Uniós szankciók az orosz LNG-re: tabutémához nyúlna az EU, amivel nagyon érzékeny területen csaphatna oda Moszkvának
Az Európai Bizottság javaslata szerint be kéne tiltani az orosz LNG EU-s kikötőkből való továbbhajóztatását, célponttá válna három új orosz LNG-létesítmény, az uniós tagállamok viszont saját felhasználásra továbbra is vehetnék a cseppfolyós gázt Oroszországtól. A tervek tabut döntenek, de még így is viszonylag puhának tűnnek, pedig, ha bekerülnek a most tárgyalt, 14. szankciós csomagba, komoly következményekkel járhatnak az orosz gazdaságra.
Szerdán tárgyalja az Európai Unió az Oroszország ellen javasolt 14. szankciós csomagot. Ennek részeként megfontolják az Európai Bizottság javaslatát, mely az orosz cseppfolyósított gázt érinti. Az előzetes hírek szerint az EB megtiltaná, hogy az európai LNG-terminálokba érkező, Oroszországból származó árut innen továbbhajóztassák harmadik országokba, szankciókat hozhatnak három új vagy épülőfélben lévő orosz LNG-terminál ellen, és megtilthatják az EU-s cégeknek, hogy a továbbiakban részt vegyenek Moszkva cseppfolyósgáz-projektjeiben.
Az orosz LNG uniós vásárlásának betiltásáról nincs szó, ha innen nézzük, akkor a korlátozások még puhának is mondhatók. Mégis vízválasztónak tűnnek a javaslatok: az orosz gázra – ellenben azzal, amit a magyar kormány rendszeresen sugalmaz – sohasem voltak uniós szankciók, és bár néhány állam szeretett volna ilyesmiket, reálisan sohasem kerültek szóba.
Kérdéses, hogy ezekről a puha szigorításokról sikerül-e majd megegyezni, hiszen a tagállamok egyhangú szavazata lenne szükséges hozzá, Magyarország pedig, mint tudjuk, már sokszor kifejtette, hogy számára az orosz gáz szankcionálása a vörös vonal. Ezt erősíti, hogy megkeresésünkre Paczolay Máté külügyi szóvivő azt írta: „Magyarország minden energiaszektort érintő szankciót károsnak tart, mivel azok nagyban korlátozzák az európai versenyképességet, valamint áremelkedésekhez és ellátási kockázatokhoz vezetnek”.
Hogy most mégis bekerülhetnek az EB-javaslatok az új csomagba, mindenesetre jelzi, hogy az uniónak ez a téma többé már nem tabu, és azt már tudjuk, hogy bármennyire harcias szavakban a magyar kormány, vannak módszereik céljaik elérésére, elég csak Orbán Viktor híressé vált vécére menetelére gondolni. A továbbiakban kibontjuk, hogy pontosan mire is vonatkoznak az EB javaslatai.
Le is váltak, meg nem is az orosz fosszilisokról
Az Európai Unió közösen vállalt céléve az orosz fosszilisokról való teljes leválásra 2027. Magyarország efelé látványos lépéseket nem tesz, de azért keresünk és találunk is Oroszországon kívüli, új ellátókat olajból és gázból is. Az uniós tagállamok többsége viszont tényleg nagyon komolyan dolgozott a függetlenedésen, ennek eredménye, hogy míg 2021-ben az EU a csővezetékes gáza 40 százalékát Moszkvától vette, addig ez az arány tavaly 8 százalékra zuhant, ezzel párhuzamosan pedig az orosz állami gázcég, a Gazprom 6,4 milliárd eurós veszteségről jelentett – pedig előtte 25 évig folyamatosan nyereséges volt a cég.
Csővezetékes gázszállításban az oroszokat elsősorban Norvégia pótolta, emellett pedig Európa-szerte elkezdtek új LNG-terminálok épülni, és a kontinens alaposan felpörgette a cseppfolyósgáz-importját is. Itt az USA vált a fő ellátónkká, a második legnagyobb szállítóvá viszont épp Oroszország lépett elő. 2023-ban tőlük érkezett az uniós cseppfolyósgáz-import 16 százaléka – ez a Kpler szerint 15,5 millió tonnát jelentett, ami közel 40 százalékos ugrás a 2021-es mennyiséghez képest. És ha az LNG-t is beleszámoljuk, akkor, hiába a csővezetékek letekerése, tavaly az EU a teljes gázellátásának 15 százalékát szerezte be Oroszországtól.
