Két egyedi tulajdonsága miatt kilóg a sorból ez a hazai gyógyfürdő

Dr. Moll Károly, a legendás hévízi fürdőorvos aktív évei során számos szakcikket írt és előadást tartott a Hévízi-tó gyógyvízéről.
Szerinte a gyógytóban való fürdőzésnek van két olyan különleges tulajdonsága, ami miatt kiemelkedően hatékonyak az itteni kúrák.

A magyarországi fürdőgyógyászat legendás alakjának számított dr. Moll Károly (1889-1982), aki sokáig a hévízi kórház igazgatóhelyetteseként és reumatológus főorvosaként dolgozott. Az 1950-es években, feleségével, dr. Hoffmann Ilonával (1909-2008) együtt kidolgozták a súlyfürdő módszertanát, amely máig érvényes.

Pályafutása során Moll Károly rendkívül sok vizsgálatot végzett és számos megfigyelést tett a gyógyvizű tóval és annak hatásaival kapcsolatban. Rendszeresen megosztotta ezeket az információkat a szakmai és a szélesebb közönséggel is. Ezek közé tartozott az egyik 1940-es előadása is, amiben különös figyelmet szentelt a Hévízi-tó két tulajdonságának. Ezek szerinte kiemelkedően hatékonnyá teszik a hévízi gyógykúrákat.

Bár laikusként talán nem tulajdonítanánk neki különösebb jelentőséget, Moll mégis külön kiemelte a Tófürdő vízének hőfokát. Szerinte a tó hőmérséklete indifferens, azaz 33-35 Celsius-fok körüli, ami rendkívül ideális a beteg szervezet számára.

„Ez fiziológiai szempontból azt jelenti, hogy a test hőmérsékletét se nem emeli, se nem csökkenti, még ha huzamosabb ideig van is e vízben valaki. Vagyis az ember testhőmérsékletének a szabályozása szempontjából indifferens. Ennek roppant nagy jelentősége van a fürdőkúrák szempontjából, mert módot ad ez a körülmény az úgynevezett huzamos fürdőre, aminek külön indikációi vannak” – indokolta Moll a vízhőfok fontosságát.

Az indifferens hőmérsékletű vízben a betegek hosszú ideig tudnak tartózkodni anélkül, hogy kifáradnának. Hidegebb vízben hamarabb kezdenének fázni, míg a melegebb termálvizek túlzott terhelést jelentenének a szervezetüknek.

„De nemcsak a fürdés tartama, hanem a szervekre való előnyös hatása szempontjából is nagy jelentőséggel bír ez az indifferens hőmérséklet. S itt elsősorban a szív jön tekintetbe. Ha valaki betartja az orvosi utasításokat és nem mozog feleslegesen a vízben, vagyis nem termel felesleges hőt, akkor a huzamos fürdő is nemhogy ártalmával lenne a szívének, hanem inkább előnyére szolgál” – említette a főorvos.

Moll szerint a gyógytóban való fürdőzés másik fontos előnye az „állva fürdés”, amit későbbi előadásaiban és tanulmányaiban is gyakran hangsúlyozott. Itt arra gondolt, hogy betegek a tóban úszógumival fürdenek, vagy kapaszkodnak, így függőleges és nem vízszintes a testhelyzetük.

„A kényszerült állva fürdésnél a visszeres vértömeg a víz egyenletes és alulról felfelé csökkenő nyomása folytán egy természetes támasztékot, sőt hajtóerőt kap, ami a szívet tehermentesíti” – említette. A víznek ezt a hatását úgynevezett lábtérfogat mérésekkel is igazolta. Egy félórás hévízi fürdőzést követően a lábak 10-15 köbcentimétert, a beteg, dagadt lábak pedig akár 50 köbcentimétert is apadtak.

„Innen van az, hogy a hévízi fürdőzők nem kimerülten és idegesen kerülnek haza, hanem kipihenten és felfrissülve, vagyis a gyógyfürdőzés, ami másutt tortúra, itt kellemes és élvezetes. S mindezt a kénes, jelentékeny radioaktív gázokkal teli víz nyújtja, mely tulajdonságok egymagukban is fontos gyógyerőt jelentenek” – összegezte tapasztalatait Moll Károly.