Egy kicsit megint közelebb kerültünk a Magyar Péter-jelenség megfejtéséhez

A 2022-es kampányban Gyurcsány Ferenc tartott választási gyűlést Debrecenben, az egyik pláza mögötti sétálóutcában. Néhány százan nézték és hallgatták meg a magát több mint tíz éve időről időre az ellenzék vezérévé manőverező politikust. Néhány száz igazi rajongó, akik számára Gyurcsány olyan volt, mint egy rocksztár.

Két évvel később Magyar Péter tartott választási nagygyűlést Debrecenben. A Nagytemplom előtt, a Kossuth téren, illetve annak folytatásában és mellékutcáiban összesen úgy tízezren gyűltek össze, hogy meghallgassák és megnézzék a magát két hónap alatt az ellenzék egyik vezérévé manőverező politikust. Voltak, akik Baranyából vagy éppen Kapuvárról jöttek, igazi rajongók ezrei, akik számára Magyar olyan volt, mint egy rocksztár.

A két politikus között itt nagyjából el is fogytak a hasonlóságok.

Magyar Péter ugyanis ebben a néhány órában nem azt mutatta meg, milyen a mai magyarországi ellenzék. Vagy azt, hogy milyen lehetne. Milyennek kellene lennie. (Már ha lehet egyáltalán normatív elvárás erre, ha van olyan, hogy egy ellenzéknek kellene bármilyennek lennie.)

Hanem azt, hogy milyen lenne a Fidesz 2.0, az áramvonalasított, nem hatalmon lévő, hanem éhesen arra törekvő, az egyszemélyi vezetésbe, kontraszelekciókba, évtizedes rutinokba nem belemerevedett, nem beletunyult Fidesz. Nem az a párt, ahol addig tolták a szavazók arcába az egybites idiotizmust tárogatókkal, csontváz-összeillesztgetéssel, türk hagyományokkal, hungarikum ligettel, hogy abba teljesen belekuszálódtak az agytekervényeik.