A boldogság ügynöke sok szempontból úttörő filmalkotás. Például abban, hogy magyar-bhutáni koprodukció, és hogy az idei Sundance Filmfesztiválon bekerült a nemzetközi dokumentumfilmes versenybe. Az Egyesült Államokbeli Park City-ben tartott fesztiválon Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya rendezők személyesen vezették fel még januárban a film világpremierjét, és azóta a sikertörténet megállíthatatlan. Az alkotók a világ mozgóképes mustráin turnéznak A boldogság ügynökével – amely időközben a magyar mozikba is megérkezett. De miről is szól a film?
Röviden: egy negyvenes éveiben járó boldogságügynök, Amber Gurung életéről, aki nagyon szeretne magának végre egy nőt az életében.
Persze, jöhet csuklóból az újabb kérdés: a boldogságügynök, pardon, pontosan kérdezőbiztos az ki? A mindössze hétszázezer lakost számláló, apró himalájai királyságban, Bhutánban a Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják az országot, és négyórás kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. Ennek eredményéből ötéves fejlesztési terveket dolgoznak ki, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom boldogságindexét. Kiderül persze, hogy az egész nem ilyen egyszerű: az a boldog ember, akinek van párja vagy tehene, és igazából rengetegen nem boldogok.
Amber Gurunggal a rendezők még korábban találkoztak, és a film ötlete is régebbi. A rendezőpáros korábbi alkotásához, A monostor gyermekeihez datálódik, mely két bhutáni fociimádó tini és édesapjuk életét mutatta be, aki a helyi buddhista monostor őrzésével volt megbízva. Amikor ezzel a művel járták a fesztiválokat, folyamatosan szóba került az a bizonyos boldogságindex és a (tév)eszeme, hogy az egész földkerekségen az emberek ebben a királyságban a legboldogabbak. Zurbó és Bhattarai eldöntötte, utánajárnak e remek országimázsnak. „Emberi történeteken keresztül mutatjuk meg, hogy mit is jelent Bhutánban a boldogság. Nyilvánvalóan nem ők a legboldogabb emberek a Földön. Ugyanakkor van a boldogságindexnek egyfajta abszurditása: ebben a kérdőívben vannak szubjektív értékek. Hogyan lehet azokat számszerűsíteni, statisztikává alakítani? A kiinduló koncepciónk ez volt, hogy akkor vegyük a számokat alapul, és valahogy állítsuk ezt kontrasztba az emberi sorsokkal, a személyes történetekkel” – mondta lapunknak Zurbó Dorottya.
A boldogság ügynöke abból a szempontból is innovatív a rendezők szempontjából, hogy multikarakter dramaturgián alapszik, azaz párhuzamos élettörténeteket mutat be.
Az alkotók nagy kedvvel kezdtek el kísérletezni ezzel a formával, mert az eddigi filmjeikben mindig egy karakterre, egy családra fókuszáltak, akikkel hosszú időt tudtak eltölteni, és az évek során egyre mélyebbre és mélyebbre tudtak lépegetni az életükben. Eleinte a kérdezőbiztosokkal járták az országot, majd öt-hat szereplőt kezdtek el a filmesek követni, akik őszintén meg tudnak a kamerák előtt nyílni, forgattak velük a mindennapjaikban, mire kristályosodott elfőttük, hogy a személyesség most sem elhagyható. A kész művet úgy alakították, hogy mégis legyen egy főszereplője, a már említett Amber Gurung, akinek tényleg komoly problémája, hogy nem talál magának párt. A szerelemnél ugye, nincs is univerzálisabb téma! Zseniális fordulat, hiszen egy olyan kérdezőbiztosról van szó, aki tulajdonképpen másodrendű állampolgár, illetve még az sem, mert nepáli származású. A boldogság boldogtalan ügynöke. Mert, ugyebár egy nő sem veszi komolyan, amikor kiderül, hogy megvonták tőle az állampolgárságot, így tulajdonképpen nem is szabad ember.
„Ez a legérzékenyebb témája a filmnek – magyarázza Zurbó Dorottya. – Egyébként Amber az első nepáli etnikumú bhutáni, aki egy egész estés filmnek a főhőse. Nagyon komplex politikai problémára mutat rá a sorsa, ami egyébként a kilencvenes években robbant ki, még az előző uralkodó, a negyedik király regnálása alatt. Annak idején volt egy kifejezetten erőszakos asszimilációs törekvés, hogy a nepáli kisebbséget – akik a társadalom harminc százaléka, és hindu vallásúak, nem buddhisták – be akarták olvasztani a többségi társadalomba az egy nemzet, egy kultúra címszó alatt. Ebből voltak atrocitások, és ennek következtében nagyon sok nepáli elhagyta az országot.”
Mivel Zurbó rendezőtársa, Arun Bhattarai is nepáli származású bhutáni, egyértelmű volt a rendezők számára, hogy ha a boldogságindexről készítenek filmet, akkor abban szó essen a létező társadalmi problémákról is. Nem mellékesen az országban már elindult a lassú változás: 2006. december 14-én lemondott az addigi király és átadta fiának a trónt, és ezzel egyidőben Bhután államformája abszolút monarchiáról alkotmányos monarchiára változott, a király az ország demokratizálódását szeretné elérni. E lassú – úgymond reményteli boldogsággal teli – konszolidáció tekintetében a nepáli kissebség tagjai vissza-visszakapják az elkobzott állampolgárságukat, így Zurbó szerint különösen jó időben sikerült elkészülni az alkotásukkal.
Mindeközben A boldogság ügynöke társrendezője, Arun Bhattarai, valamint az alkotás a hőse, Amber Gurung is várja az állampolgárságot. Utóbbi meg még a szerelmet is – legalábbis az utolsó információnk az, hogy a kérdezőbiztos továbbra is szingli.
Infó
A boldogság ügynöke. Forgalmazza a Mozinet