Az elmúlt évtizedekben nagyon felborult minden körülöttünk és van, ahol elsimulnak a generációs különbségek, máshol viszont egyre jobban kiéleződik a konfliktus.
A Z-generáció tagjai kb. 1995-2009 között születtek és sokszor éri őket az a támadás, hogy nem akarnak és nem is szeretnek dolgozni. Ehhez képes a baby boomerek, vagyis az 1946-1964 között születettek szeretnek és tudnak – hiába javában nyugdíjas korúak manaodág. Persze, mikor generációkról beszélünk, sosem mondhatunk aranyérvényű, mindenkire igaz állításokat, természetesen mindenütt vannak kivételek. Mégis, gondolkozás nélkül tudok mondani 5-6 olyan nyugdíjas korú, közeli ismerőst, családtagot, akinek esze ágában sincs nyugdíjba menni – és nem azért, mert anyagilag ne tehetné ezt meg. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a generáció nem siet nyugdíjba vonulni, aminek természetesen vannak előnyei, de hátrányai is, sokszor a fiatalabb generációk számára. Ők a baby boomerek gyermekei, unokái, akik átvennék felmenőik helyét a munkaerőpiacon, ám erre nincs lehetőségük – hiszen nem szabadul fel az a bizonyos szék.
A Fortune friss cikke részletesen bemutatja, hogyan tekintenek a boomerek a munkavégzésre, és miért nem tervezik a visszavonulást, miközben egyre inkább kérdésessé válik életükben, hogy elegendő-e az a nyugdíj, amiből meg kellene élniük.
Egyszerűen szeretnek dolgozni
A 73 éves George Cavdeon a Fortune-nak adott interjújában elmondta, hogy amikor 50 körül járt, megpróbált nyugdíjba vonulni, de hamar rájött, hogy ez nem neki való. Unatkozott, a ház körüli teendők nem tették boldoggá és bár szabadidejében eljárt golfozni, végül ez sem nyújtott kellő mértékű változatosságot számára. Ezért úgy döntött, hogy egy kis cégnél kezdi meg második karrierjét, ahol marketinggel fog foglalkozni. Azóta eltelt 18 év és George még mindig ugyanott dolgozik.
„Mégis mennyit lehet feküdni a parton? Számomra ijesztő dolog a nyugdíj. Személyes lelki egészségem és jólétem érdekében szeretnék aktív maradni és dolgozni” – tette hozzá George.
Nem ő az egyetlen boomer, aki 65 éves kora után is dolgozik. A Pew Research Center szerint a 65 éves és idősebb amerikaiak csaknem 20%-a jár ma is munkába, ami majdnem kétszerese a 35 évvel ezelőtti átlagnak.
Az idősebbek egyre inkább a munka társadalmi és mentális előnyei miatt maradnak aktív dolgozók. A baby boomer generáció tagjai sokkal nagyobb arányban rendelkeznek főiskolai végzettséggel, ezért jellemzően kevésbé megterhelő fizikai munkát végeztek, végeznek a mai napig. Lényegében ez az oka annak, hogy a nyugdíjas korukban is képesek olyan munkát letenni az asztalra, ami miatt szívesen alkalmazzák őket a cégek.
A trend ráadásul azt mutatja, hogy a munka sokak számára nemcsak megélhetést biztosít, hanem társadalmi kapcsolatokat és intellektuális stimulációt is nyújt. Ha kicsit beszédbe elegyedsz a hasonló életvitelt folytató ismerőseiddel, ezt meg fogják erősíteni neked, de sokszor kérdésre sincs szükség. Sok olyan nyugdíjas korú nagymamát és nagypapát ismerek, aki elképzelhetetlennek tartja a „klasszikus nyugdíjas életet”. Tőlem ez az időszak még nagyon távol van (sőt, talán egyre távolabb…), de én sem tudom elképzelni, hogy hosszú távon feladjam szeretett munkámat.
Ez a változó hozzáállás komoly kérdéseket vet fel a nyugdíjrendszer jövőjével kapcsolatban
… és úgy általában a munkahelyekkel kapcsolatosan is. Minél sikeresebb volt valaki a munkájában (főleg anyagilag), annál valószínűbb, hogy nem tudja abbahagyni a munkát vagy kudarcba fulladnak tervei a nyugdíjba vonulást tekintve. Vannak, akik személyiségükből adódóan nagyon kíváncsiak és életük végégig versenyképesek maradnak. Rajtuk tényleg azt látjuk, hogy szinte a „munka tartja őket életben”.
A legtöbb boomer ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy nyugdíjba vonuljon és kénytelenek tovább dolgozni. Amerikában az 59 éves vagy annál idősebb felnőttek körülbelül 27%-ának nincs nyugdíj-megtakarítása. Ez a helyzet hozta létre a szendvicsgenerációk korát. A boomerek gyermekei, az X- és Y-generáció tagjai gyakran kénytelenek gyermekeikre hagyatkozni, másképpen esélyük sincs nyugdíjba vonulni. Ez méltatlan és sokszor vállalhatatlan teher azoknak a fiataloknak, akik éppen a családalapítás küszöbén (közepén) állnak. Mindezzel párhuzamosan a boomerek folyamatos munkahelyi jelenléte sem segíti az utánuk következő generációkat a karrier-növekedési lehetőségek terén.
Mi a helyzet a napjainkban fiatalnak számító generációkkal?
Megfigyelések szerint számos alkalmazott (különösen az Y-generáció fiatalabb tagjai és a Z- generáció), akik előléptetést akarnak szerezni, nem tudnak feljebb lépni a ranglétrán, mert a csúcson lévők nem mennek nyugdíjba és nem adják fel pozícióikat. Persze érthető, miért is tennék? Sokan jó ideje vezetői beosztásban vannak és remekül keresnek. Felküzdötték magukat a ranglista tetejére, megérdemlik, hogy learassák a babérokat.
Igen ám, de a fiatal generációk már nem maradnak olyan helyen, ahol „kihalásra” kell alapozni a jövőt, és olyan munkát sem vállalnak, amiben ugyanazért a munkáért (vagy adott esetben még többért) sokkal kevesebbet keresnek, mint azok, akik pusztán koruk, rutinjuk miatt díszelegnek egy cég csúcsán.
A jelenlegi helyzet rámutat arra, hogy a munkahelyek és a munkaerőpiac alkalmazkodása elengedhetetlen a generációs különbségek és az elöregedő munkatársadalom elkerülése érdekében. Azoknak az idősebb munkavállalóknak, akik nem kívánnak nyugdíjba vonulni, lehetőséget kell biztosítaniuk a fiatalabb generációk számára az előrelépésére és a fejlődésére. Emellett a munkaadóknak is rugalmasabb munkavégzési lehetőségeket kell kínálniuk. Ezzel az idősebb dolgozók és a fiatalabb generációk is hatékonyan tudnának együttműködni és fejlődni a munkahelyeken. Úgy tűnik, az idősebb generációk munkaerőben maradása és a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kihívások megoldása egyaránt kulcsfontosságú kérdés lesz a jövőnk szempontjából.
Nyitókép: JLco. Julia Amaral/istockphoto.com