Egymillió magyar háztartás küzd energiaszegénységgel

Lenne mit javítani a magyar háztartások energiahatékonyságát támogató rendszeren – hangzott el a Corvinus Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontja (REKK) által megrendezett energiaszegénységi konferencián május elején.

Van-e helye a zöld átállásban a fatüzelésnek, mert megújuló biomasszát fogyaszt, vagy küzdjünk ellene, mert rontja a levegőminőséget? Elég-e, jó-e a jelenlegi energiatámogatási politika? Létezik-e lakótelepi energiaszegénység? A konferencia a legújabb projektek és kutatások ismertetésével vitatta meg az energiaszegénység elleni küzdelem megoldásait május 2-án a Corvinus Egyetemen. Egyes indikátorok szerint akár egymillió háztartás – a háztartások 14-18%-a – is energiaszegénységgel küzdhet, miközben csak a töredékük kaphat szociálistűzifa- vagy otthonfelújítási támogatást. Különösen a tűzifával fűtők minősülnek sérülékenynek, bár szinte minden energiaforrás használója érintett lehet.

Nagy veszélyben a levegőtisztaság: 720 ezer háztartás kész és képes szemetet égetni

„Minél szegényebb valaki, annál valószínűbb, hogy szigetelés nélküli házban, lakásban él, bevétele sokkal nagyobb hányadát költi fűtésre, és nincs pénze hatékonyságnövelő beruházásokra. Ez nagy akadály az átállásban. A magatartási beragadás is hátráltató tényező: sok lakásban még mindig melegebb van télen, mint nyáron, mert rögzült, hogy a korábbi olcsó energiával pazarlóan bánhattak” – mondta Harangozó Gábor, a Corvinus docense, aki Csutora Máriával közösen kutatja a témát az egyetemen. Harangozó kijelentette: a jó energiahatékonyság-támogatási rendszer három fő jellemzője egyrészt, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál nagyobb támogatásra van szüksége, másrészt, hogy ne legyen szükség sok adminisztrációra az igényléshez, és végül, előfinanszírozást is kell, hogy tartalmazzon. „Sajnos nincs Magyarországon olyan energiatámogatási rendszer, ami mindhárom szakmai kritériumnak megfelelne” – fűzte hozzá az előadó.

„Létezik sajátos lakótelepi energiaszegénység. Például a rákoskeresztúri lakótelepen élők 13 százalékának az egyéni szabályozás hiánya miatt sokkal melegebb a lakása, mint szeretné. Ahol viszont költségosztókat szereltek fel, a lakók akár 50-70 százaléknyi fűtőenergiát is meg tudtak takarítani, de ehhez viselniük kellett a felújítás költségeit” – vonta le egy 119 háztartást felölelő, 2022-es vizsgálatának tanulságait Tóth Bálint, a Corvinus PhD-hallgatója a konferencián.

„A tűzifa nem tekinthető hosszú távú és fenntartható megoldásnak a gáz kiváltására a fűtéshez, pedig a fával fűtők aránya drámaian megnőtt. 2020-ben még csak 15 százalék fűtött elsődlegesen fával, rá két évre már a magyar háztartások 37 százaléka. Sajnos egy átlagos háztartás csupán öt hónapig szárított tűzifát használ, ennél pedig sokkal több ideig (két évig) szárított lenne jobb, a nedves fa égetése ugyanis szennyezi a környezetet és a hatásfoka is alacsony. A kormányzatnak szabályoznia kellene a tűzifa piacot; minőségellenőrzést, hatékony technológiát lenne érdemes bevezetni” – szögezte le Szajkó Gabriella kutató főmunkatárs (Corvinus REKK) tanulmánya, melyet Takácsné Tóth Borbála ismertetett a rendezvényen. Hozzáfűzte: a felmérés szerint a megkérdezettek 20 százaléka tapasztal szemétégetést a környezetében, harmadukat ez nem is zavarja; 36 százalék, vagyis 720 ezer magyar háztartás pedig technikailag képes és kész is arra, hogy hulladékot égessen.

