Kicsim, Bébi, Nyuszi, Mackó – Testet és lelket is gyógyít a becézés

Becenevet adni és kapni a mindennapjaink szerves része, és miközben jó esetben a legtermészetesebb gesztusok egyike, nem is tudjuk, hogy egyenesen gyógyító hatással van a testünkre és lelkünkre is.

Pucótól a Gabbaláig

„Nálunk minden héten más név van terítéken. Vannak alapvetések, mint mondjuk a Bütyök, a Nudli vagy a Pocak, de mindig kitalálunk valami újdonságot is – mondja saját szokásaikról Nóri. – Az utóbbi pár napban például valamiért Pucónak hívom a pasim. De ne kérdezd, miért, mert fogalmam sincs. Szerintem a jelentése ezeknek nagyjából tök mindegy: a dallama a lényeg. Persze mások előtt disztingválunk, ott egyezményesen azt mondjuk mindketten, hogy »Szívem«”.

Petráéknál is a hangzás számít igazán. „A Prücsök és a Prüntyő vált alappá már az elején – meséli. – Ehhez érkeztek aztán szép sorban az újak. Nekem a kedvencem a Baba. Tudom, hogy sokakat hívnak így, de nem bánom, mert az a lényeg, hogy ő mondja, és hogy nekem mondja.” 

Edináék azonban más iskola szerint élnek a becézéssel. Mint mondja, a céltalan gügyögés hozzájuk nem áll közel, a másik nevéből viszont szívesen gyártanak szinte naponta újabb verziót. „Így született meg nálunk a Gabó, Góba, Gabnya, Gabber vagy a Gabcsi és a Gabbala, amiket egyébként rendszeresen használok, és attól függ, melyiket mondom, hogy éppen mennyire szeretnék kedves lenni, vagy éppen melyiket használtam már legrégebben. Vagyis mondhatjuk, hogy nem függ semmi lényegestől” – foglalja össze saját szokásaikat.

Fotó: Profimedia

Már az ókorban is használták

Meglepően régre nyúlik vissza a becenevek használata, egészen összefonódik a nyelvi fejlődéssel. Az ókori Egyiptomban a fáraókat, a görögöknél az isteneket ruházták fel tulajdonságaikra vagy tetteikre utaló jelzőkkel, Rómában pedig ez kiterjedt már szinte az egész társadalomra. A középkori krónikák és levelezések is arra utalnak, hogy a királyi udvarokban és a paraszti közösségekben is gyakran használtak beceneveket, közülük néhány egészen mostanáig fennmaradt, gondoljunk csak Rettegett Ivánra vagy Oroszlánszívű Richárdra.

Szinte nincs idegen terep

Szinte egyből a családra és a szerelemre gondolunk, ha a becenevekről van szó, de valójában szinte minden csoportban és kapcsolati formában felüti a fejét. A szülők a gyereknek, a gyerek a szülőnek vagy testvérnek, a barátok egymásnak adják, és cseppet sem ritka mindez a munkahelyen sem, ahol sok főnök még szándékosan törekszik is rá a lazább légkör vagy a bensőségesebb kapcsolat kialakítása miatt. Hogy mindez kinél mennyire fakad belülről és mennyire tanult viselkedés, az már persze egyénenként változó.

Természetes igény

Ösztönös vágyunk, hogy kifejezzük érzelmeinket és megerősítsük személyes kapcsolatainkat, ennek természetes része, hogy beceneveket kapunk és adunk, sőt ezt látjuk környezetünktől és szüleinktől is már egészen gyerekkorunktól kezdve. A módja nagyrészt persze már társadalomfüggő: vannak olyan kultúrák, ahol például teljesen természetes, hogy a felnőtt ismerősök is becenévvel illetik egymást, míg más országokban ez inkább meglepően hatna. Az érzelmi következmény viszont kultúrákon átívelő és közös.

Erősíti a lelket

A becézés növeli az intimitást, a meghittséget, elmélyíti a kapcsolatokat és biztonságérzetet ad, így erősíti a felek közötti kötődést. Ezen felül pedig komoly hatása van az egyén személyiségfejlődésére is. A szakértők szerint a becenevek támogatják az identitás fejlődését, segítenek abban, hogy az egyén értékelje saját egyediségét, tulajdonságát és képességeit, összességében érezze saját értékességé. Pozitívan hat az önbizalomra, a pozitív énképre, sőt még a szociális készségekre is, hiszen segít megkönnyíteni a társadalmi beilleszkedést.

Megóvja a testet

Nem elég, hogy mentális egészségünkre jól hat mindez, de még testünket is támogatja.

Csökken a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata, segít elkerülni a magas vérnyomást, segíti az emésztés egyensúlyát, erősíti az immunrendszert, stabilabbá teszi a megfelelő immunreakciót, kiegyensúlyozottabbá és pihentetőbbé teszi az alvást is, amely kulcsfontosságú a testi és lelki egészség megőrzésében.

Fotó: Getty Images

Presleytől Dianáig

Rengeteg ismert ember neve már annyira egybeforrt a hozzá fűződő becenévvel, hogy szinte észre sem vesszük. Magától értetődő kifejezés, hogy Elvis Presley a Király, hiszen a 20. század egyik legnagyobb hatású zenei ikonja volt. Margaret Tacher büszkén viselte a Vaslady nevet, melyet a szovjet sajtó adott neki, és amely politikai eltökéltségét és rendíthetetlenségét tükrözte. Magic Johnson a becenevét és középiskolai kosármeccsen kapta egy sportriportertől, aki a címet látványos játékstílusa miatt adta neki, majd végül ez a név rajta is maradt, Diana hercegnét pedig sokan a mai napig a közvetlen, bensőséges és kedves Lady Di néven emlegetik.

Mindenhol ugyanazt jelenti

Haver, Főnök, Tesó, Bajnok – a világ minden táján ugyanazt jelentik ezek a nemzetközileg is teljesen általános becenevek. És legalább ennyire jellemző a Szívem, Drágám, Édesem, Baby is. Közös pont persze a hatás, amit kelt, a szándék, melyet kifejezni szeretne, de sokat számít az is, hogy a média könnyebben tesz egyre több kifejezést és megnevezést világszerte ismertté vagy éppen kedveltté. Sokak szerint ugyanakkor ennek semmi jelentősége, mert az igazán meghitt becenevek egyediek, megismételhetetlenek és sajátosak.

Íme, a magyar slágerek

És hogy mik Magyarországon a leginkább elterjedt becenevek? Sokakban van meg a szándék, de hiányzik az ihlet. Ők azok, akik tanácsért fordulnak másokhoz internetes fórumokon, hogy segítséget és ötleteket kapjanak. Ezek alapján pedig a listavezetők (nem feltétlenül gyakorisági sorrendben) itthon kétségkívül a következők: Kicsi, Kicsim, Baby, Baba, Cica, Cicus, Nyuszi, Nyuszkó, Maci, Mackó, Picur, Bogyó. Kicsim, Bébi, Nyuszi, Mackó.