Amikor Kema Ward-Hopper és akkori vőlegénye, Nicholas Hopper úgy döntöttek, Costa Ricában házasodnak össze, még nem is sejtették, hogy néhány évvel később végleg odaköltöznek majd.
Miután azonban Kemánál mellrákot diagnosztizáltak, lányukkal, a most 15 éves Aaralynnal együtt a közép-amerikai országba költöztek, a világ kék zónáinak egyikébe. A kék zónák olyan, demográfiai szempontból rendkívüli földrajzi területek, ahol különösen magas az idős – akár száz éves kort is megélő – emberek aránya, akik ráadásul rendkívül egészségesek is.
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
A házaspárnak azóta egy kisfia is született, aki már Costa Ricában jött világra, és nem is terveznek visszaköltözni az Egyesült Államokba.
Kemánál néhány hónappal a 2016-os esküvőjük előtt diagnosztizálták a mellrákot. „Ha valaki megnézi az esküvőmről készült képeket, azt látja, hogy nem volt hajam, és nem néztem ki valami jól. Beteg voltam” – idézte fel a nő a CNN Travel-nek nyilatkozva.
Bár nem érezte jól magát, mielőtt Costa Ricába utazott a nagy napra, Kema észrevette, hogy az ott töltött idő alatt megnőtt az energiaszintje. „Azóta, hogy diagnosztizálták, akkor éreztem a legjobban magamat. Aztán visszamentünk az Egyesült Államokba, és újra rosszul éreztem magamat. Ez volt az első jele annak, hogy Costa Ricában van valami különleges” – mondta Kema.
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
Az esküvő után két műtéten esett át, ez idő alatt az akkor még a texasi Houstonban élő család próbált visszatérni a normális kerékvágásba. Nem sokkal később azonban újabb súlyos csapás érte őket, amikor 2017 augusztusában egy hurrikán elpusztította az otthonukat.
Miközben megpróbáltak új otthont keresni, rájöttek, hogy már nem akarnak Houstonban élni, és úgy döntöttek, itt az ideje változtatni. Kezdetben négy lehetséges úti célt tűztek ki: Ghánát, Svédországot, Mexikót és természetesen Costa Ricát. Végül Costa Ricára esett a választásuk, mert lenyűgözte őket az ország egészségügyi és oktatási rendszere, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos erőfeszítéseik – Costa Rica az első trópusi ország, amely visszafordította az erdőirtást. „Amióta elutaztunk oda a nászutunkra, úgy éreztük, hogy vissza akarunk menni. Costa Ricának nagyszerű energiája van.” – mondta Kema.
Costa Rica ezenkívül kevesebb, mint négyórás repülőútra van Houstontól, és ez még egy ok volt arra, hogy ezt az úti célt válasszák.
2018-ban, körülbelül 8 hónappal azután, hogy úgy döntöttek, Costa Ricába költöznek, a pár megérkezett a Nicoya-fennsík egyik településére, akkoriban még a lányuk nélkül, hogy megfelelő otthont találjanak. Ez a 6 hét közben egyfajta második nászút is volt, ami alatt nagyszerűen érezték magukat – kertészkedtek, megismerkedtek a helyiekkel és gyönyörködtek a tájban.
„Ez egy igazi kaland volt. Nagyon kedves emlékeim vannak arról az időszakról. Amikor visszatértünk a lányunkkal, már elkezdődött az esős évszak, és újabb kaland következett.” – magyarázta a nő.
Mivel turistavízummal léptek be Costa Ricába, csak 90 napig tartózkodhattak az országban, ezért egy ideig rendszeresen vissza kellett térniük az Egyesült Államokba, hogy megújítsák vízumukat. Kema akkoriban már beszélt spanyolul, ami segített a családnak a gyorsabb alkalmazkodásban, és hamarosan a férje is megtanulta a nyelvet.
