Még 1987 végén kezdte meg a működését a nyugat-ukrajnai atomerőműben az első VVER–1000-es blokk. A Szovjetunió szétesése után csak 2004-re készült el a 2., a szóban forgó 3. és 4. blokk befejezéséről 2010-ben állapodott meg Oroszország és Ukrajna – ismertette az előzményeket Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. A kormányközi megállapodás után 2012-ben törvényt hozott az ukrán parlament. Az új paksi blokkokat is fővállalkozóként építő Anomsztrojexport vállalat 2018–2020-ra vállalta a blokkok átadását, de 2014-ben Kijev felmondta a szerződést. Most arról szólnak a hírek, hogy ezt a két orosz tervezésű egységet amerikai segítséggel kívánják majd befejezni.

Ukrajnának a nemzetközi jog értelmében erről a projektről már a legelején nemzetközi környezeti hatásvizsgálatot kellett indítania, ezt 2012-ben megtette. Magyarország is kapott ezzel kapcsolatos dokumentumokat, de az egyeztetés 2015-ben leállt. Ez azért különös, mert Ukrajna más országokkal viszont folytatott konzultációt. Ugyanakkor nem Magyarország volt az egyetlen, amellyel a kérés ellenére sem tárgyalt. A rendelkezésre álló információk szerint Magyarország 2017 óta nem kapott hivatalos tájékoztatást a projektről– ismertette Hárfás Zsolt.

Kiemelte, a mai helyzet annyiban más, hogy nem csak a szovjet időkben megkezdett blokkok építését szeretnék befejezni, hanem ugyanarra a telephelyre kívánnak két, ezektől teljesen eltérő típusú amerikai blokkot építeni, ezeknek az előkészületi munkálatai már megkezdődtek. A nemzetközi normáknak megfelelő környezeti hatásvizsgálatot a szomszédos országok bevonásával erről nem folytattak, nincs releváns információ a szükséges vizsgálatok elvégzéséről, az engedélyek beszerzéséről, a típus megfelelőségéről és arról sem, hogy ugyanoda fel lehet-e húzni teljesen eltérő technológiájú egységeket.

A szakértő rámutatott, Ukrajnának az atomenergetikában szokásos és a biztonságot szavatoló protokoll kevéssé fontos, a geopolitika viszont igen: az ukrán energetikai miniszter közleményében ezt így fogalmazta meg: „Ez egy jelentős geopolitikai projekt, amely Ukrajna és az Egyesült Államok közös érdeke. Azok a technológiák, amelyeket közösen építünk és fejlesztünk, kiszorítják az oroszokat az európai atomenergia-piacról”. 

De nem csupán a két eltérő típus azonos telephelyre történő telepítése és a protokoll átugrása a gond, hanem az is, hogy az AP–1000 típust Európában még sehol sem engedélyezték, ellenben Amerikában és Kínában is gondok voltak vele.

Ukrajna a korszerűséggel és a köznapi nyelven mondva teljesítményszabályozással érvel, csakhogy ezt a leendő új paksi blokkok is tudják. Túl azon, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség az orosz VVER–1200 típust a világ első harmadik generációs, legkorszerűbb egységeként ismerte el, jó teljesítmény- és hatásfok-referenciákkal is rendelkezik. Világszerte hat ilyen egység üzemel, biztonságosan. Emellett további 17, köztük a paksiak is az építés különböző fázisában vannak. A Roszatomnak tíz országban 33 új egység építésére van szerződése és 2006–2023 között összességében 20 új atomerőművi egységet adott át világszerte, többet mint az összes nyugati vetélytársa együttvéve. A már igazoltan korszerű és megbízható technológiáról Ukrajnában is tartottak szakmai egyeztetést – mutatott rá Hárfás Zsolt. 

Kiemelte, az ukrán atomerőmű-építéssel összefüggésben nem hallani a nyugati politikusok és szakértők aggodalmait, nem jelennek meg írások és nem szólalnak meg atomellenes politikusok, holott az aggodalmak a már említett szigorú protokoll megkerülése, átugrása miatt egyáltalán nem alaptalanok, és számos kérdésre nincsen megnyugtató ukrán válasz.