Moszkva LNG-hajói elsősorban belga, francia és spanyol kikötőkbe dokkolnak be, 2023-ban az EU-ba érkező orosz cseppfolyósgáz nem kevesebb, mint 87 százalékát ez a három ország fogadta. A bevásárlás idén sem nyugszik, az S&P szerint az első négy hónapban már majdnem 5 millió tonna LNG-t szállítottak az EU-ba az oroszok, ami éves összevetésben 5 százalékos növekedést jelent. Hogy ebből átpakolás után mennyi hajózott tovább harmadik országokba, az egyelőre nem ismert, de a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) finn kutatóközpont számítása szerint a továbbhajóztatási arány tavaly 22 százalékos volt, és Spanyolország volt a legnagyobb reexportőr.
Az EB egyik szankciós javaslata tehát ezekre a továbbszállításokra vonatkozik. Becslések szerint az EU tavaly összesen 8 milliárd eurót fizetett Moszkvának LNG-ért, és a bizottság azzal számol, hogy javaslatuk elfogadása esetén ennek a bevételnek a negyede tűnhetne el. Ettől Moszkva nem omlana össze, de ez a szigorítás elsősorban nem is nekik szólna. Mint a Kyiv School of Economics vezető közgazdásza, Benjamin Hilgenstock a Deutsche Wellének rámutatott, a továbbhajóztatáson európai cégek keresnek. A tiltással tehát az unió leginkább nem Oroszországot, hanem a reexportban érdekelt társaságokat büntetné. A javaslatok másik fele viszont már sokkal komolyabbnak tűnik, az az új orosz LNG-létesítmények szankcionálásáról szól.
Kisiklatnák, mielőtt begyorsul az orosz LNG-vonat
Amikor az USA tavaly novemberben szankciókat vezetett be az Artic LNG 2 nevű új orosz terminál ellen, az intézkedéshez fűzött magyarázatban külön kiemelték: annak akarnak elébe menni, hogy Oroszország cseppfolyósgáz-nagyhatalommá válhasson. Miután Moszkva az ukrajnai invázió következtében elveszítette Európa javát, vagyis elsődleges gázpiacát, az LNG lett a B terv. Vlagyimir Putyin ugyan nagyon szeretné a földgázt nagyobb volumenben Kelet felé áramoltatni, de abba az irányba még nem vezet elég csővezeték ahhoz, hogy az EU-val együtt kieső összegeket így pótolni tudja.
Bár komoly tervek vannak új csövek fektetésére, azok jövője bizonytalan. Az orosz elnök elsősorban Kínától reméli a plusz gázmennyiségek megvételét, konkrétan nekik épülne meg a Power of Siberia 2 nevű csővezeték, azonban a projekt évek óta csúszik. Hszi Csin-ping az egyértelmű leokézás helyett csak udvariaskodik és halogat, szakértők szerint azért, mert – az európai példán okulva – nem akarja, hogy országa egyetlen ellátótól függjön, így más közép-ázsiai államokkal is tárgyal gázbeszerzésről. Ezért is értékelődött fel a cseppfolyós gáz Moszkvának, és erre reagálva csatlakozna az EU is az amerikai szankciókhoz – még azelőtt siklatnák ki az orosz LNG-vonatot, hogy az tényleg begyorsulna.
Célpontban az új orosz LNG-létesítmények
Oroszországnak jelenleg két működő, nagy kapacitású LNG-terminálja van, a Novatek tulajdonában álló Jamal LNG, mely tavaly mintegy 20 millió tonna cseppfolyósított gázt állított elő, illetve a Novatek-rivális Gazprom Szahalin-2 terminálja, mely több mint 10 millió tonna LNG-t termelt 2023-ban. Előbbiben 20 százalékos tulajdonos a francia TotalEnergies – melyet szerződés kötelez arra, hogy 2032-ig évi legalább 4 millió tonna LNG-t vásároljon a saját létesítményétől –, utóbbiban az orosz állami gázcég mellett a japán Mitsui és Mitsubishi érdekelt.
A javasolt szankciók, mint fentebbe említettük, három új orosz LNG-beruházásra is kiterjednek. Az egyik a Baltic LNG néven futó projekt, mely az Uszt-Lugában működő, olajtermékek exportálására használt komplexum, illetve kikötő kibővítése. A kikötő a Finn-öböl partján található, Szentpétervártól mintegy 160 kilométerre Nyugatra, nem messze az észt határtól. A projekt a Gazprom és a RuszGazDobicsa gázkitermelő cég közös tulajdona, 2027-ben indulna el, a tervek szerint évi 13 millió tonnás LNG-exporttal. Az uszt-lugai komplexum januárban került be a hírekbe, amikor ukrán támadás érte, és bizonyos – nem részletezett – műveleteit le kellett állítani.
A másik lehetséges szankciós célpont a Murmanszk LNG terminál. A finn határ közelében épülő projekt a Novatek érdekeltsége, itt is 2027-et célozták meg az üzembe állásra, az éves kapacitása 20,4 millió tonna LNG lenne. Ezeknek a projekteknek nagy előnye, hogy a Balti- illetve a Barents-tenger kikötőiből, jégmentes vagy csak enyhén jegesedő útvonalon tudnák szállítani az árut, így nem lenne szükség speciális, jégtörő LNG-hajókra.
Nem úgy, mint a harmadik célpont, a Jamal LNG-hez közel fekvő Arctic LNG 2 esetében. A Kara-tengerre nyíló, a Tadebjajaka nevű településtől mintegy 70 kilométerre északra található terminálnak már konkrétan speciális jégtörőkre van szüksége ahhoz, hogy elvigyék onnan a cseppfolyósított gázt. A transzport ügye viszont falakba ütközött. Ez a terminál már idén megkezdte volna a szállítást, sőt, hónapok óta készen is áll rá, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez sikerülni fog: a nyugati szankciók és az USA tavaly november óta élő, kimondottan ezt a projektet célzó korlátozásai miatt az oroszok nem tudják átvenni a megrendelt, már kész jégtörő LNG-hajóikat.
Míg hagyományos olajtankerből nagyjából 7500 szeli a habokat világszerte – köztük az oroszok árnyékflottájának kiszuperált hajói –, addig az LNG-hajók teljes mezőnye a 700 darabhoz áll közelebb, és ezek töredéke képes csak vastagon eljegesedett útvonalon szállítani. Így hiába mennek a szállítmányok a közeli Jamal LNG-ből, a plusz cseppfolyós gáz kiviteléhez pluszhajók kellenek. Az Arctic LNG 2 többségi tulajdonosa, a Novatek ezért összesen 21 jégtörő LNG-hajót rendelt meg, mások mellett a dél-koreai Hanwha Ocean Co.-tól és a japán Mitsuitól, ám ezekhez a szankciók miatt nem fér hozzá, még a lízing se jöhet szóba. A kész hajók használatlanul vesztegelnek a gyártók kikötőiben, míg az Arctic LNG 2 már cseppfolyósított gáza a terminálban várakozik. A fennálló helyzet miatt az oroszok most nagy kedvezménnyel kínálják az LNG-t kínai és indiai vásárlóknak, ők viszont a Bloomberg szerint a bizonytalanságok miatt most még az olcsó gázra se csapnak le.
Jégtörő LNG-hajókat az orosz Zvezda is gyárthatna, de az meg most nem tud, a szankciók miatt óriási késésekkel jut csak hozzá bizonyos kulcsfontosságú alkatrészekhez. Temetni a hírek szerint mégsem kell az Arctic LNG 2-t, mert jön a nyár, és a kelet-ázsiai piacok felé tartó északi útvonalon is el fog vékonyodni a jégpáncél. A Bloombergnek nevük elhallgatását kérő források azt mondták, a Novatek ezért a forró hónapokban megpróbál majd hagyományos LNG-hajókkal közlekedni Kelet felé.
Az Arctic LNG 2 kapacitása egyébként évi 19,8 millió tonnás lenne, vagyis a terminál nagy, de nem a legnagyobb az újak közül. Többségi tulajdonosa a már említett Novatek, de benne van két kínai állami vállalat, a japán Mitsui, és ebben is benne van a francia Total. A fent sorolt nehezítések miatt az orosz félnek a hírek szerint most már a murmanszki projekt a prioritás – de ott, mint említettük, még évek kellenek, míg beindulhat az export.
Moszkva eredetileg azzal számolt, hogy 2030-ig több mint megháromszorozza tavalyi LNG-termelését, 31 millió tonnáról felugrik 100 millióra, és ezzel legalább 35 milliárd dollár plusz éves bevételre tesz szert. A globális LNG-piacon pedig a mostani 8 százalékról 20 százalékra növelnék a részesedésüket. A Rystad Energy elemzői szerint azonban a szankciók és a transzport nehézségei miatt nagyon valószínűtlen, hogy Oroszország eléri a kitűzött célját, ők 2030-ra legfeljebb évi 40 millió tonnás orosz LNG-kapacitást jósolnak.
Betiltás? Ársapka?
Az Európai Bizottság javaslatával szemben vannak olyan uniós tagállamok, melyek egyenesen az orosz LNG Európából való teljes kitiltásáért lobbiznak: Svédország, Finnország és a balti államok. Az azonban teljesen valószínűtlen, hogy a közeljövőben célt érne a követelésük.
Az EU energiafelhasználását monitorozó Acer, amikor először híre ment a szankciós javaslatnak, felhívta a figyelmet, hogy jelen állás szerint 2024 végén elzárul a Testvériség gázvezeték, mely Ukrajnán keresztül szállít – már csak nagyon kis volumenben – Európába (a magyarországi szállítások zömét Moszkva még Ukrajna lerohanása előtt a hozzánk Szerbiából belépő Török/Balkáni Áramlatra irányította át). Ezzel 13,6 milliárd köbméter gáz tűnik el az EU ellátásából, ami a teljes tavalyi fogyasztás 4 százaléka. Ezért az Acer kijelentette: az orosz LNG-import leépítését csak fokozatos lépésekben szabad megvalósítani.
Persze az is borítékolható, hogy Magyarország megvétózná a tiltást, ha egyáltalán felmerülne. És valószínűleg nem lennénk egyedül. Említettük, hogy a francia Total nyakig benne van az orosz LNG-bizniszben, márpedig ők akkora társaság, hogy a francia kormány hallgat a szavukra. A vállalat vezérigazgatója, Patrick Pouyanné nemrég nyilvánosan “észszerűtlennek” nevezte az orosz LNG kitiltását – legalábbis 2025-ig vagy 2026-ig, mert akkorra várható számos új LNG-terminál üzembe állása, például az USA-ban.
Asztalra kerülhet azonban egy másik szigorítás is: az orosz LNG ársapkázása. Erről javaslat még nem született, de a CREA egy jelentésében az EU-s kormányok figyelmébe ajánlotta a lehetőséget. Úgy számoltak, ha az unió 17 euró per megawattórás limitet állapítana meg az importra, a tavalyi év adataival számolva 29 százalékkal csökkentené Moszkva LNG-export-bevételeit.
És honnan vennénk az LNG-t, ha az oroszok kiesnének a játékból? Nyílt tervek nincsenek, de az S&P-nek iparági források azt nyilatkozták, egy teljes tiltás esetén a kontinens a már meglévő ellátóival – elsősorban tehát az USA-val, valamint Katarral – meglenne, illetve új partnereket is be tudna vonni fejlődő cseppfolyósgáz-piacokról. Franciaország az említett források szerint minden bizonnyal Türkmenisztánból és afrikai LNG-központokból szerezné be a szükséges pluszmennyiséget, Spanyolország pedig kézenfekvő módon Algériához fordulna.
Mint az S&P megjegyzi, április 9-cel bezárólag Európa idén összesen 33,65 millió tonna LNG-t importált, mely 51 százaléka az USA-ból, 16 százaléka Oroszországból, 10 százaléka Algériából, 8 százaléka pedig Katarból származott – és figyelemreméltó módon 4 százalékot már Nigéria fedett le.
