Miklósa Erika megmutatta soha nem látott kislányát

„Édesanyám – így szólít sokszor Bibi – kezdte Miklósa Erika a bejegyzést. – Már tegnap rajzos szívecskékkel szórta tele a lakásunkat. Azt mondta akkor: »Tudom az Apától, hogy csak vasárnap lesz az anyák napja, de én már nem bírtam kivárni.« Azért ma is megtartottuk az anyák napját. Kerti pikniket rendeztünk. Édesanyámat is köszöntöttük. És minden Anyát – Édesanyát, Örökbe fogadó Anyát, Nevelő Anyát – szeretettel ölelünk Bibivel” – írta Miklósa Erika, aki ezek után megosztotta anyák napi jegyzetét, amelyet a Magyar Rádióban olvasott fel.

Félt az anyaságtól

„Gyermeket nevelni maga a csoda. Légies, könnyű dologgá teszi a létezést – kezdte az operaénekes a jegyzetet. – Van egy kedvenc idézetem az egyik kedvenc írómtól, Szabó Magdától. Így hangzik: »Az nagy szó, ha egy gyereket nevel valaki. A gyerek elkezdi figyelni azt a felnőttet, apróra szétszedni a jellemét, próbára tesz, mennyire lehet neki hinni, bízhatik-e benne, igaz ember-e vajon? S ha olyan, amilyennek remélte, egyszeriben úgy érzi, megtalált valakit, akit már régen keresett.«

Amikor először fogtam a kezemben kislányunkat, Bíborkát, azt mondtam neki: »Örökbe fogadtunk, örökké szeretni fogunk«. Ezt azóta is olykor megismétlem, de a most 9 éves Bibi már nem engedi, hogy befejezzem, belevág: »Anya, én fogadtalak örökbe, én szeretlek titeket örökké«. Hiszem azt, hogy úgy érzi: megtalált minket, akiket már régen keresett. Mert férjemmel együtt mi pontosan azt érezzük: megtaláltuk a kislányunkat, akit már régóta kerestünk.

Bevallom: féltem attól, hogy milyen anya leszek. Hogy egyáltalán tudok-e úgy anyává válni, sőt jó anyává válni, hogy nem én szültem Bíborkát. Szorongtam az ismeretlentől és attól, hogyan tudok majd mindent megtenni érte. De amikor megszületése után nem sokkal már tarthattam a karomban, minden kételyem megszűnt. Az én kislányomat néztem. Rám bízta őt a gondviselés, és nyomban egy örök kötelék fonódott köztünk

– fogalmazott Miklósa Erika.

Szent szövetség

Bejegyzésében az operaénekes azt írta, szerinte a gyerek tanítja meg az anyai szeretetet. „Mesélek erről egy történetet. Húsvéti előkészületben voltunk, főztünk, sütöttünk, játszottunk, zenét hallgattunk, barkát díszítettünk. Egyszer csak megszólalt Bibi: »Anya, tudod, hogy te jó anya vagy?« Felnevettem. Ő folytatta: »Ne nevess ki, hanem vedd komolyan, amit mondok.« Bólogattam: »Bibikém, én a világ legjobb anyukája szeretnék lenni.« Mire a kislányom kissé elgondolkodva így szólt: »Ez nem verseny. Te csak legyél az én legjobb anyukám. Az pont elég.« Nincs igaza?” – tette fel a kérdést Miklósa Erika.

Mint fogalmazott, „az anyaság számomra egy szent szövetség, amelyben nincs kényszer, nincs érdek, amely nem elhatározásból fakad, hanem lélekből, szívből. Erre az örök szövetségre a legtermészetesebben esketnek fel minket, anyákat a gyermekeink” – zárta a bejegyzést Miklósa Erika.