„Röhögve mesélte, hogy halálos beteg az anyja” - 5 jel, amiről beazonosítható a skizofrénia
A skizofrénia továbbra is az egyik leginkább megbélyegzett mentális egészségügyi állapot társadalmunkban. A populáris kultúrában gyakran félreértelmezik, ezért fontos különbséget tenni a betegség valós és hamis elképzelései között. Ebben a cikkben arról írok, mi a skizofrénia és mi nem az, hogy eloszlassuk a gyakori tévhiteket, és feltárjuk a rendelkezésre álló változatos kezelési lehetőségeket.
Ezeket láttad már?
A skizofrénia krónikus és súlyos mentális zavar, amelyet a gondolkodás, az érzékelés, az érzelmek és a viselkedés zavarai, illetve ezek összhangjának felborulása jellemeznek. A skizofrénia elnevezés a görög “hasadás” és “elme” szavakból ered, azonban a közhiedelemmel ellentétben nem szinonimája a többszörös személyiségnek vagy a személyiség-hasadásnak.
Inkább a megismerés, a gondolkodás és az érzelmek zavarával, azok különválásával jár, ami a valóság torz érzékeléséhez vezet (például a skizofrén beteg nevetve beszél egy tragikus eseményről, ami az életében bekövetkezett). A tünetek jellemzően a késő serdülőkorban vagy a korai felnőttkorban jelentkeznek, és súlyosságuk és időtartamuk tekintetében széles skálán mozoghatnak, mint valamennyi pszichológiai jelenség esetén. Kritikus időszak lehet még a betegség kialakulására a nők esetében a gyermekszülés és a változókor időszaka.
A skizofrénia egyik elsődleges tünete a pszichózis, amely azt jelenti, hogy a skizofrén személy elveszíti a kapcsolatát a valósággal, hallucinációi és téveszméi vannak. A hallucinációk olyan dolgok látásával, hallásával vagy érzékelésével járhatnak, amelyek nem valósak, míg a téveszmék olyan rögzült tévhitek, amelyek nem a valóságon alapulnak.
Ezek a tünetek mélységesen nyomasztóak lehetnek és a mindennapi működés, valamint az interperszonális kapcsolatok jelentős károsodásához vezethetnek. A skizofréniát egyébként a történelem során számos alkalommal felhasználták politikai célkitűzések és stratégiák részeként, így például a nemzetiszocialista Németországban a zsidók mellett a skizofréneket is tragikus módon meggyilkolták, mert úgy vélték, hogy egy genetikailag öröklődő betegségről van szó.
Az egykori Szovjetunióban pedig skizofréneknek titulálták és pszichiátriai klinikákba zárták azokat a diszidenseket, akiktől az akkori kormány meg akart szabadulni, elkerülve a kínos poltikai pereket.
Miről ismerhető fel a skizofrénia?
A Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyve (DSM V.) szerint a skizofrén személynek az alábbiak közül kettő (vagy több) tünetet kell mutatnia, amelyek mindegyike jelentős ideig jelen van (legalább 1 hónapig, vagy kevesebb ideig, ha sikeresen kezelik). Az alább felsoroltak közül legalább egy tünetnek az első három közül jelen kell lennie.
- Téveszmék
- Hallucinációk
- Rendezetlen beszéd (például gyakori kisiklás vagy összefüggéstelenség)
- Durván dezorganizált, szétesett vagy katatón viselkedés
- Negatív tünetek ( csökkent érzelemkifejezés vagy elfojtás).
Értjük vagy félreértjük a skizofréniát?
Fontos megemlíteni, hogy a skizofrénia nem ritka betegség. Világszerte körülbelül 20 millió embert érint és kulturális- földrajzi határokat is átlép. Gyakorisága ellenére a skizofréniát gyakran tévhitek és megbélyegzés övezi, ami akadályozhatja a korai felismerést és a hatékony kezelést is. Nézzük, melyek a leggyakoribb félreértések:
1. tévhit: A skizofréniában szenvedő személyek eredendően erőszakosak vagy veszélyesek.
A valóságban a kutatások következetesen bizonyították, hogy a skizofréniában szenvedők túlnyomó többsége nem erőszakos és nagyobb valószínűséggel válnak erőszak áldozatává, mint elkövetőjévé. Az erőszak gyakran inkább más tényezők, például a kábítószerrel való visszaélés vagy a kezeletlen tünetek következménye, mint maga a skizofrénia jellemvonása.
2. tévhit: A skizofrénia nem kezelhető.
Bár igaz, hogy a skizofrénia krónikus állapot, amely hosszú távú kezelést igényel, a kezelési módok terén azonban jelentős előrelépések történtek. A gyógyszeres kezelés továbbra is a kezelés sarokköve, amely segít a tünetek enyhítésében és a visszaesés megelőzésében. Fontos azonban megjegyezni, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő és az átfogó kezelésnek pszichoszociális beavatkozásokat is magában kell foglalnia, például terápiát.
3. tévhit: A skizofréniával élők nem élhetnek teljes életet.
A folyamatos kezelés iránti elkötelezettséggel, amely gyakran intenzív bentlakásos ellátással kezdődik, a legtöbb egyén normális vagy közel normális életet tud élni. A legtöbb beteg jobban lesz, de még mindig előfordulnak alkalmi epizódok, azonban körülbelül 20 százalékuk öt éven belül meggyógyul.
Mi a kezelés menete?
A kognitív-viselkedésterápia ígéretesnek bizonyult abban, hogy segít a skizofréniában szenvedőknek megküzdeni a torz gondolatokkal és megküzdési stratégiákat fejleszteni a tünetek kezelésére.
A korai beavatkozás döntő fontosságú a skizofréniában szenvedő személyek eredményeinek javításában, a támogató és befogadó környezet kialakítása pedig meghatározó a megbélyegzés elleni küzdelemben és a gyógyulás elősegítésében. Az edukatív és tudatosító kampányok segíthetnek a skizofréniával kapcsolatos sztereotípiák és tévhitek leküzdésében, ösztönözve az empátiát és a megértést.
Létfontosságú továbbá a skizofréniával élő emberek egyéniségének elismerése. Bár a betegség jelentős kihívásokat jelenthet, a megfelelő támogatás és kezelés mellett sokan teljes értékű és tartalmas életet élnek. A skizofréniában szenvedő egyének sokrétű szükségleteinek kezelésével és a holisztikus megközelítés előmozdításával egy együttérzőbb és befogadóbb társadalom kialakításán dolgozhatunk.