Épp a legszegényebbek szorulnak ki a támogatásokból

„A fával fűtők a legszegényebbek közé tartoznak, és ők fordítják a legtöbbet a jövedelmekből energiára a gázzal vagy távhővel fűtőkkel összehasonlításban. Évente százezer épületet kellene korszerűsíteni, a fűtést is beleértve, de gond, hogy csak a magasabb jövedelmű családok jutnak hozzá állami támogatáshoz az önrész hiánya miatt” – mondta el előadásában Bajomi Anna, a Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Szövetségének (FEANTSA) energiaszegénységi szakpolitikai munkatársa. Hozzátette, a magyar nemzeti energia- és klímatervből hiányzik, hogy miből valósul meg a fatüzelés csökkentése, ami azért is fontos, mert így javulna a levegőminőség is. A szakember szerint a megújuló energiaforrások felhasználása során figyelni kell a rászorulók érdekeire is.

„Ún. mélyfelújítás nélkül nem lehet tüzelőanyagot váltani, vagyis átfogó energetikai korszerűsítést kell végezni. Az egymásra épülő felújítási elemek pozitív hatásai összeadódnak, a nyílászárók cseréje, a hőszigetelés és a fűtésrendszer modernizálása együtt hatásos” – hangsúlyozta ismertetőjében Szép Tekla, a Miskolci Egyetem docense. Elmondta, az energiaszegény háztartásokban jellemzően alacsony képzettségű, alacsony jövedelmű emberek élnek, kistelepülésen. A most induló otthonfelújítási támogatási programban húsz-harmincezer háztartás vehet részt, miközben legalább évi százezerre kellene növelni a felújítások számát ahhoz, hogy belátható időn belül megújuljon a hazai épületállomány. Megjegyezte, a rezsicsökkentésből a felső öt jövedelmi tized többet profitált az öt legalsónál.

Enni vagy fűteni? – akiknek túl távoli ügy a fenntarthatóság a mindennapok gondjaihoz képest

Kőszeghy Lea és Csurgó Bernadett (HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont, Szociológiai Intézet) arról beszéltek, hogy az energia- és az élelmiszerfogyasztás közt összefüggés van, a két problémát nem lehet külön kezelni. A rossz minőségű házakban élő, szegény embereknek a fenntarthatóság követelménye egyszerűen absztrakt fogalom, még ha érzékelik is a gondokat.

Dudinszky Dóra, az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. egyetemes szolgáltatási igazgatója hozzászólásában elmondta: két év alatt negyedével (4 milliárd köbméterről 3 milliárd köbméterre) csökkent Magyarországon a gázfogyasztás. A rezsivédett sávhatár alatt fogyasztók száma a korábbi 73 százalékról 91 százalékra nőtt. A felhasználás csökkentésének legjellemzőbb módja a fűtési hőmérséklet szabályozása, kevésbé elterjedt eszköz az áttérés a fatüzelésre vagy az elektromos árammal való fűtésre. A fogyasztók különböző ingatlankorszerűsítési megoldásokra is törekednek: ilyen lehet a napelem vagy hőszivattyú telepítése, a lakásszigetelés és az ablakcsere.

A záró kerekasztal-beszélgetésben Szemző Hanna szociológus, a Városkutatás Kft. ügyvezető igazgatója az egyedülálló idős nők nehéz helyzetére hívta fel a figyelmet, illetve arra is, hogy van társasházi szintű energiaszegénység is. Ezt viszont lényegileg más eszközökkel kell kezelni, mint a családi házakét. Koritár Zsuzsanna (Habitat for Humanity) arról beszélt, hogy az energiaszegénységben élők sokszor azért is jutnak nehezen támogatáshoz, mert gyakran a támogatás adminisztratív feltételeit (pl. nullás NAV-igazolás) sem tudják teljesíteni. Harmat Ádám (WWF) kiemelte: az, hogy a tűzifát megújuló energiaként számolják el, hátráltathatja az érintett háztartások energiaátmenetét fenntarthatóbb forrásokra. Integrált szakpolitikai tervezéssel a tűzifa-felhasználás támogatásával szemben akkor is csökkenthető a tűzifatermelés, ha – az energiaszegénységi célindikátorok mellett – a szénelnyelési és természetvédelmi célok is felértékelődnek.

Felmerült a definíciós kérdés is, hogy egyáltalán mi számít energiaszegénységnek.

Többen elmondták, hogy a magyar definíció jó kialakítása kulcsfontosságú lesz a hozzá kötődő kötelezettségek és jogok miatt. Az energiaszegénységnek a szakirodalomban jelenleg kilenc indikátora van – ezeken a mutatókon még dolgoznak a kutatók –, és becsléseik alapján ezek figyelembevételével akár egymillió háztartás is érintett lehet Magyarországon.