UTAZZ
A Rovatból

„Mondták, hogy óvatosan sátrazzunk, mert egy jaguár szokott itt ólálkodni” – A kuna indiánok földjén kajakozott Villám Géza

Eredetileg Panamából egészen Kolumbiáig szeretett volna eljutni négy társával, végül módosítaniuk kellett a terven, de egyáltalán nem bánják. Két hétig függőágyakban aludtak az érintetlen természetben, és testközelből láthatták a kuna indián törzs életét is.

Link másolása

Az egykori rádiós, manapság főként a Budapest-Bamako rali alapítójaként ismert Szabó Gál András – művésznevén Villám Géza – korábban is szerepelt már nálunk szenvedélye, a kajakozás kapcsán: akkor Grönland érintetlen tájaira jutott el, most pedig újabb különleges túrát szervezett Közép-Amerika partjai mentén. Bár az eredeti célt végül nem érték el, így is rengeteg maradandó élményben volt részük, erről mesélt hazaérkezésük után.

– Az utóbbi közel 20 évben leginkább raliszervezőként hallattál magadról. Hogy lett ebből kajakos expedíció?

– 2016 óta óta kajakozom rendszeresen, az egész akkor kezdődött, miután Los Angelesbe költöztünk. Egyszer csak elkezdett fájni a térdem, ezért elhatároztam, hogy az addigi gyalogtúrák helyett valami olyan sportágra váltok, ami a karjaimmal végezhető. Mivel a tengerparton volt a házunk, adta magát a kajak, annál is inkább, mert már a húszas éveim elején is gyakoroltam. Úgy voltam vele, hogy ha egyszer a házam előtt be tudom rakni a kajakot a vízbe, el kéne menni valahova jó messzire, legalább Mexikóba. Így is történt, az első túrámon Los Angelestől Tijuanáig jutottam el 10 nap alatt, és olyan iszonyatosan szép helyeket láttam, amelyek nagy részét autóval lehetetlen lett volna megközelíteni. Utána annyira rákaptam, hogy jártam Görögországban, Albániában, Grönlandon, a Külső-Hebridákon és a Coloradó folyón is.

– Ezeknek az egyenes folytatása volt a mostani túra?

– A kuna indiánokról először 3 éve hallottam, és azóta álmodoztam róla, milyen jó lenne szervezni egy túrát a lakóhelyükre. Ők egy kis szigetvilágban élnek Panama és Kolumbia között egy félig autonóm területen, tehát a panamai hatóságok nem is igazán járkálnak be hozzájuk.

Nagyon megmozgatta a fantáziámat, hogy saját környezetében láthatok egy népet, akik nemet mondtak a tömegturizmusra, direkt nem adják el a földjeiket szálloda cégeknek. Pedig akár egy második Maldív-szigetekké is válhattak volna, de nem akarták ezt. Maga volt a tökéletes úti cél számomra: természetközeli, nehezen megközelíthető, testközelből érezni egy nép energiáit.

Elkezdtem utánaolvasni annak, hogyan lehet eljutni ide, és kiderült, hogy szerencsére egyáltalán nem lehetetlen küldetés végigevezni ezen a területen. Kitaláltam, hogy legyen Kolumbia a cél, mivel a régióban van a világ egyik legkülönlegesebb, érintetlen dzsungele, a Darien-dzsungel. Ez választja el Közép- és Dél-Amerikát, a mai napig nem építettek semmilyen autóutat, szóval szárazföldön szinte lehetetlen átvágni rajta: az első társaságnak, akinek sikerült, több mint fél évig tartott az út, napi 200 méternél ritkán tettek meg többet és gyakrabban járatták a láncfűrész motorját, mint az autóét.

– Mekkora felkészülést igényelt az út akár fizikailag, akár a vízumok, engedélyek beszerzése terén?

– Két évig tartott a felkészülés. Nem volt mindegy az időpont, hiszen az időjárás igencsak kemény tud lenni ezen a vidéken. Tavaly állapodtunk meg abban, hogy április első felében megyünk, mert a szélhelyzet az előrejelzések alapján ekkor a legideálisabb. A logisztika szintén nagy kihívásnak bizonyult: egész Közép-Amerikában nem találtunk olyan kajakot, ami elég stabil, strapabíró, és elfér benne két hétnyi felszerelés. Emiatt végül a német Prijon kajak gyárból rendeltünk 5 speciális, tengeri kajakot Panamába.

