szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Közmondások, barátság, együttműködés – Magyarországot ajnározó cikket írt a kormánymédiába a ma Magyarországra látogató kínai elnök.

„Májusban, amikor az Alföldön a virágok és a fű illata betölti a levegőt, Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök meghívására állami látogatást teszek Magyarországon”

– így kezdődik az a cikk, amely szerdán reggel jelent meg a Magyar Nemzetben, és amelyet a lap állítása szerint a Magyarországra érkező Hszi Csin-ping kínai elnök írt. A szöveg egésze olyan, mintha mesterséges intelligenciával írták volna, fordítói – mivel feltételezzük, hogy Hszi nem magyarul írta – pedig nem merték volna néhol „magyarítani”, ugyanis olyan protokollszagú mondatok szerepelnek benne, mint például a következő: „az elmúlt tizenöt év során számos alkalommal találkoztam a Kínába látogató magyar vezetőkkel, és mély barátságot kötöttünk. Nagyon várom, hogy visszatérjek az önök országába, és a magyar barátaimmal megoszthassuk gondolatainkat barátságunkról és együttműködésünkről, és megtervezhessük az újkori kínai-magyar kapcsolatok fejlesztését”.

Természetesen a kínai elnök áradozik is egy kicsit Magyarországról: „Magyarország híres csodálatos tájairól és neki dicsőséget hozó, kiváló szülötteiről. Gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. A költő-hazafi Petőfi versei széles körben ismertek, csakúgy, mint a „zongora királyaként” emlegetett Liszt szenvedélyes zenéje. A magyar nép szorgalmas, elmés, nyitott és elfogadó. Mer új utakon járni, és innovatív készségekben gazdag. Találmányai mindegyike – így a golyóstoll, a hologram vagy a Rubik-kocka – az emberiség fejlődésének egy-egy meghatározó pontja.”

De kiemeli azt is, hogy a kínai és a magyar nép barátsága „hosszú múlttal büszkélkedhet”. Kiemeli, hogy „vállt vállnak vetve birkóztunk meg a nemzetközi pénzügyi válsággal, küzdöttünk a Covid-járvány különleges időszakában”. Majd jön a csúcsmondat:

„A kínai–magyar barátság olyan, mint a jó tokaji bor: illatos, édes, tartalmas és tartós.”

Hszi cikke az amúgy széthajtva A/3-as méretű Magyar Nemzetben egy oldalt tesz ki, gyakorlatilag minden mondatával ódát zeng Magyarországhoz. Nem győzi például hangsúlyozni, hogy „a két fél magas szintű kölcsönös politikai bizalmat alakított ki, a kétoldalú kapcsolatok pedig a történelem legjobb időszakába, mondhatni az „arany vízi útra” léptek”. Hszi szerint

„a két ország közötti együttműködés gyümölcsöző, életerőtől duzzadó”.

Majd abbéli reményét fejezi ki, hogy budapesti találkozója „által a magyar vezetőkkel együtt folytathatjuk a hagyományos barátságot, elmélyíthetjük a kölcsönösen előnyös együttműködést, és a két ország közötti átfogó stratégiai partnerséget újabb magasságokba emelhetjük”. Utóbbihoz azonban több dolog is szükségeltetik, így például a már említett kölcsönös bizalom megerősítése, a fejlesztési stratégiák összehangolása, a „cserekapcsolatok” megerősítése, regionális együttműködések, de ide sorolja azt is, hogy a nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét is meg kell erősíteni.

Írását végül egy kínai mondással zárja: „a hasonló gondolkodásúak között a hegyek és vizek adta távolság nem jelent akadályt”. Hszi szerint ezzel összecseng egy magyar közmondás is: „a jó barát drágább az aranynál”. Végül azt írja: „az új kor új útján a kínai fél várakozással tekint a magyar barátaival való barátság új történetének, az együttműködés új fejezetének megírása elé, hogy közösen vágjunk utat a két nép számára egy szebb jövő felé”.

A korrektség kedvéért itt jegyeznénk meg: nem egyedi, hogy a kínai elnök látogatása előtt „általa írt” publicisztikát jelentet meg egy helyi lap, hiszen pont ez történt Hszi franciaországi útja előtt, ott a Le Figaróban jelent meg cikke.

Miért jön Magyarországra Hszi Csin-ping, és kit akar valójában meghódítani?

Nálunk új beruházásokról tárgyalhat Hszi Csin-ping, akár be is jelentheti új gyárak létesítését, Szerbiában pedig minden bizonnyal kulturális központot avat, de Budapest és Belgrád is Peking stabil szövetségese, így ezekben nincs is semmi meglepő. Meghódítani nem minket, hanem Nyugat-Európát kell, amely egyre inkább beleállni látszik egy Kína-ellenes kereskedelmi háborúba.