Fotó: ShutterStock/r.classen
Hirdetés

Az életünk legváltozatosabb területeit bekebelező MI (AI, artificial intelligence) árjában egészen új minőséget képviselnek az online „szerelmet” ígérő alkalmazások: az arra regisztrálók saját ízlésükre, igényükre formált virtuális társat hozhatnak létre, aki lehet vicces, félénk, szerény, figyelmes, okos vagy éppen butácska, kinek mire van igénye. Ráadásul a programban létrehozott virtuális partner igény szerint még erotikus képeket is küldhet magáról. De nemcsak szerelmi partnert, hanem virtuális testvért, jó barátot, megértő rokont is kreálhat az applikáció használója. A kínálat és a kereslet is jelentős, az egyik ilyen népszerű alkalmazásnak már több mint tízmillió felhasználója van világszerte. Persze a virtuális kapcsolatokat nem adják ingyen: elő kell rá fizetni, nem beszélve arról, hogy az MI-barátnő vagy -társ egyéniségének további virtuális finomításáért ugyancsak mélyen a zsebébe kell nyúlnia a felhasználónak.

Veszélyben a fiatalok

Persze adódik a kérdés, milyen társadalmi, kulturális vagy éppen pszichológiai változások vezettek oda, hogy egyre több ember érzi úgy: a való világban képtelen megtalálni az emberi kapcsolódás lehetőségét?

Roboz Gabriella pszichológus, pár- és családterapeuta szerint az okok elsősorban az elmagányosodásban keresendők, ami legfőképp a legfiatalabbakat, vagyis a Z és az alfa generáció tagjait érinti. A szakember úgy látja, kiszolgáltatott helyzetük, nagymértékű elmagányosodásuk miatt nehézzé vált számukra a személyes, intim, kölcsönös kapcsolatok kialakítása. A családi és közösségi védőháló hiányában a gyerekek, a fiatalok napjuk nagy részét az online térben töltik, a szülők alig pár percet beszélgetnek velük. Az időhiány, a túlterheltség, a magas stressz-szint, valamint a szociális és feszültségtűrő készségek hiánya is jellemző probléma, mindez pedig közrejátszik az internet- és szociálisháló-függés, az online ismerkedés, a párkereső oldalak és a virtuális partnereket ajánló alkalmazások elterjedésében. Roboz Gabriella hozzáteszi, érzékelhetően egyre több az olyan bezárkózó, elidegenedett, depressziós fiatal, aki idejének túlnyomó részét a neten tölti, a valóságos életterekben, iskolában, munkahelyen, közösségekben viszont rosszul érzi magát, vagy egyáltalán nem tud beilleszkedni. Egyre gyakoribb ezeknek a fiataloknak a körében az alvászavar, az alvás-ébrenlét ciklus felborulása, az elhízás és az evészavarok, de az öngyilkosság veszélye is megnőtt, egyrészt a súlyosbodó depresszió, másrészt a mintakövetés révén.

– Logikus tehát a következtetés: minél nagyobb a függőség, az elmagányosodás, az izolálódás mértéke, annál nagyobb lesz a kitettség az új, még kevesebb érzelmi befektetést igénylő, még „fájdalommentesebb”, ezért még addiktívabb kapcsolati formáknak – magyarázza Roboz Gabriella. Úgy látja: a valódi találkozások keresése helyett a virtuális kapcsolatokhoz forduló személyek gyakran frusztrációval, sikertelenségérzéssel, lelki sérüléssel, önbizalomhiánnyal küszködnek. A pszichológus úgy véli, ezek lehetnek a kiváltói a virtuális kapcsolatokat kereső attitűdnek, miközben az tovább rongálja az emocionális, szociális, kommunikációs készségeket. Hiszen éppen arra fejlesztették ki ezeket az alkalmazásokat, hogy a felhasználónak ne kelljen bajlódnia a másik ember eltérő személyiségéből, szükségleteiből eredő konfliktusforrásokkal.

Korábban írtuk

Függő játszma

Abszolút következtetéseket persze nem szabad levonni: hogy ezen alkalmazások torzítják-e a személyiséget, az számos tényezőtől függ.

