1900-ban jelent meg Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye – 1900 óta mit sem változtak a dolgok ebben az országban. Már akkor is egy kutya volt persze az oka mindennek.

Aki nem olvasta, annak írom: nevezett kötetben, amely igaz történeten alapul, a röszkei önkényúrnak a katolikus paptól megesett lányát erőszakkal adják hozzá egy, az ügyben teljesen vétlen fiatalemberhez. Tudniillik az a katolikus plébános esket, aki a gyermek apja – be szép kép ez! Amikor pedig az erőszakkal megesketett Buttler gróf a megfelelő helyeken a „frigy” felbontását kérvényezi, szembesül az egyházi házasságok szent és sérthetetlen voltával.

„A papság vigyázott magára, s óvatos volt az egyház belső életének szellőztetésében – írja Mikszáth. – Inkább elleplezték a papi bűnöket, mintsem hogy földerítsék, nehogy egyesek hibája az egész papságnak ártson. A világi nagyok pedig egy nagy falláciában szenvedtek. [II.] Józsefet ugyanis akként ábrázolják egykorú gúnyképek, hogy két tarisznya lógott a nyakában, az egyikben volt a papság, a másikban volt a magyar alkotmány. A hadonászó kezével aztán hol az egyikre ütött, hol a másikra. 

A világi nagyok úgy rászoktak erre a műveletre, hogy azután is, mikor József itt hagyta már a két megpaskolt tarisznyát örökre, még mindig összerezzentek, ha valaki az egyik tarisznyához nyúlt, mintha attól tartanának, hogy akkor mindjárt rákerül a sor a másikra is. […]

A világi nagyok mégis úgy okoskodtak, – így Mikszáth – hogy a röszkei házasság ügyét nagy tapintattal kell kezelni. […]

Ah, ez a tapintat! Ez a lompos kutya, ez mindig ott őgyelgett a mi országunkban az igazság lába alatt.” 

Mondom én: a kutya. Hol vak komondor képében, hol meg máséban: valahogy csak nem akarózik nekünk ez a transzparencia, pedig hol van már II. József!

Ott őgyeleg most is ez az eb Dunai Mónika lábánál, abban botolhatott meg a képviselőasszony – mi egyéb oka lehetne ugyanis annak, hogy miközben szigorítanák a gyermekvédelmi törvényeket (erről Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember is írt ITT), ő az alábbiakat nyújtja be:

„Nem terheli jelentési kötelezettség az egyházi jogi személy és vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagját az olyan információval kapcsolatban, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn.”

Csak hogy világos legyen: az április végén oly nagy elánnal benyújtott gyermekvédelmi törvénycsomag szerint azok a jelzőrendszerben dolgozók és pszichológusok, akik a tudomásukra jutott a pedofíliára utaló gyermekbántalmazást nem jelentik, kétéves börtönbüntetést is kaphatnak. Ez alól akarnák felmenteni a papokat, akiknek a hitéleti szolgálat során tudomásukra jutott, személyiségi jogot érintő informáci­ókat eddig sem kellett állami hatóság tudomására hozni a 2011. évi CCVI. törvény alapján.

Hogy pontosan milyen indokkal?

Esküszöm, próbálom érteni, de nem megy. 

Hogy a bicskei pedofilügy és az azt követő kegyelmi botrány után, amely Varga Judit és Novák Katalin lemondását eredményezte, amely százezreket hívott az utcára, valaki tényleg úgy érzi, még mindig papok felmentésével kell foglalkozni, és nem a gyermekek védelme áll mindenek – de tényleg mindenek fölött. 

Aki lát bármiféle észérvet itt, az kommentelje már be, mert én másfél órája ülök a gép előtt, de egy se jutott még eszembe. 

A Pszichológusok Szakmai Etikai kódexe és a klinikai szakpszichológusokra vonatkozó egészségügyi törvény eddig is kiemelte: gyermekbántalmazás gyanúja esetén a szakembernek kötelessége jelentést tenni a gyerekjóléti szolgálatnak. Az iskolapszichológusok maguk is a jelzőrendszer tagjai, így evidensen rájuk is ez vonatkozik. Meg az orvosi titoktartás is, ezt mindannyian tudjuk – de eddig az is alapvetésnek tűnt, hogy a gyermekek védelme, azoké, akik önmagukat nem védhetik meg, épp azoknak az embereknek a feladata, akik olyan helyzetben vannak, hogy tevékenyen hozzájárulhatnak a bántalmazás megszűnéséhez és megfelelő szankcionálásához. Ezeket a szakembereket az új törvény – nagyon helyesen! – két év szabadságvesztéssel sújtaná, ha ellepleznek egy gyerekbántalmazást.

