Visszatért Rio királya, aki egy ideig Bolsonarót bújtatta
2024. május 6. – 07:15
Ugyan a magyar idő szerint vasárnap hajnalban, a brazíliai Rio de Janeiróban rendezett UFC 301 gálán a főmeccset a légsúly (57 kiló) helyi bajnoka, Alexandre Pantoja és az ausztrál trónkövetelő Steve Erceg vívta – a kőkemény meccsen a bajnok alig tudta kibirkózni magának a győzelmet –, a valódi főmeccsnek Rio Királya, azaz José Aldo visszatérése számított.
Még legyőzője is őt tartja a legjobbnak
Lehet, hogy José Aldo sem sportolóként, sem emberileg nem tartozik az MMA megkérdőjelezhetetlen ikonjai közé, de pályafutásának és technikai fejlődésének íve, a brutalitás és kecsesség ötvözése, a sportág legfogósabb technikai és taktikai feladványaira adott virtuóz válaszai miatt óriási kultusz övezi. Jellemző, hogy annak ellenére, hogy a brazil klasszis 2019 óta nem bunyózott pehelysúlyban (65 kilóban), még az őt legyőző Alexander Volkanovski is Aldót tartja a súlycsoport valaha volt legnagyobbjának.
A megnyilvánulásai alapján visszahúzódó természetűnek tűnő brazil klasszis pályafutásáról korábban részletesen írtunk. Aldo eredetileg focista akart lenni, de 17 évesen már kifejezetten az MMA-karrier reményében költözött az Amazonas melletti Manausból Rio de Janeiróba, ahol André Pederneiras keze alatt már 18 éves korára megütötte a profi szintet. A „Rio Királyának” becézett bunyós 23 éves korára már az alsóbb súlycsoportú klasszisokat tömörítő World Extreme Cagefighting (WEC) világbajnoka volt, majd a szervezetet magába olvasztó UFC-ben is csak Conor McGregor tudta megállítani.
Aldo a pehelysúlyban McGregor távozása után vissza tudta szerezni a címét, de miután két fiatalabb klasszis, Max Holloway, majd Alexander Volkanovski végleg elzárta előle a csúcshoz vezető utat, egy súlycsoporttal lejjebb kezdett vitézkedni. A pehelysúlyhoz hasonlóan szintén elképesztően erős mezőnyt felvonultató harmatsúlyban (61 kiló) Aldo ugyan nem lett bajnok, mégis rengeteg értékes skalpot tudott begyűjteni. De miután a napjainkban is teljes fordulatszámon pörgő Merab Dvalisvili 2022-ben őt is bedarálta, 18 évnyi bunyó után bejelentette: szögre akasztja a kiskesztyűt.
Mi? Az MMA, azaz a Mixed Martial Arts, „kevert harcművészet”, melynek kiemelkedő – ámde nem riválisok nélküli – promóciós szervezete az Ultimate Fighting Championship (ezt a mozaikszót nem érdemes lefordítani), azaz UFC.
Miben? A bunyósok a bokszkesztyűnél jóval kisebb, 4 unciás nyitott kesztyűt viselnek, mely a fogás elősegítésére szabadon hagyja az ujjakat is.
Hol? A UFC-ben a meccseket egy hálós fallal elhatárolt, X méter átmérőjű „ketrec”-ben rendezik, melynek tisztességes neve nyolcszögletű alakja után „oktogon”.
Hogyan? Az MMA egy kisebb eltérésekkel az egész világon alkalmazott szabályrendszer, melyben a bunyósok dobásokat, fogásokat, ütéseket, rúgásokat egyaránt bevethetnek. Az ellenfél testi épségének védelmében azonban a szembenyúlástól a gerincenkönyökölésig az MMA egy sor technikát tilt.
Mennyit? A UFC-ben egy meccs háromszor öt percig tart, a bajnoki meccseket ötször öt percre írják ki. De ha valakit kiütnek vagy „lekopogtatnak” (azaz valamilyen fojtófogással vagy ízületfeszítéssel feladásra kényszerítenek), akkor egy meccs akár másodpercek alatt véget érhet. A gyors befejezés nem csak az egyoldalú meccsekre jellemző, a legkiegyenlítettebb párharcok közül is van, amelyik lényegében az első akcióval véget is ért. A KO-gyakoriságot növeli, hogy az MMA-ban nincs rászámolás, a bíró közbelépésére azonnal vége a meccsnek.
