Amikor először hallottam a Floorról, azt hittem, hogy a Maradj talpon! és a hamarosan új évaddal jelentkező Squid Game üvegpadlós kihívásának a hibridje lesz, de nagyot tévedtem. A címadó padló ugyan adott, a rossz választ adó játékosok alatt azonban nem nyílik meg a föld, nem tudnak leesni sehonnan és nem is áll fenn annak a veszélye, hogy törékeny üvegre lépnének. Csak a tudásukkal kell megmérkőzniük, nem kell ugrálniuk, vagy fizikailag küzdeniük a helyükért.
Teljes nevén a The Floor – Csak egy maradhat a februárban bemutatott Az ugráshoz hasonlóan egy holland formátum magyar változata, a műsor kicsit több mint egy évvel a holland premier után érkezett meg Magyarországra. A magyar RTL mellett több ország is lecsapott már a licencre, Ukrajnában például a készítők egyenesen a háború borzalmainak ellenszereként emlegetik a műsort.
Ebben a kvízshow-ban a talajra kihelyezett rács szimbolikus, olyan, mint egy társasjáték pályája, ahol területet nyerhetnek maguknak a kihívók, akik mind azzal a választott témával érkeznek a játékba, amiben a legjobbnak érzik magukat. Amikor valaki területet nyer egy párbajban, lávaszerű effekt villan fel, kicsit mintha a Honfoglalót látnánk, amiben hasonló módon lehet meghódítani a megyéket.
A műsorban a 7×7-es csatamezőn összesen 49 játékos küzd meg egymással a 8 millió forintos fődíjért, az pedig, aki az egyes játéknapok végére a legtöbb területet foglalja el, 500 ezer forintos napi nyereményt vihet haza.
A vetélkedőben fontos csavar, hogy a versenyzőnek nem az általa hozott témakörben kell megmérkőznie, hanem abban a témában, amit a kihívottja birtokol. A témákat meg is lehet örökölni egymástól, azok folyton cserélődnek a játékosok között, így aki például a küzdősportok szakértőjeként jelentkezett, végül simán lehet, hogy a gyümölcsök témakörében harcol majd később.
Rapperek, rockzenekarok, influenszerek, vadászkutyák, kertépítés, divatikonok, kitalált népek és lények, „Tiszta udvar, rendes ház”, gyümölcsök, cégér, „szeretlek, minden nyelven”, cosplay: ez csak néhány a játékosok által hozott sok téma közül,
így azzal biztosan nem lehet vádolni a Floort, hogy a versenyzőknek túl egysíkú témákban kell bizonyítaniuk.
Arról, hogy ki az első kihívó, a vakszerencse dönt, ilyenkor az úgynevezett „véletlengenerátort” vetik be. Ezt az első adásban vagy tízszer el is ismétli a hihetetlenül lelkes Szujó Zoltán, aki előre figyelmeztet, hogy még nagyon sokszor el fogja mondani a kitalált játékelem nevét. Az adott játékosnak a vele határos mezőkön álló emberek közül kell kiválasztania a kihívottját, a párbajgyőzelmekkel pedig a győztesek egyre nagyobb területet szereznek maguknak a pályán. Minden győzelemmel egy helyet lehet nyerni, és az nyer, aki az egész pályát elfoglalja egy hétnyi adás alatt.
A párbajozóknak fejenként 45 másodpercük van, és témától függően képek és hangok alapján kell beazonosítaniuk, hogy kit/mit látnak/hallanak. A párbajok során passzolni is lehet, ezzel viszont 3 másodpercet veszít saját idejéből a játékos, közelebb kerülve a kieséshez. A Floornak egyszerre előnye és hátránya is ez a pörgős játékmenet, mert a műsornak jót tesz ugyan a feszes tempó, de maguk a mérkőzések túl rövidek,
így mire belelendülnénk, hogy egy A Gyűrűk Ura- vagy Dűne-karaktert látunk a képen, már vége is lesz a körnek.
