Mottó: Megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

„Lehoczky Tamara, a Toldy Ferenc Gimnázium végzős növendéke felvételt nyert a világ egyik legnagyobb presztízsű egyetemére, a Harvardra, a bostoni agglomerációhoz tartozó Cambridge-ben” – adta hírül az Index. Hároméves procedúrában, elképesztő erőpróbák előzték meg a felvételét, ami a cikkben felsoroltakból következően jelentékeny összegekbe kerülhetett a családnak. De Lehoczkyék úgy döntöttek, hogy befektetnek gyerekük jövőjébe és ez eredményes volt. Lányuk egy olyan válogatás után, egy olyan egyetemen ért el sikert, ahol a cikk szerint

„a jelentkezők mintegy 3,5 százalékát veszik csak fel, és ahol 12 százalék a külföldi hallgatók aránya”.

Ráadásul, nemcsak a Harvardra juthatott volna be, hanem a New York Universityre meg a Columbiára is. A Harvard mellett a presztízse, és az döntött, hogy a hölgy politikatudományt akar tanulni, amiben, szerinte, az intézmény világelső.

Ez eddig többé-kevésbé magánügy. Attól válik közüggyé, hogy Tamara részese lett annak az agyelszívásnak, amivel a birodalmak, a legfejlettebb államok elszívják az általuk ellenőrzött országokból a legjobb képességű fiatalokat. Ma elsősorban az amerikai érdekcsoportok válogatnak módszeresen az egész világon, hogy elsősorban saját gazdagságuk növelésének szolgálatába állítsák őket. Úgy, hogy korábban a felnevelésük, az oktatásuk minden terhe az ily módon is kisemmizett társadalmakat terheli.

Ezt nevezik agyelszívásnak, aminek egy nem az egyenlőtlenségekre épülő világban lehetnének kedvező következményei is. Például abban az esetben, ha a kiképzettek országuk javára (is) hasznosíthatnák a tudásukat. De ez nem csak azért valósul meg csökevényesen, mert nincs, vagy nem egészen van rá fogadókészség. A másik korlátot az jelenti, ami az Indexnek nyilatkozott Lehoczky Tamara szavai mögül is felsejlik. Az amerikai tanulmányait hamarosan megkezdő magyar fiatal elmondta, hogy majdan diplomáciai területén szeretne dolgozni – az ENSZ-ben vagy valamilyen más nemzetközi szervezetben. Nem kétséges, hogy

a várhatóan összesen hatéves képzés alatt milyen értékrendet tesz magáévá, amit aztán óhatatlanul képviselni fog másokkal szemben.

És ez az igazi nyereség az USA érdekeit érvényre juttató körök számára. Nagyszámú komprádor értelmiséget állíthatnak szolgálatukba a világ számos pontján, a világ szinte bármely országában.

Amikor a leendő diplomatával beszélgető újságíró megjegyezte: nincs kizárva, hogy Magyarország jövőbeli külügyminiszterével készít éppen interjút, meglepetésére, Tamara „nem pirult el, nem tiltakozott, hanem egyetértően bólintott: miért is ne?!” És tényleg. Hiszen azt látja, hogy a politikusi karrier bárki előtt nyitott anélkül, hogy közvetlen munkatapasztalatot szerzett volna, hogy nem csak könyvekből ismerte volna meg országának társadalmi keresztmetszetét, hogy bejárt volna egy olyan pályát, amelyen egyre jelentősebb vezetői posztokon bizonyított előzőleg.

A periféria, a félperiféria országainak pártjaiban, parlamentjében, kormányában, különféle intézményeiben, fegyveres testületeiben, szerkesztőségeiben igen sokan e feltételek nélkül képviselhetik azoknak a szemléletmódját, s ennek következtében az érdekeit, akik kiválasztották, ösztöndíjakkal, tanulmányutakkal honorálták erőfeszítéseiket. Tessék csak szétnézni Magyarország vagy Kelet-Európa kisállamainak fiatalabb politikusai, hangadói között! A minap Dancsó Péter, a több mint 1,2 millió követőt felmutató youtuber borult ki amiatt, hogy

David Pressman, az USA budapesti nagykövete ifjú magyarországi tartalomgyártók, zenészek, énekesek sokaságát hívja meg rendszeresen.

Dancsó szerint a vacsorák, a találkozók a bújtatott  „politikai agitáció” terepei. Nem arról van szó, hogy „rögtön megmondják, mit kell tenned. Hosszú távon, szép lassan édesgetik maguk mellé az influenszereket, hogy később már maguktól is posztoljanak olyanokat, amik az (amerikai) érdekekkel azonosak.” De az európai centrumországokat, magát az Európai Uniót, szintén egyre inkább az jellemzi, hogy ott is a Washington befolyása alatt állók intézik az ügyeket az úgynevezett választók feje felett.

Nem mintha sosem látott találmány lenne ez. Ha csak a saját történelmünket nézem: a Habsburgok értékrendjét a bécsi Theresianumban plántálták a birodalmi nemesség, köztük a magyar előkelők gondosan kiválasztott újabb és újabb nemzedékének fejébe. A Mária Terézia nevét viselő intézményt az osztrák jezsuita rendtartomány kezdeményezésére alapította a császárnő. A palota falai között 1746-ban kezdődött meg a tanítás. A Teréziánum 1938-ig, Ausztriának a hitleri Németország által történt annektálásáig állt fenn. Egyik hajdani, életbölcsességre tanító, félig-meddig szakmai mentoromnak, K. Gy-nek, akinek a Horthy-Magyarországon államtitkár volt az apja, ekkor kellett megszakítania ottani tanulmányait.

A II. világháború után főleg a Szovjetunióban próbálták az új értékekre hangolni a vezető beosztásokba szánt fiatalokat. A végén kiderült, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiszen a nómenklatúra, s annak gyerekei elsők voltak a köpönyegfordításban. Ebben nagy része volt annak, hogy a rendszerváltozás előtti évtizedben elsősorban a rendszer leginkább kiváltságos családjai juttathatták a nyugati egyetemekre a gyerekeiket, s ők szerezhettek első kézből információkat a világ átalakulásáról a különféle nyugati intézményekben, tapasztalatcseréken, konferenciákon. Így történt, hogy az úgynevezett elit egyre növekvő számban fogadta be a nyugati neoliberális gondolkodásmódot. Aztán ennek lett nyertese egy szűk réteg, a többiek pedig – mint mindig...#

Kabai Domokos Lajos