Mennyire? Ha mégis végigmegy a meccs, akkor a három pontozóbírónak kell döntenie, akik a bokszhoz hasonlóan egy menetet 10-9-re (extrém dominancia esetén 10-8-ra) adnak a jobbnak, döntetlen esetén 10-10 pontot kap mindkét bunyós. A menetenkénti pontozásból adódik össze a végeredmény. És igen, a pontozóbírók ebben a sportban is képesek kétes ítéletekkel borzolni a szurkolók és szakértők idegeit.
Aldo ezután csak veterán kategóriás bokszmeccseken mérettette meg magát, de ezek már nem keltettek akkora visszhangot, mint rövid politikai szerepvállalása. Miután Jair Bolsonaro a 2022-es elnökválasztáson kikapott a baloldali Luiz Inácio Lula da Silvától, a hagyományokat felrúgva még utódja beiktatása előtt elhagyta az országot, és a floridai Orlandóban néhány hétig José Aldo villájának vendégszeretetét élvezte – hazatérése után meg ugye pár napig a brazíliavárosi magyar nagykövetség rejtegette. Bolsonaro kormányzása eleve sok tragédiával (gondoljunk csak az erdőirtásokra vagy az elnök által semmibe vett koronavírus-járványra, mely minimum 700 ezer brazil életét követelte) terhelt, ezt tetézte, hogy mialatt Aldo birtokán pihent, 2023. január 8-án Brazíliavárosban a hívei megostromolták a kormányzat épületeit. Éppen ezért Aldót is komoly kritika érte, hogyan fogadhat be egy olyan politikust, aki Covid elleni „csodaszerek” kísérleti laboratóriumának használta a sportoló szülővárosát, Manaust, és a hadsereg vezetőit a demokratikus rendszer megpuccsolására akarta rávenni. Aldo a „csak üzleti döntést hoztam” védekezéssel állt elő, ami kevésbé volt meggyőző, mint amikor Dvalisvili leviteleit kellett hárítania.
Joggal csaphatta fejébe a koronát
A politikai epizód azonban Aldo népszerűségére és megbecsültségére nem volt komolyabb hatással – az MMA-rajongókat vagy nem érdeklik az ilyen afférok, vagy megszokták már a sportolók politikai különcségeit és a brazil MMA-szcéna Bolsonaro-rajongását. És ami ennél fontosabb, amikor kiderült, hogy idén márciusban visszatér, a legendáját promóciós célból építgető UFC nem szívatta meg őt egy Pjotr Jan- vagy Henry Cejudo-szintű ellenféllel, inkább a veszélyes rúgásairól elhíresült, de összességében verhetőnek tűnő 30 éves amerikai bunyóssal, Jonathan Martinezzel párosította össze.
A focimeccseket megszégyenítő ollézással végigszurkolt háromszor ötperces meccs elején a fordított felállású Martinez első kezét ellenfele első kezén tartva igyekezett bemérni a távolságot rúgásaihoz, azonban Aldo fantasztikus lábvédésekkel vette el a kedvét combjai támadásától. És miközben a brazilnak testre és fejre is sikerült elhelyeznie néhány keményebb ütést, az amerikai energiáját főleg a brazil ijesztgetéseire való rámozdulásokra pazarolta.
A második menetre fordulva Martinezt edzői arra biztatták, ne tisztelje már ennyire Aldót, és pörögjön fel végre; ehhez képest az amerikai hiába kezdett szép találatokat elérni, a brazil sosem maradt adósa. Amikor pedig a harmadik menetre Martineznek már csak a KO maradt az egyetlen győzelmi esélye, akkor Aldo szögben való elmozgásokkal tért ki előle, miközben kőkemény kontrákkal válaszolt. Sőt, a meccs hajrájára Aldo dominanciája totálissá vált; térdrúgásokkal klopfolta, egy balegyenes-jobbegyenes kombinációval megrendítette, majd látványosan földhöz teremtette ellenfelét, aki végül már annak örülhetett, hogy gongszó megmentette őt egy technikai KO-vereségtől.
A nagyon sportszerű meccs után a brazil bunyós fejébe csapta a bevonulásakor is viselt – karakteréhez kevéssé illő – koronáját, és azt nyilatkozta, hogy nem ez volt az utolsó meccse. És annak ellenére, hogy Jonathan Martinez viszonylag kellemes ellenfélnek viszonyult, Aldo teljesítményét látva egyesek már azon kezdtek spekulálni, hogy ha a harmatsúly amerikai bajnoka, Sean O’Malley megveri a grúz Merab Dvalisvilit, akkor a UFC akár egy címmeccsre is mozgósíthatja őt.