Akinek először fogy el az ideje a párbaj során, az kiesik a játékból, a győztes pedig elfoglalja a vesztes mezőjét, és ez így zajlik tovább újabb és újabb párbajokkal.
„Hogy mi kell a játékhoz? Tudás, gyorsaság, szerencse, és némi taktikai érzék is” – mondja a bevezetőben Szujó, akiből rögtön a műsor elején kibukik a sportriporter, így Forma–1-pilótákhoz hasonlítja a játékosokat, ahogy elfoglalják a helyüket a pályán. Szujó azt is leszögezi hamar, hogy ő „új még errefelé”, azaz még nem számít vérprofinak az ilyen típusú vetélkedők vezetésében. A Sztárboxban is feltűnt műsorvezetőnek ez az első kvízshow-ja, amivel az RTL szerint gyerekkori álma vált valóra.
Szujó mellőzi a manírokat és a túlzott jópofizást, kontextusba helyezi a szereplők mondatait (elmagyarázza például, hogy milyen applikáció a Shazam), de nem megy bele olyan mély és alapos fejtegetésekbe, mint Gundel Takács Gábor. A szerep egész jól áll neki, kellő dinamikával vezényli le a párbajokat, remekül szót értve a szereplőkkel.
Egy kínos szóviccet azért elereszt a Szujó-Szumó rímpár megpendítésével a küzdősportok témakörénél, ezért a szerepéből némileg kiesve elnézést is kér, de később biztos még jobban belejön. Karaktere nem ad sok új ízt a műsornak, de a stílusa nem is zavaró, egy ilyen kvízshow-nál pedig fontos, hogy inkább a tudáson és a játékosokon legyen a hangsúly, mintsem a műsorvezetőn.
A Floor tényleg olyan, mint egy élőszereplős társas, ahol a bábuk az indulók, akik ha elég ügyesek, egyre nagyobb területen lépegethetnek. Remek döntés az is, hogy a versenyzők civilek, sokkal szórakoztatóbb mindennapi emberek kedves, intellektuális párharcát követni, mint pár hiperaktív, túlpörgött celeb vergődését. Igaz, a 37. percre már kissé unalmassá válik a közhelyek használata: sokadjára veszik elő például a tetovált arcú Pétert, aki háromgyerekes édesapa és vegyésztechnikus, mégis újra és újra megkapja, hogy mennyire kirívó karakter, és mégis a „Tiszta udvar, rendes ház” a témája.
A Floor szereplőválogatása is dicséretes, az RTL új műsorában a mentét viselő, bölcs vadászkutyatudós, a konyhai eszközök szakértőjeként érkező gót lány és a széttetovált, tisztaságmániás versenyző is megfér egymás mellett.
A Floor koncepciója rém egyszerű, nem is reformálja meg a kvízek műfaját, a hozott témák viszont frissítően hatnak és némi személyességet is csempésznek a műsorba.
Nézőként pedig akarva-akaratlanul is bevonódunk a játékba, a Floort tényleg lehetetlen nem a szereplőkkel együtt játszani. Én is többször azon kaptam magam, hogy hangosan mondogattam a képernyőn látható konyhai eszközök, kitalált lények és gyümölcsök neveit, és kiröhögtem azt a versenyzőt, aki nem ismerte fel például Paddington mackót. Azt pedig már most előre várom, hogy milyen influenszerek és rapperek kerülnek terítékre a következő adásokban.
Persze felmerül a kérdés, hogy mi szükség van még drága tévés kvízműsorokat gyártani, amikor már TikTok-filterek segítségével is bármikor próbára tehetjük a tudásunkat. A kvízjáték azonban univerzális és kortalan formátum, ha az tényleg képes a nézőt is bevonni a játékba. Az RTL új műsora a régi típusú műveltség és a modernebb filmes és zenei ismeretek ötvözésével el is éri ezt. A Floor a tudást ünnepli, napi szinten minimum ennyi (pop)kultúra amúgy is bőven ráférne a kereskedelmi csatornákra.