– Hogy alakult ki a csapat?

– Csatlakozott hozzám régi barátom, Leitner Gábor, akivel több közös túránk is volt már korábban, illetve Gaál Péter, Kóczán András és Ősze Szilvia tartottak még velem, akikkel szintén eveztem már korábban.

Ismeretleneket direkt nem hívtam, mert egy korábbi túrát meghirdettem a Facebookon, jelentkeztek is 13-an, de közülük 9-en az első nap után feladták, mondván, ez nekik túl kemény. Akikkel most mentem, bennük biztos voltam, hogy bírni fogják.

– Szponzoraitok voltak, vagy saját magatok finanszíroztátok a költségeket?

– Nem voltak, teljesen önköltséges volt a túra. De valójában nincs szó óriási összegről, egyedül az 5 kajak volt nagyobb tétel, szóval ezekkel még biztosan kezdünk majd valamit, ha már kifizettük őket. Egyébként pedig lakatlan szigeteken laktunk, kókuszpálmák közé kifeszített függőágyakban aludtunk, szóval az út során alig kellett pénzt költenünk.

– Hol kezdődtek a bonyodalmak, amelyeknek az lett a vége, hogy félbe kellett szakítani a túrát a célállomás előtt?

– A kiindulási pontunk egy Santa Isabel nevű falu volt, és már itt adódott egy olyan akadály, hogy a kuna indiánok nem engedték, hogy az ő kikötőjükben rakjuk vízre a hajókat. Elmondták, hogy ez csak a Kuna Kongresszus külön engedélyével lehetséges, én írtam is nekik, de érdemi választ nem kaptam. Ezután elhatároztuk, hogy nagyjából 30 kilométerrel arrébb, már a határaikon kívül csináljuk meg a vízre bocsátást.

Az indulás előtti éjjel odajött hozzánk valaki a faluból, hogy csak óvatosan aludjunk itt sátorban, mert egy jaguár szokott ólálkodni ezen a vidéken. Eddig ugyan még nem támadott meg senkit, de nem is nagyon szoktak sátrazni errefelé.

Végül megúsztuk a jaguárt, de érthetően már emiatt is volt bennünk egy jó adag feszültség. Másnap aztán nagyon megerősödött a szél, szóval elég nehezen tudtuk elhagyni a partszakaszt. Szilvi beborult a vízbe, és egy hullám hozzávágta a korallszirthez, ami ugyan csak kisebb zúzódásokat okozott neki, de lelkileg is megviselte. Péter szintén beborult ugyanezen a hullámzónán, és azt mondták, hogy addig nem folytatják az utat, amíg nem fordul jobbra az időjárás. Mi viszont Gáborral ekkor már kilométerekkel arrébb jártunk, szóval egy másik partszakaszon vártuk be őket.

Ezzel elvesztettünk majdnem egy teljes napot, másnap pedig újabb fél napot. Emiatt elég lassan érkeztünk meg a kuna szigetvilágba, ahol a rossz idő miatt három teljes napig vesztegeltünk. Ez az expedíció miatt nem volt jó, hiszen egyre csökkent az esélyünk a célba érésre, másrészt viszont ennyivel több ideig tudtuk tanulmányozni az indián törzset. Szóval végső soron Panama-Kolumbia expedícióból kuna expedícióvá alakultunk.

– Milyen benyomásokat szereztetek róluk, illetve egyáltalán, hogyan tudtatok kommunikálni?

– Az első nap, amikor a szigeten vesztegeltünk, áteveztünk egy nagyjából 200 méterre lévő másik szigetre, és ott megismerkedtünk a helyi kocsma tulajdonosával, aki beszélt valamennyire angolul (de egyébként én alapszinten spanyolul is tudok, azt pedig szinte mindenki értette). Mondtuk neki, hogy itt ragadtunk, hátha van egy hajója, amivel át tud vinni bennünket egy lakott szigetre. Azt felelte, hogy nem probléma, de nagyon korán kell indulnunk, mert aztán még rosszabbak lesznek a körülmények a tengeren.

