Melldaganat: hogyan kell végezni a mell önvizsgálatát helyesen?
A jó- és rosszindulatú melldaganat korai diagnosztizálásában a mai napig kiemelten nagy szerepe van az önvizsgálatnak, a nők általában saját maguk fedezik fel az elváltozásokat.
A legtöbben úgy gondolják, az emlő önvizsgálata azért fontos, hogy minél előbb észrevegyük a mellekben kialakuló tumort. Azért kell tehát végigtapogatni a melleket, hogy ezeket a csomókat megtaláljuk. Az elterjedt vélekedéssel ellentétben az emlődaganatnak nemcsak a mellekben kitapintható vagy kimutatható csomó lehet a tünete. Számos más eltérés is figyelmeztethet erre, a bőr elváltozásaitól a mellbimbóból szivárgó váladékig. Az emlő rendszeres önvizsgálatának elsődleges célja, hogy a nők alaposabban megismerjék a saját mellüket, azok formáját, alakját, teltségét, így ugyanis az esetleges eltéréseket is könnyebben észreveszik majd.
Mikor végezzük a mellek önvizsgálatát?
Az önvizsgálatnál nagyon fontos a rendszeresség és a módszeresség. Nincs sok értelme akkor megvizsgálni a melleket, amikor éppen eszünkbe jut. A menstruációs ciklussal összefüggő hormonális változások a mellekre is hatással vannak. A hormonok befolyásolják, mennyire telt vagy érzékeny a mell és a mellbimbó.
Célszerű mindig ugyanazon a napon végezni a vizsgálatot, hogy az esetleges eltéréseket könnyebben észrevegyük. Így ugyanis tudjuk mihez hasonlítani az adott állapotot. A menstruációs ciklus vége utáni napok azért is megfelelőek, mert ilyenkor a mell általában kevésbé érzékeny. Ha már nem menstruál valaki, akkor olyan dátumot érdemes választani, amire könnyen emlékszünk, például minden hónap elsejét.
Hogyan végezzük az emlő önvizsgálatot?
Vegyük le a blúzunkat és a melltartónkat, és alaposan nézzük meg a melleket a tükörben, először szemből, leeresztett karral, majd oldalról és a fej fölé emelt karral is. Hasonlítsuk össze a két mell nagyságát, formáját, helyzetét. Bár senkinek nem tökéletesen szimmetrikus a két melle, a túl nagy eltérések mindenképpen további vizsgálatokat igényelhetnek. Nézzük meg, látunk-e elváltozást a bőrön, elszíneződést, alakváltozást (pl. az egyik mellbimbó befelé fordulását).
Tapintsuk meg a melleket! Feküdjünk le a hátunkra, és először a tenyerünkkel, majd az ujjbegyeinkkel tapintsuk át a melleket (célszerű a mellbimbótól kifelé, csigavonalban haladni, illetve vízszintesen és függőlegesen is csúsztatni a mellen a kezünket). Keressünk a normálistól eltérő göböket, csomókat, cisztákat, de azt is nézzük meg, hogy a bőrünk nem változott-e meg.
A tapintásos vizsgálatot ismételjük meg hanyatt fekve is, úgy, hogy a karunkat a fej fölé, majd a test mellé helyezzük. A mellbimbókat se hagyjuk ki a vizsgálatból. Óvatosan nyomjuk őket össze, hogy ellenőrizzük, nem ürül-e belőlük váladék. Térjünk ki a hónalj irányába is, és a mellkas egyéb részeit (pl. a két mell közötti területet) is vizsgáljuk meg. Ismételjük meg a vizsgálatot zuhanyozás, fürdés közben! A meleg, szappanos víz segítségével könnyebb lehet kitapintani az esetleges eltéréseket, mert így jobban csúszik az ujjunk a bőrön.
Kövessük nyomon az esetleges változásokat
A kisebb-nagyobb eltéréseket célszerű feljegyezni egy naplóban, jegyzetfüzetben. Így ugyanis hónapról hónapra követhetjük, hogyan változnak ezek. Nemcsak a növekedés, de a méretbeli csökkenés is változásnak számít! Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az önvizsgálat nem diagnosztikai módszer, az esetlegesen észrevett elváltozásokat mindenképpen meg kell mutatni orvosnak is!
Melyek az emlőrák tünetei?
Az emlődaganat első érzékelhető tünete az emlőben kialakuló, fájdalmatlan csomó vagy megvastagodott szövet, amelyet a beteg saját maga fedez fel, illetve szűrővizsgálat vagy egyéb okból végzet klinikai vizsgálat során derül rá fény.
A növekedő tumor jelei lehetnek:
- szöveti megvastagodás vagy csomó az emlő(k) területén;
- az emlő(k) méretének vagy alakjának megváltozása;
- váladékozó emlőbimbó (mamilla) (különösen, ha a váladék véres);
- a mellbimbók elváltozását, kifekélyesedését;
- csomó vagy duzzanat a hónaljban;
- az emlő bőrének egyenetlensége, kipirosodása, fekélyesedése;
- az emlő bőrének behúzódása;
- kiütés vagy hámlás az emlőbimbó körül;
- az emlőbimbó alakjának megváltozása (például befelé fordulása);
- az emlőben vagy a hónaljban kialakuló fájdalom, amely nem kapcsolódik a menstruációs ciklushoz.
A fenti tünetek bármelyikének észlelése nem feltétlenül jelenti az emlőrák meglétét, de fontos az alapos kivizsgálásuk.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Ez a mellrák legelső tünete: így jelez leggyakrabban a daganat