De ha bemész meggyónni, hogy megerőszakoltad a fiadat vagy a szomszéd kislányát, esetleg a gyermekotthonban, bentlakásos iskolában, nyári táborban rád bízott kicsiket abuzáltad, nemcsak te sétálhatnál haza néhány Miatyánk után megkönnyebbülve, de azt a papot sem vehetnék elő, aki mindezt nem tartotta elég fajsúlyosnak ahhoz, hogy feljelentést tegyen?

Hát hisz ő csak a bűnbocsánatunkért felelős, ugye, az átláthatóság meg csak az egyszerű földi halandóknak fontos, a Jóisten úgyis mindent lát, minek itt ugrálni, az ember még meg talál botlani a reverendában a nagy hőzöngés közepette. Óvatosan azokkal a tarisznyákkal, urak!

Te meg bemész meggyónni, hogy valaki fajtalankodott veled, mert még annak ellenére is hiszel és bízol, hogy tested-lelked kihaszálta valaki, akinek védenie kellett volna – és azzal küldenének haza, hogy imádkozzál, nem kell itt verni a palávert. Legyél tapintatos, senki se szereti a felfordulást, gyermekem. 

Ahogy a Különös házasságban áll:

„– Ej, hát nem tud magán erőt venni, ha a közérdek úgy kívánja? 
– De melyik az a közérdek? 
– A béke, a csend, az egyházi funkciók iránti tisztelet, melyet nem szabad lerombolni a közhitben.”

Vajon Dunai Mónika olvas Mikszáthot? 

Vajon nem kéne-e 2024-ben immár elgondolkodni azon, mi a valódi közérdek? Mi azoknak a papoknak az érdeke, akik tisztességesen, becsülettel végzik szolgálatukat egy életen át? Mi azoknak a hívőknek az érdeke, akik átlátható egyházszervezetet és valódi gyerekvédelmet szeretnének? És újra: mi az érdeke azoknak, akiket jelenleg is bántalmaznak ebben az országban?

Azoké, akiket még nem bántalmaznak, de csakis azon múlik, hogy ez így is maradjon, hogy ne rejtegessen senki többé bántalmazókat és pedofilokat? 

Kinek a békéje, kinek a csendje a közérdek? Az áldozatoké vagy az elkövetőké és cinkosaiké? 

Nem mindegy ám, mert az egyikbe Mikszáth szerint is belebrekegnek a békák „[…] a közeli mocsarakban: »Urrak a papok! Urrak a papok!«”

A gyónási titok szentsége
A katolikus egyházban a gyónás szentség, ezért a hatályos törvények is kimondják, hogy a gyóntató pap nyomozati ügyekben nem köteles terhelő tényeket bejelenteni, de a bíróság sem kötelezheti tanúvallomásra. De állandó vitakérdés: nem kellene-e bejelentési kötelezőséget előírni, ha a pap a gyónás során kiskorú ellen elkövetett szexuális visszaélésről szerez tudomást.
Ferenc pápa 2019-ben eltörölte az úgynevezett pápai titkosítást, amely addig a kiskorúakkal szemben papok által elkövetett bűncselekmények jogi dokumentációjára vonatkozott. Ez azt jelenti, hogy az egyház átadhatja a polgári hatóságoknak az ügyekre vonatkozó dokumentumokat, az áldozatok vagy mások esetleges bejelentéseit, tanúvallomásokat, valamint az egyházi peranyagot is. A Vatikán azonban azt is hangsúlyozta, hogy a titkosítás alóli feloldás nem vonatkozik a gyónási titokra.
A gyónási titok fogalma a világi jogban is létezik. Az 1998-as büntetőeljárási törvény úgy rendelkezett, hogy „nem hallgatható ki tanúként a lelkész, illetőleg egyházi személy arról, amire hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn”. A 2011. évi CCVI. törvény pedig már egyértelműen leszögezi: „Az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő informáci­ókat nem köteles állami hatóság tudomására hozni.”
Kérdés, hogy fog-e változni ez, és miként.
Forrás: index.hu

Kiemelt képünk illusztráció – Készítette: viki_bogdan_illustration

Csepelyi Adrienn