Másnap hajnali 5-kor be is pakoltuk a kajakokat a motoros kishajójába, és átvitt bennünket egy nagyjából 1500 fős településre egy másik szigeten. Ez itt már népesnek számít, de a házak ugyanúgy pálmatetősek. Bemutatta a családját és spontán idegenvezetést is tartott arról, hogyan élnek a helyiek.

Végül az éjszakát is nála töltöttük a konyhában, két gerenda közé kifeszített függőágyakban. Persze a konyhát úgy kell elképzelni, hogy van egy darab tűzrakóhely egy vasállvánnyal, amin főznek, és nagyjából ennyi. Ennél közelebbi bepillantást aligha nyerhettünk volna a kunák életébe. A Földgömb magazin valamelyik következő számában egy részletes anyagot is közlünk majd erről.

– A beharangozó sajtóközleményben azt írtátok, drog- és embercsempész bandák területén is keresztül fogtok haladni. Volt ebből bármi probléma?

– Semmilyen probléma nem volt, olyan mélyen eleve nem is terveztünk behatolni a dzsungelbe. Az időjárás mindenkit elszakított kicsit egymástól, szóval ilyen viharos időben a drogcsempészek se voltak túl aktívak.

– Végül mikor adtátok fel az eredeti tervet?

– Nem mondanám, hogy feladtuk, inkább úgy fogalmaznék, hogy újraterveztük és megváltoztattuk az eredeti irányt. Nagyjából 6 nappal járhattunk Kolumbia előtt, de már csak 4 napunk volt hátra, szóval úgy voltunk vele, hogy ezt az időt inkább felhasználjuk arra, hogy minél jobban megismerhessük a kuna szigetvilág eldugott szegleteit. Nagyon különleges és tanulságos volt: ezeknek az embereknek van 365 szigetük, tehát az év minden napjára jut egy, de ebből alig 50 lakott.

Ezen kívül olyan szigetek is akadnak, amelyeken alig 1-2 család él. Ha megérkezel egy ilyen helyre, nyilván nagyon örülnek neked, hiszen végre történik náluk valami.

Elkérnek pár dollárt azért, hogy kiköthess, illetve hideg sört is szívesen adnak el neked. Nagyon sok időt töltöttünk ilyen alig lakott helyeken, aztán ott voltak a teljesen lakatlan szigetek is, ahol azt csináltuk, amit csak szerettünk volna: felállítottuk a függőágyakat, főzőcskéztünk, megpróbáltuk leinteni az arra haladó helyi vitorlásokat, hátha van eladó friss haluk. Lényegében kókusz-, rizs és haldiétán éltünk ebben a két hétben.

– Akkor nem vagytok csalódottak, amiért így alakult?

– Az egyik oldalon egyáltalán nem, hiszen sokkal több érdekes élménnyel gazdagodtunk. Másrészt viszont az expedíció egyes fiú tagjaiban megvan az a vágy, hogy mégiscsak el kellene érni a kolumbiai célt, szóval én már tervezem, hogy valamikor belátható időn belül visszamegyek és megpróbálom újra. Hiányérzet tehát van bennem, kudarc viszont nincs.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Jelentősen megnőtt a Velencei-tó vízszintje, majdnem háromszorosa a két évvel korábbinak
Volt ok az aggodalomra, mert a tó annyira leapadt korábban, hogy már csak 53 centiméternyi víz volt benne. Megmutatjuk milyen volt.

Link másolása

Csütörtök reggel Agárdnál 145 centimétert mutatott a vízmérce - írja az Időkép.

Már február elején újra a régi fényében pompázott a Velencei-tó, a 2022-es kritikusan alacsony vízállást követően ugyanis ekkorra 75 centiméterrel emelkedett a vízszint.

Az elmúlt időszakban ez az emelkedés tovább folytatódott, csütörtök reggel már 145 centimétert mutatott a vízmérce Agárdnál, vagyis az 53 centiméteres rekordalacsony vízállás óta mára közel egy méterrel (92 cm) emelkedett a Velencei-tó vízszintje.

Ez az érték már meghaladja a 140 centiméteres alsó szabályozási szintet, így a tó újra a régi fényében pompázik.