A nő azt mondja, amit a leginkább lenyűgözőnek talál Costa Ricában, az az a fajta közösségi élmény, amit korábban sehol nem tapasztalt. „Volt egy elképzelésem a közösség jelentéséről, de ez teljesen megváltozott, amikor idejöttem, és láttam, hogy mit jelent a közösség valójában. A helyiek segítettek nekünk, akár ismertek minket, akár nem. Elképesztő volt. A közösség tényleg törődött velünk.” – mondta Kema.
Aaralyn, a lányuk nagyon gyorsan alkalmazkodott, és gyakorlatilag egész nap a tengerparton és a túrázással töltötte az időt. „A férjem és én is úgy éreztük, hogy olyan gyerekkora lehetett, mint nekünk volt a 80-as és 90-es években.” – állapította meg az édesanya.
Mindhárman energikusabbnak is érezték magukat, amit Kema a friss, feldolgozatlan gyümölcsöknek és zöldségeknek, a teljes értékű élelmiszerekhez és a friss levegőhöz való könnyű hozzáférésnek tulajdonít.
2019 augusztusában Kema teherbe esett második gyerekével, annak ellenére, hogy már nem is reménykedett ebben.
Amikor 2020-ban kitört a koronavírus világjárvány, a család engedélyt kapott arra, hogy turistavízummal határozatlan ideig az országban maradhasson. A házaspár fia, Nicolai 2020 áprilisában született meg Costa Ricában, így ő automatikusan megkapta az állampolgárságot.
Néhány hónappal később meghalt Kema nővére, de a család nem tudott visszautazni az Egyesült Államokba. „Ez nagyon nehéz időszak volt az életünkben, de a helyi közösség összefogott körülöttünk, és úgy éreztük, hogy szeretnek és segítenek minket.” – magyarázta a nő.
A család időközben egy nagyobb házba költözött, és eldöntötték, hogy mindenképpen ebben az országban tervezik a jövőjüket. Kema azt mondja, leginkább az ragadta meg, mennyire családcentrikusak az emberek Costa Ricában, és mennyire szeretik a gyerekeket. Ugyanakkor a nyugodt, lelassult életmód is jótékony hatással volt rájuk. Kema időközben meggyógyult, és most nagyszerűen érzi magát.
Nicoyában a várható átlagéletkor 85 év körül van, és sok 100 év körüli ember él a régióban. „Öröm velük beszélgetni” – mondja Kema, és megjegyzi, hogy lenyűgözte, ahogy a helyi családok gondoskodnak egymásról, ahogy az idősek gondoskodnak a fiatalokról és fordítva.
Azt is elmondta, hogy a helyiek rendkívül szorgalmasak, és egészségesen táplálkoznak, ami valószínűleg szintén hozzájárul a magas átlagélettartamhoz. „Nem próbálják eltaszítani a természetet, hanem a természettel együtt léteznek.” – magyarázta.
Bár Kema szerint hihetetlen előnyei vannak a Costa Rica-i életnek, nem feltétlenül megfizethetőbb, mint az Egyesült Államokban.
„Costa Rica a legdrágább ország Latin-Amerikában. De azt hiszem, ez attól is függ, hogy akarsz élni” – mondta. Szerinte az ország azon területein, ahol sok a külföldi lakos, a megélhetési költségek az USA-hoz hasonlóak, bár ha valaki egyszerűbb körülmények közt akar élni, ahogy ők is, még mindig megfizethető választás.
Néhány Costa Ricában töltött év után Kema még mindig ugyanolyan lenyűgözve csodálja a természetet, és hálás azért, ami megadatott neki és a családjának. Bár nem akarnak visszatérni az Egyesült Államokba, Kema elismerte, hogy hiányoznak neki a barátai és a rokonai, ugyanakkor az igazi, hideg teleket is hiányolja, különösen karácsony környékén.
„Azt hiszem, Costa Rica lesz a bázisunk, de a terveink között szerepel, hogy a világ más részeire is elutazunk.” – jegyezte meg Kema, hozzátéve, hogy többek között Kolumbiába és Brazíliába is szívesen ellátogatnának. „Azt hiszem, inkább nomádok vagyunk, mint helyhez kötöttek, de Costa Ricában otthon érezzük magunkat.”
