Interjú

„Ötven vagy száz év”

Gegesy Ferenc ferencvárosi polgármesterjelölt  

Belpol

Két évtizeden át, 1990 és 2010 között volt a fővárosi IX. kerület polgármestere, 2019 után négy évig Baranyi Krisztina tanácsadója, most ismét indul a polgármesteri székért. Szakmai viták, szemléletbeli ellentétek és csapdahelyzetbe került képviselők is kellettek az induláshoz, aminek persze a Fidesz is örül.

 

Magyar Narancs: Hosszú kihagyás után térne vissza az önkormányzati politizáláshoz. A jelenlegi polgármesterrel, Baranyi Krisztinával szakmai vitája támadt, de ez indok az indulásra?

Gegesy Ferenc: Szakmai viták a megbízatásom kezdete óta adódtak, ezek sorozatából megnyilatkozásaimban a legutolsót emeltem ki, amelyik szerintem a leginkább érthető. Tehát 900 család lehetetlen helyzete, kontra kétmilliárdos közterület-felújítás. Ennek mind a két oldala elképesztő, legalábbis számomra, és igyekszem ezzel megvilágítani, hogy miért mondtam fel, illetve amikor a szakítás után megkerestek az ellenzéki képviselők, három hónapnyi győzködés után miért vállaltam az indulást.

MN: Az, hogy az ellenzéki képviselők megkeresték, furcsának hat, hiszen pont ez a csapat volt, amely ön ellen fordult 2010-ben és 2014-ben.

GF: Nem ezek a képviselők voltak.

MN: De ezek a pártok.

GF: Konkrétan az MSZP indított ellenem jelöltet 2010-ben. Az a képviselő már régóta nem képviselő. Én a kilenc mostani képviselővel találkoztam, őket ismertem meg. Az elmúlt négy év alatt volt alkalom arra, amikor próbáltam közvetíteni a polgármester és a képviselők közötti vitában. Az utóbbi három hónapban pedig szerintem alaposan megismertük egymást, velük együtt tudok dolgozni.

MN: Azért mégis úgy tűnik, hogy egy politikai bosszúnak lett az eszköze.

GF: Nem politikai bosszú. Ha egy ember írásban vállal valamit, ez esetben azt, hogy ha megnyeri a választást, akkor egy DK által kijelölt alpolgármestere lesz, és ezt nem teljesíti, akkor a másik ezen joggal megsértődhet. És ha ez nem úgy folytatódik, hogy bocs, ha a polgármester asszony nem hajlandó semmilyen megbeszélést lefolytatni, akkor én ezt nem érzem bosszúnak, inkább jogos önvédelemnek. Ha a jelenlegi képviselők elfogadnák, hogy a polgármester asszony a saját embereiből és a Momentum jelöltjeiből állít össze csapatot, akkor lekerülnének az önkormányzati térképről.

MN: Kétségtelen. Egy normális demokráciában az, hogy több jelölt is megméretteti magát, rendben van. De ez egy kicsit más demokrácia. Két jó jelölt közül lehet választani, és könnyen lehet, hogy ez a harmadik győzelmét fogja hozni. Megéri-e?

GF: Minden demokrácia azzal küszködik, hogy szélsőbalról, szélsőjobbról vagy középről érdemes-e jelölteket választani. És ebben nagyon sokszor születnek rossz megoldások. Ami most Ferencvárost illeti, azt gondolom, hogy a Fidesznek úgy általában eléggé csökkent a támogatottsága. Az Iránytű Intézetnek a napokban megjelent közvélemény-kutatása szerint Budapesten a Fidesz támogatottsága 23 százalék. Ez akár lehet 28 is a billegőkkel, de önmagában semmiképpen sem elegendő egy háromszereplős verseny megnyerésére. (Ebben a pillanatban az asztalunkhoz lépett Gyurákovics Andrea fideszes önkormányzati képviselő, a kormánypárt polgármesterjelöltje, aki kezet fogott Gegesyvel, majd azt mondta: „Nem nagyon találkoztunk, csak a folyosón, de örülök. Megtiszteltetés önnel küzdeni.”– F. SZ. E.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”