Ilyen állapotok volttak 2022-ben:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Itt a lista Európa legélhetőbb városairól – egy magyar is bekerült a száz legjobb közé
Élhetőség, szerethetőség és a gazdasági lehetőségek mentén írták össze Európa legjobb városait.

Link másolása

Megjelent a Resonance Consultancy legfrissebb listája Európa 100 legjobb városairól. 2024 első tíz helye így alakult:

1. London

2. Párizs

3. Berlin

4. Róma

5. Madrid

6. Prága

7. Barcelona

8. Amszetrdam

9. Isztanbul

10. Milánó.

A három fő szempontjuk az élhetőség, a szerethetőség és a gazdasági lehetőségek voltak. Ezek alapján mindössze egy magyar város, Budapest került be a száz legjobb közé. A magyar főváros a 20. helyet szerezte meg.

A teljes listát itt lehet böngészni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Lezárták az egyik legnépszerűbb magyar kirándulóhelyet – balesetveszélyes a Rám-szakadék
2024. április 24-től kezdődően további tájékoztatásig nem látogatható. Az ok a klímaváltozás, ami ronthatja a kőfalak állékonyságát.

Link másolása

A Telex írta meg a Pilisi Parkerdő felszólítására hivatkozva, hogy a klímaváltozás hatásai miatt a Rám-szakadék jelenlegi állapotában veszélyes.

A klímaváltozás miatti hosszú, aszályos időszakok és rendkívül nagy mennyiségű csapadékkal járó esőzések váltakozása a Rám-szakadék kőfalainak állékonyságára is negatívan hat, ezért a Pilisi Parkerdő a látogatók biztonsága érdekében a helyszínt a teljes körű geológiai és statikai vizsgálatok elvégzéséig és kiértékelésééig ideiglenesen teljes egészében lezárja

– olvasható a közleményben.

A túrázni vágyók így a Rám-szakadék elkerülő útvonalaként a Lukács-árokban futó sárga sávú jelzést tudják használni.

A Rám-szakadék természeti adottságai miatt hazánk egyik legnehezebben járható jelzett turista útvonala, ahol még kőgurulás vagy sziklaomlás is előfordulhat. A szakadékot emiatt csak saját felelősségére látogathatják az érdeklődők.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
5+1 élmény, amivel kiegészítheted a túrázást a Dunakanyarban
Pazar Dunakanyar-élményre vágysz? Mutatjuk a legjobb helyeket!

Link másolása

A Dunakanyar ideális célpont akár egy egynapos kiránduláshoz, de többnapos pihenéshez is. Mindkét oldalon tudunk tuti helyeket, izgalmas élményeket a kedvenceinket most összegyűjtöttük nektek.

1. Történelmi séta, Esztergomban

Esztergom nevével sokszor találkoztunk a történelemkönyvekben: uralkodók székhelye volt, majd a katolikus egyház hazai központjaként funkcionált. Az esztergomi várhegy szépségét azonban egy fotó sem adja vissza – itt az idő, hogy saját szemeddel is megcsodáld a festői városrészt. A várhegyen áll a királyi vár, mellette a bazilika magasodik. Hazánk legnagyobb templomáról beszélünk, melynek nagyságát még inkább kiemeli Duna-parti elhelyezkedése.

A Dunakanyar látnivalók egyik különlegességét a Kupolakilátó adja, amelynek tetejét 400 lépcső megtételével érheted el. Minden fáradságot megér a lépcsők megmászása, ugyanis a Dunakanyar látnivalók egyik legszebbje tárul a szemeink elé: a templom tetejéről megcsodálhatjuk az alattunk kék szalagként hullámzó Duna látképét, a lenyűgöző Esztergom városával együtt.

Fotó: Unsplash.com / Meszárcsek Gergely

2. Ha Dunakanyar, akkor hajózás!

Nem ismered elég jól a Dunakanyart, ha nem hajózol Esztergom, Visegrád, vagy akár Szentendre legszebb dunai szakaszán. A hajókirándulás számos érdekességet tartogat, akár a szárnyashajó, akár a kirándulóhajó járatokat választod.

