szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A tudomány számára rejtély, hogy az ősi fekete lyukak miként válhattak rövid idő leforgása alatt ennyire hatalmassá. A válaszhoz a James Webb űrteleszkóp mérése viheti közelebb a tudósokat.

A James Webb űrteleszkóp többször bebizonyította már, hogy a Naprendszer bolygóinak megfigyelésére is tökéletesen alkalmas – elég csak a Jupiterről vagy az Uránuszról készült felvételekre gondolni. A szerkezet ezúttal a mélyűr felé tekintett, méghozzá a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatóinak projektjében. Az adatok alapján a csillagászok lenyűgöző dolgokat állapítottak meg az univerzum legrejtélyesebb objektumai, a fekete lyukak eredetéről.

A Webb több mint 13 milliárd fényév távolságba nézett, az univerzum távoli pontján lévő kvazárokról gyűjtött adatokat, amelyek a fekete lyukak által táplált rendkívül fényes objektumok. A szerkezet három ősi kvazár fényét észlelte, a rögzített adatok alapján pedig a kutatók megállapították, hogy a közepükben lévő fekete lyukak jóval nagyobbak voltak, mint az őket körülvevő galaxis, legalábbis a fiatalabb társaikhoz viszonyítva.

NASA / CXC / Univ of Michigan / J. Miller et al.; Illustration: NASA / CXC / M.Weiss

Minghao Yue, az egyetem kutatója szerint az egyértelmű, hogy amikor az univerzum keletkezett, fekete lyukak jöttek létre, amelyek felemésztették az anyagot, és rövid időn belül nagyra nőttek. Ennek mikéntjéről azonban nem sokat tudni. „Az, hogy ilyen hatalmas fekete lyukak hogyan létezhettek az univerzum ezen fiatal időszakában, napjaink egyik legnagyobb kozmológiai rejtélye” – véli a szakember.

Hogy ezt a kérdést sikerüljön megválaszolni, a kutatóknak azt kell megtudniuk, hogy mik voltak azok az „ősmagok”, amelyek ezeket a fekete lyukakat táplálták. Ezzel kapcsolatban több elmélet is született már – írja az Interesting Engineering.

Az egyik lehetőség az, hogy a szupermasszív fekete lyukak viszonylag kicsi fekete lyukakból nőttek nagyra, olyanokból, amelyek a hatalmas csillagok halála során keletkeztek. Idővel egyre több anyagot szívtak magukba, így szupermasszívvá váltak.

NASA

A másik, hogy a fekete lyukak a hatalmas tömegű ősi gázfelhők összeomlása során keletkeztek. Ez az elmélet az előzőhöz képest nagyobb fekete lyukat feltételez a kiindulásnál. Az MIT tudósainak eredménye arra enged következtetni, hogy kezdeti fekete lyukak nagyobbak lehettek, ugyanis így lehetséges az, hogy végül nagyobbak lettek, mint az azokat befogadó galaxisok.

Yue szerint a korábbi vizsgálatok során az elkészített képek nem voltak elég élesek ahhoz, hogy meg lehessen nézni, hogyan néz ki a befogadó galaxist és annak csillagait, mivel a kvazár annyira fényes, hogy elnyomhatja ezek fényét.

13 milliárd évre nézett vissza az időben a James Webb űrteleszkóp, ősi kvazárokat talált

A James Webb űrteleszkópot ezúttal arra használták a Max Planck Intézet tudósai, hogy az ősi galaxisokat tanulmányozzanak velük.

Az adatok azt mutatták, hogy a fekete lyuk magja és a befogadó galaxis közötti tömegarány 1:10 körüli arányú lehetett. A fiatalabbak esetében ez 1:1000 lehet, ami arra utal, hogy a fekete lyukak tömege kisebb, mint a befogadó galaxisok tömege.

Az Astrophysical Journalban megjelent publikációban a kutatók arról írnak, az eredmények közelebb viszik a tudományt annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy mi nőtt nagyobbra először: a fekete lyuk, vagy az azt befogadó galaxis? Ugyanakkor Yue hangsúlyozza, több minden hiányzik még ahhoz, hogy megtudjuk pontosan, miként alakult az ősi fekete lyukak evolúciója.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.