Berki Mazsi: „Én nem otthon sírok általában, hanem mindig az autóban, mert ott senki nem lát”

Mazsi szereti, ha az emberek azt gondolják róla, hogy tele van önbizalommal és ragyog. Még akkor is, amikor ez teljesen távol áll a valóságtól.

T. D.

2024. Május 09.

Bár sokan megfeledkeznek róla, Berki Mazsi kemény időszakot tudhat maga mögött. Pontosan két évvel ezelőtt, tragikus hirtelenséggel halt meg férje, gyermeke édesapja, Berki Krisztián. Ha ez nem lett volna elég, még rengeteg támadás is érte, amiért nem úgy gyászolt, ahogyan azt az emberek elvárták tőle. Még ekkor sem engedte meg magának, hogy összetörve lássák őt.

Berki Mazsi (Utazás a lelked körül)

Peller Mariann-nak az Utazás a lelked körül című műsorában végre levette a maszkot és elárulta, sokkal többször omlik össze lelkileg, mint azt bárki is gondolná. „Sokan szokták kérdezni, hogy honnan van önbizalmam, hogy tudok így ragyogni, hogy csinálom ezt az egészet, de én ma is sírtam az autóban délelőtt. Nagyon sokszor takargatom a fájdalmaimat, azt, hogy ha éppen valami problémám van. Én nem otthon sírok általában, hanem mindig az autóban, mert ott senki nem lát. Nagyon sokat küzdök egyébként, annak ellenére, hogy kifele, egy nagyon magabiztos nőt látnak, nagyon – nagyon sokat küzdök. Ezt egyébként a párom észre is veszi rajtam. Nagyon jól megismert és kiismert az elmúlt másfél év alatt, hogy milyen vagyok. Nagy küzdelmeim vannak a mai napig magammal, régen nem volt ennyi. Van egyfajta megfelelési kényszerem is néha, ami nem feltétlenül egészséges… Régen soha nem gondolkodtam, hogy mit posztoljak, de ma már ötször átgondolom, hogy mit tegyek ki...” – magyarázta az édesanya.

Később arra is kitért, Krisztián elvesztése után nem keresett új párt, nem is gondolta, hogy rátalál a szerelem. Azonban, amikor meglátta Zolit, érezte, nekik dolguk van egymással.

14 éves korom óta folyamatosan párkapcsolatban voltam és nem tudok egyedül lenni, nem is szeretnék. Ott már egyedül voltam két-három hónapja és egyedül csináltam mindent. Elkezdtem megszokni, hogy a kislányomat visszaköltöztettem a szobájába, külön aludtunk már. Majd elkezdtem élvezni az életet, egyedül élvezni az életet. Itt volt először az, hogy azt mondtam, nem is olyan rossz így egyedül. Magamra találtam, de nagyon elvoltam keseredve, hiszen arra vágytam, hogy szerelemben megöregedni, jóban-rosszban, bármi történik. Úgy éreztem, az élet igazságtalan, mert mindezt elveszi tőlem. (…) Mondtam, hogy nem is akarok párkapcsolatot, nem is akarok szerelembe esni, teljesen távolt állt tőlem. Mikor elhívott a barátnőm egy horvátországi hétvégére és ott megismerkedtem Zolival. Megpillantottam, és tudtam, hogy lesz köztünk valami

– fogalmazott Mazsi. Hozzátette, volt benne félelem, hogy szabad-e, nem túl korai-e, de édesanyja megnyugtatta, a sors így tervezte. „Nem akartam eltolni ezt, mert úgy éreztem, ennek valamiért most itt van a helye az életünkben. Ha ad az élet, azt gondolom, el kell fogadnunk.”