Kisebb gyerekekkel érdemes a szárnyashajós élményt kipróbálni, mert ezek a járatok gyorsan haladnak Budapest és Esztergom között, közben pedig Vácon és Visegrádon is kiszállhatsz. A hosszabb utakhoz a Nagy Duna-ág és a Szentendre-Leányfalu-Visegrád-Nagymaros vonal is remek döntés, nem fogsz mellényúlni a választással.

3. Homoksziget, Göd

A nyár aszályosabb részében trópusi tájakat meghazudtoló strandokkal is vár a Dunakanyar. Az egyik kedvelt homokos part a kisoroszi szigetcsúcsnál található, a másik pedig a homoksziget Gödön. Mindkét helyszín egész jól megközelíthető bringával is, a kiadós tekerés után pedig különösen jól fog esni egy kis lazulás a homokos parton. A szigetek látogatása jól kombinálható városnézéssel és különböző túrákkal is, ha Gödöt választjuk, ne hagyjuk ki a Huzella Kertet sem.

Ismét megnyitott Göd ikonikus szállodája, a Hotel Golden Palace****

Szerencsés vagy ha megszereted a Dunakanyart, mert soha nem érsz az élmények végére, akár a túrákat, akár a városnézést, vagy gasztro finomságokat kedveled. Egy biztos: a térségre nagyon kevés egy nap!

Ha szívesen felfedeznéd magadnak, tervezz több napra és szállj meg Göd ikonikus szállodájában, a Hotel Golden Palace****-ban. A szálloda a festői Dunakanyar közelében, Budapesttől mindössze 30 km-re, csupán egy rövid sétára a Duna-parttól fogadja vendégeit.

A szálloda épületét egy 8 hektáros park veszi körül, így megőrizve a hagyományos gyógyfürdő hangulatot, amit felújításnak köszönhetően a modern kényelem egészít ki. Korhű stílusú luxusszobák, kiadós félpanziós ellátás és a medencékkel valamint szaunákkal felszerelt csodás wellnessrészleg várja a vendégeket. A modern wellnessrészlegben a nyári szezonban napozóágyakon és egy kültéri medencében kapcsolódhatunk ki, ahol kültéri tűzrakóhelyet is kialakítottak, ha sütögetni támadna kedvünk. A masszázselemekkel ellátott beltéri élménymedence és a pezsgőfürdő egész évben rendelkezésére áll. Mindezt a finn és az infraszauna, a gőzfürdő és a merülőmedence egészíti ki.

A szálloda parkjában található tóban horgászási lehetőség is van, ahol szép kort megélt fák nyújtanak árnyékot a kellemes pihenéshez.

4. Rádai Kézműves Fagylaltozó és Specialty Kávézó, Szob

Az énekesként ismert Freddie által megálmodott, tavaly nyáron Szobon megnyitott Rádai Kézműves Fagylaltozó és Specialty Kávézó egyértelműen a minőséget képviseli. Fazekas Ádám világbajnok fagylaltkészítő mester fagylaltcsodái és a folyamatosan változó kávékínálat tökéletesen beleillik a Dunakanyar festői tájába. Ez a Dunától 30 méterre található kis ékszerdoboz Freddie nagymamájának állít emléket. Ősszel helyben sütött almás pitével, pogácsával, bejglikkel, rétesekkel, forró csokoládékkal és teakülönlegességekkel várják a vendégeket, valamint a Rádai kulturális programokkal is igyekszik napról napra izgalmasabbá tenni a Luczenbacher sétányt.

5. Nemdebárka, Szigetmonostor

Aki jártas a fővárosi éjszakai életben, az valószínűleg jó néhányszor megfordult már a kultikus Nemdebár nevű helyen a Széll Kálmán téren. Kevesen tudják, de ennek a helyek meglepő módon van egy kistestvére a szigetmonostori Duna-parton. Amit már csak a varázslatos helyszín miatt is érdemes felkeresni. Ha nem jártatok még a Szentendrei-szigeten, akkor idén nyáron legyen ez az egyik célpont, hiszen tele van mesebeli kis falvakkal és vonzó strandokkal. Egy egészen más világ nyílik ki itt az ember előtt.

A Nemdebárka itt is főleg esti hely, délután négykor nyitnak és tízig lehet náluk lazulni, na és csodás pizzákat enni! Nemcsak embereknek, de a kutyáknak is egy paradicsom.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk