Kis megyei jogú város áll a nagy Duna mentében

Getting your Trinity Audio player ready...

Idén fog először előfordulni, hogy 25 megyei jogú város közgyűlését és polgármesterét választják meg. Az egymástól sokban különböző, de lehetőségeiket tekintve sok közös vonással rendelkező Baja és Esztergom ugyanis két éve kapta meg a kitüntető címet. Ráadásul az egyikben ellenzéki a vezetés, a másikban fideszes, és elképzelhető, hogy így is marad. De az is, hogy nem.

Különös ajándékkal kedveskedett az Orbán-kormány a legutóbbi országgyűlési választási kampányában az ország déli részén található Bajának és az északon fekvő Esztergomnak. Egy salátatörvénybe csomagolva a megyei jogú város címére terjesztették föl a 34, illetve 28 ezres települést. Ezzel a két város a magyar települések szűk elitjébe került, bár az ezzel járó előnyök és a döntés mögött meghúzódó okok kérdésesek.

Városálom

A legkézenfekvőbb, ha politikai és nem városfejlesztési magyarázatot keresünk. A kampányban az ellenzék momentumos bajai jelöltje (ehhez a párthoz tartozott tavalyi kilépéséig a város polgármestere, Nyirati Klára is) önálló Bács megye létrehozását szorgalmazta. A javaslat mögött az állt, hogy a Bács-Kiskun megye déli részén élőknek valóban nagyon nagy utat kellett megtenniük ahhoz, hogy a megyeszékhelyre jussanak, és így bizonyos szolgáltatásokat igénybe vegyenek, vagy hivatalos ügyet elintézzenek.

Baja amúgy már volt megyeszékhely, amikor az 1802-ben létrehozott Bács-Bodrog vármegye nagyobbik részét és történelmi központját, Zombort a trianoni békeszerződés elcsatolta a Jugoszláv királysághoz, akkor a megye változatlan névvel, de Baja központtal létezett tovább. A második világháborút követően, az ismételt elcsatolás után néhány évig, az 1950-es megyerendezésig megint megyeszékhely volt a város. Ekkor hozták létre Bács-Bodrog megyéből és Pest-Pilis-Solt-Kiskun déli területeiből Bács-Kiskun megyét.

Fideszes szemszögből ugyanakkor az ellenzéki vezetésű Baja mellett legalább egy kormánypárti irányítású városnak is dukált a kitüntető cím. Adta magát, hogy a történelmi múltú Esztergomot emeljék megyei jogú várossá. Ráadásul itt is volt közvetlen politikai ok. A várost és környékét a parlamentben az a Völner Pál képviselte, aki ellen bő fél évvel a választás előtt indult büntetőeljárás, így a helyére beugró jelöltet állítottak a kormánypártok. A szintén nem támadhatatlan fideszes jelölt választási esélyein aligha rontott az intézkedés. Továbbá Esztergom esetében is elmondható, hogy volt már megyeszékhely, sőt története nagyobb részében az volt, Esztergom vármegyéé, s még Trianont követően az egyesített Komárom és Esztergom vármegyéé is. Hivatalosan 1950-től, a gyakorlatban csak 1952-től vette át szerepét Tatabánya.

Nem reménytelen

A két város – bár osztozik mindazon gondokban, amelyek a hasonló méretű helységeket sújtják – messze nem tartozik a legreménytelenebb települések közé. Bár a szocializmus mindkettővel eléggé mostohán bánt, a rendszerváltás a gondok mellett lehetőségeket is hozott a határ közeli, Duna-menti városoknak. Nem csupán a környék központjai lehetnek, de Baja a Vajdaság nyugati felét, míg Esztergom Dél-Szlovákiát képes gazdasági-kulturális szempontból elérni.  A lakosságszám nem is csökkent annyira, mint több más efféle településnél.

 

Politikai tekintetben egyik város sem nevezhető baloldali bástyának. A háborút megelőzően Baján a kormányzó Magyar Élet Pártja (MÉP) dominált, de jutott voks a nyilaskereszteseknek is, Esztergomban pedig mindent vitt a MÉP. A háború után rendezett első választáson nagy fölénybe kerültek a kisgazdák, de a leszalámizásukat követően mindkét település elfordult tőlük, és a koalíción kívül álló erőt támogatott. Baján a – nem sokkal később ellehetetlenített – Magyar Függetlenségi Párt, Esztergomban a Keresztény Női Tábor söpörte be a szavazatok többségét.

Liberálisból jobboldali – baloldali kitérőkkel

Talán ennek a nyakas antikommunizmusnak volt köszönhető, hogy az első szabad választáson mindkét helyen kiugróan szerepelt az SZDSZ. Listán is, de az egyéni parlamenti mandátumokat is a szabad demokraták szerezték meg.  Ugyan az 1994-es nosztalgiahullám Baján és Esztergomban is a szocialista jelölteknek hozott mandátumot, de Baján 1998 óta mostanáig csak a Fidesz jelöltje – név szerint Zsigó Róbert, aki egy ideig a polgármesteri teendőket is ellátta – diadalmaskodott egyéni körzetben. Esztergomnak viszont 2002-ben és 2006-ban is MSZP-s képviselője lett, de a kép úgy teljes, ha tudjuk, hogy a körzethez tartozott Dorog is, és a baloldal ennek köszönhette győzelmeit, magában Esztergomban már a Fidesz volt fölényben, ahogy 2010-től már az egész választókerületben folyamatosan.

Az önkormányzatok összetétele azonban máshogy alakult. Bajának előbb MDF-es városvezetője lett, majd részben szemben az országgyűlési eredményekkel három cikluson át az MSZP-s Széll Péter irányította a várost – kétszer a szabad demokraták támogatásával. Ezt három fideszes ciklus követte, három különböző polgármesterrel: Révfy Zoltán, Zsigó Róbert és Fercsák Róbert váltotta egymást a polgármesteri székben. Utóbbitól ragadta el a posztot az ellenzéki koalíció 2019-ben. Baja élére Nyirati Klára került, és a ’22-es státuszváltás után egyedüliként állt momentumos politikusként megyei jogú város élén. Egészen múlt decemberig, amikor is Donáth Anna Gyurcsány-ellenes kijelentései miatt kilépett a pártból.

 

Esztergom a rendszerváltás utáni első kilenc évet egy KDNP-sből függetlenné vált polgármester irányításával töltötte, őt váltotta egy időközi választáson a fideszes Meggyes Tamás. Meggyes nevéhez botrányok sokasága kötődik, így történhetett meg az, hogy a fideszes hatalomátvétel teljessé válásakor, a 2010-es önkormányzati választások idején Meggyest fölényesen legyőzte a független Tétényi Éva. Tétényit viszont a fideszes testület és a fideszes kormányhivatal szorongatta, és a folyamatos hadakozásra ráunt helyiek végül szoros többséggel, de az új fideszes indulónak, Romanek Etelkának adták a városháza kulcsát. Öt év múlva ismét új jelölttel vágott bele a választásba a kormánypárt, Hernádi Ádám viszont magabiztosan győzött.

A polgármesteri tisztségért Hernádi és Nyirati is újraindul, és mindkettőnek megvan az esélye az újrázásra. Pontosabban Hernádi esetében kisebbfajta csoda volna, ha nem nyerne, mivel nem csupán a város fideszes vezetésű, de a 2019-es EP-választáson és a két évvel ezelőtti országgyűlésin is komoly fölénye lett a pártnak. Nyirati sanszát pont ez kisebbíti: hiába került többségbe legutóbb az ellenzék, a város politikai preferenciái megmaradtak fideszesnek: Esztergomhoz hasonlóan abszolút többséget ért el a kormánypárt. Ráadásul az elmúlt négy és fél év belvillongásoktól sem volt mentes, így nem meglepő, hogy hatan is sorompóba állnak a mostani küzdelemkor. Esztergomban viszont a fideszes és az ellenzéki egyesület jelöltje mellett csak egy Mi Hazánkos száll ringbe.

 

Amúgy meg ez mire jó?

Magyarországon évszázadokig a legmagasabb települési rang a szabad királyi város volt (ezzel Esztergom amúgy rendelkezett). Először a ’48-as szabadságharc idején igyekeztek rendezni a városok jogállását, majd a dualizmus idején két törvénycikk igyekezett rendezni a kérdést. Az 1870-es években született meg az ún. törvényhatósági jogú város kategóriája (ezt Baja is megkapta). Trianon után mindösszesen tíz törvényhatósági város maradt az ország területén, míg végül magát az elnevezést az 1950-es első tanácstörvény szüntette meg. 1954-től a négy legnagyobb város (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged) megyei jogú városként létezett, és az 1971-es reform ötödikként Győrt emelte melléjük, de új elnevezéssel: megyei városoknak hívták ettől kezdve őket.

A rendszerváltás után a helyi önkormányzatokról szóló törvény úgy rendelkezett, hogy megyei jogú várossá nyilvánítását kérheti minden olyan város, amelynek lakossága meghaladta az 50 ezer főt. A húsz érintett település mindegyike élt is ezzel, és meg is kapták a titulust. Egy 1994-es módosítás alapján lakosságszámától függetlenül megyei jogú várossá nyilvánítottak minden megyeszékhelyet, ami konkrétan Salgótarjánt és Szekszárdot érintette. Az utolsó város, amelyet ebbe a kategóriába emeltek, 2006-ban Érd volt, ami vitát váltott ki, mert a lélekszám ugyan dinamikusan nőtt, de mindezt agglomerációs jellegének köszönhette, s nem igazi központi szerepének. Ugyanakkor Dunaújváros, Hódmezővásárhely és Nagykanizsa már nem éri el az 50 ezer fős lakosságot, de mivel a cím elvesztéséről a törvény nem rendelkezett, így megyei jogú városok maradhattak.

2012-ben az új önkormányzati törvény alapján megyei jogú városok lehetnek mindazon települések, amelyeket addig annak nyilvánítottak, de új már csak akkor, ha megyeszékhellyé válik. Ezt a rendelkezést módosították két évvel ezelőtt, de hogy a presztízsen túlmenően ebből mennyit profitál Baja és Esztergom, az aligha a közeljövő kérdése. Egyelőre plusz forrásokat a cím nem jelent, legfeljebb annyit, hogy nem kell az uniós pénzeken a megye többi városával osztoznia. De legalább a júniusban megválasztott önkormányzatok tagjai elmondhatják, hogy egy megyei jogú város tisztségviselői lesznek.

Hont András

A kiemelt kép Átlátszó-montázs, az adatvizualizációban Szabó Krisztián működött közre