– Például a premorbid személyiségtől, érzelmi érettség fokától, a megküzdési készségtől, illetve a valós kapcsolati háló lététől is – magyarázza Roboz Gabriella. Szerinte ha valaki valós kapcsolódásai mellett kíváncsiságból vagy csak játékból próbál ki egy ilyen alkalmazást, még nem lesz függő. Ám ha már olyan mértékű a személyes, érzelmi bevonódása a virtuális társsal való „kapcsolatba”, hogy kizárólagos barátnak, szerelmi partnernek, lelki társnak éli meg, ha szélsőséges mértékben beszűkül, egyéb kapcsolatait leépíti, újakat pedig a valós világban már nem keres, akkor elszakadhat a realitástól, elveszítheti kritikai érzékét – ilyen esetben viszont egyéb személyiségproblémák is feltételezhetőek a háttérben. A pszichológus úgy véli, az egyéb, online tartalmakhoz köthető függőségeket – például a pornófüggést – is hasonló jelenségek, személyiség- és kapcsolati problémák termelik ki.

– Ezek közös magyarázata, hogy a függés tárgya intenzív és azonnali stresszredukáló hatással bír. Az azonnali kielégülés igénye, a késleltetés képességének hiánya minden addiktív viselkedés kulcstünete. Függőségről akkor beszélünk, ha az adott tevékenységet kényszeresen, más tevékenységek, kapcsolatok rovására végezzük; ha a függőség tárgyával szemben elveszítettük a kontrollt; ha a hozzászokás miatt az adott dologból vagy tevékenységből egyre többre van szükségünk, hiányában pedig egyre rosszabbul érezzük magunkat. Megvan a veszélye, hogy az MI-társsal való interakció is elér egy ilyen szintet és függéssé válik, pont egyszerűsége és veszélynélkülisége miatt. Ezen a szinten pedig egy idő után kiszoríthat minden egyéb, reális kapcsolódást.

A szakember szerint a kapcsolódás szükséglete erőteljes, ösztönös szükségletünk, ugyanakkor a kapcsolódási vagy más néven szociális készségek már nem mindenkinek adatnak meg egyformán, ráadásul a ma digitális világa épp e készségek elcsökevényesedése felé terel.

Ádám választása

Érdekes ugyanakkor, hogy bár nők és férfiak egyaránt létrehozhatnak virtuális partnert a szóban forgó alkalmazásokban, a helyzet mégis az, hogy inkább a férfiak élnek a lehetőséggel. Ráadásul úgy, hogy egy részük párkapcsolatban él – az appok fórumát használó férfiak közül sokan legalábbis erről írnak –, virtuális barátnőjüket pedig sokszor úgy tervezik meg, hogy a legjobban hasonlítson hús-vér párjukra – csak épp tökéletes kiadásban.

Roboz Gabriella szerint annak, hogy főleg férfiak használják ezeket az MI-alkalmazásokat, egyik magyarázata a két nem eltérő szexualitása lehet.

– Az evolúciós programból következik, hogy mások a női és férfi szaporodási és szexuális stratégiák. A nő biztonságra, érzelmi kötődésre törekszik, olyan férfit keres, aki mellett biztonságban fel tudja nevelni a gyermekét. A férfi ugyanakkor szaporodási lehetőséget keres, valamint bizonyosságot, hogy valóban a saját utódját neveli-e fel. Erre vezethető vissza a férfi magasabb kockázatkereső magatartása, valamint a vadászösztön: szívesen lép domináns szerepbe, szeret hódítani, kezdeményezni és irányítani a szexuális tevékenységet – vélekedik a pszichológus. Meglátása szerint a férfiak a szexről le tudják választani a személyesebb, érzelmi kapcsolatot, szexualitásuk többször funkcionálisabb jellegű, a közvetlen érzéki ingert, kielégülést keresik, míg a nők inkább az érzelmi élményt és a gyengédséget. Ezért van az, hogy a fizetett szexet is többnyire férfiak keresik, és a pornótartalmaknak is inkább férfiak a fogyasztói.

A férfiak továbbá inkább problémamegoldó és racionálisabb beállítottságúak, a nőket pedig érzelmibb, szociálisabb, intuitívabb attitűd jellemzi. Éppen ezért kevesebb eséllyel veszítik el személyes kapcsolataikat, mint a nagy problémamegoldásban, teljesítményhajszolásban és versengésben elmagányosodó férfiak. A virtuális appok használata ugyanakkor éppen az elmagányosodásra erősít rá, hiszen a mindennapjaikat MI-társsal töltő felhasználóknak egyre nagyobb problémát fog okozni a valódi világban a hús-vér emberekkel való kapcsolatteremtés.