Több mint száz éve garázdálkodik egy démonmacska az amerikai Capitolium épületében

Az eredetileg a 18. század végén épített, ám azóta sok változáson átesett washingtoni Capitolium az Egyesült Államok egyik legikonikusabb épülete: ez a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye, a kongresszus üléseinek színhelye és egyúttal az amerikai nép és az amerikai törvényhozás szimbóluma (és körülbelül minden ötödik hollywoodi akciófilmben vagy űrinváziós moziban feltűnik, és ezekben rendszerint fel is robbantják). A Capitoliumról temérdek misztikus legenda és furcsa pletyka kering, például hogy az építése során súlyos balesetet szenvedett mérnök elátkozta vagy hogy a könyvtárában egy szellemkönyváros kísért.

Azonban a legérdekesebb minden bizonnyal az ún. démonmacska (angolul demon cat, becenevén DC, amely egyben Washington, D.C.-re, az Egyesült Államok fővárosára is utal): a feljegyzések szerint ez az állat valamikor az 1890-es években bukkant fel először az amerikai kongresszus termeiben, hogy halálra rémítse a gyanútlan honatyákat és a még gyanútlanabb személyzetet. Egyesek szerint általában olyan tragikus események előtt jelent meg afféle baljós ómenként, mint az 1929-es tőzsdekrach vagy John F. Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása.

A Capitolium épülete (fotó: Wikipedia)

Az ilyen paranormális rémmacskák számos kultúrában ismertek: Japánban bakenekónak hívják őket, és a néphit szerint képesek az beszédre, az alakváltásra, a holtak irányítására és az emberek megbabonázására. Itáliában a szülők egy hatalmas méretű, ijesztő külsejű macskával, a gatto mammonéval ijesztegették engedetlen gyermekeiket, míg a szláv mitológia úgy tartotta, hogy falvakban egy macskaszerű gonosz lélek, az ovinnik garázdálkodik, ami felgyújtja a házakat és a pajtákat. A skót (vagy még pontosabban kelta) mondákban pedig egy feket boszorkánymacska, a cat-sìth terrorizálja a felföld lakóit. Nem meglepő tehát, hogy az amerikai (nagyvárosi) folklór is tömve volt horrormacskákkal: az 1880-as években még egy népszerű darab futott Démonmacska címmel az amerikai színházakban, a korabeli újságok meg tele voltak megkérdőjelezhető hitelességű beszámolókkal az ördögi állatok viselt dolgairól.

Egy fekete macska 1885-ben egy chicagói étterem vendégeit rémítette halálra. A Chicago New cikke szerint a sötétség ördöge az étterem pultján pihent, amikor a tulajdonos félresöpörte az útból. A macska ezután megtámadta az egyik pincért, miközben hangosan üvöltött, nyáladzott és lesodorta az asztalokról az ételt. Az újság még egy megbízható szemtanút is talált: egy John Stearns nevű férfit, az akkori polgármester, Carter Harrison sógorát, aki állítólag pánikszerűen menekült el az étteremből, mikor az állat tombolni kezdett.

Egy másik újság 1889-ben egy természetfeletti macskáról számolt be, amely egy hajó fedélzetéről tűnt el. A macska gazdája ezután kétségbeesésében a viharos tengerbe vetette magát – csakhogy a legénység később felfedezte a macskát egy fedélzet alatti rekeszben, üres rumosüvegekkel körülvéve, amint ördögi vidámsággal táncolt, vadul és részegen. A viharok csak akkor szűntek meg, amikor a legénység magát a macskát is az óceánba dobta.

Brunhilde, a macska (fotó: blogs.loc.gov)

Aztán 1898-ban Rene Bache, a jó nevű washingtoni újságíró írt egy cikket az amerikai Capitolium épületében – amelyet a “világ leginkább kísértetjárta helyének nevez – előforduló parajelenségekről, szellemekről és egyebekről. Bache a démonmacskát egy egyszerű, közönséges méretű házimacskaként írta le, amely az emberek szeme láttára elefánt méretűvé nőtt – valamint azt is állította, hogy ez a fantom 1862 óta rémisztgeti a kongresszusi képviselőket az épületben.

Samuel Holliday, a U.S. Capitol Történelmi Társaság igazgatója szerint ekkoriban rengeteg ember lehetett a környéken, aki könnyedén kiszúrhatott volna egy titokzatos macskát (pláne, ha elefántméretű) a Capitolium épületében. A polgárháború korai éveiben az uniós katonákat ugyanis a képviselőház és a szenátus termében szállásolták el egy esetleges konföderációs támadás esetére, és még ugyanabban az évben az épület a harcban megsérült katonák ideiglenes kórházává vált.

A legenda eredete egyrészt az lehet, hogy hogy macskák – mármint igazi macskák – is éltek a polgárháború idején a Capitoliumban, amelyeket azért tartottak, hogy megfogják a patkányokat. Tudniillik a rágcsálók eléggé elszaporodtak, mivel az épület alagsorában 20 darab nagy kapacitású kemence működött, és ezekben napi 10 ezer adag kenyeret állítottak elő a katonák élelmezésére. A másik forrás pedig alighanem a Capitolium rendőrtisztjei lehettek, akik éjszakánként járőröztek az épületben. Holliday szerint az ő feladataik közé tartozott akkoriban a Capitolium területén kóborló állatok befogása is. Például 1904-ben a testületnek lasszóval kellett befognia egy kóbor lovat, 1910-ben pedig 31 kutyát fogtak be. Alighanem egy túlságosan sok alkoholt fogyasztó őr kezdhette – és terjeszthette – a történetet, hogy szabadnapot kapjon.

Brunhilde, a macska egy másik szögből (fotó: blogs.loc.gov)

Függetlenül attól, hogy honnan származik a legenda, az évek során egyre csak terebélyesedett. 1935-ben egy capitoliumi rendőr azt nyilatkozta a Washington Postnak, hogy a pisztolyával egy nagy fekete macskára lőtt, amely Mae West idomaival és Lugosi Béla természetével bírt“- bármit is jelentsen ez pontosan. Ekkoriban az a már az a hír járta, hogy az állat fényszóró-szerű szemű cirmos.
A démonmacska létezésére ezen kívül komoly, kézzelfogható bizonyítéknak tűnhet egy sor – valódi – macskalábnyom, a kis szenátusi rotunda cementpadlóján, a régi legfelsőbb bíróság egykori üléstermének bejárata közelében. Bár a Capitolium épületét fenntartó és megőrző szövetségi hivatal álláspontja szerint a mancsnyomok az egykor az épületben garázdálkodó patkányölő macskáktól származtak, a démonmacska-kultusz hívei egészen más állásponton vannak. Szerintük a lábnyomok csak azután jelentek meg, hogy a rotunda 1898-ban majdnem megsemmisült egy robbanás következtében, amit ők a gonosz macskaszellemnek tulajdonítanak, noha a hivatalos feljegyzések szerint valójában gázrobbanás történt. Szerintük egyébként az ugyanabba a padlóba vésett D.C. monogram a démonmacskát jelöli.

Bár a lábnyomokat és a monogramokat megőrizték a Capitolium épületében az utókor számára, az utóbbi években nem nagyon észlelték a démonmacska jelenlétét a Capitoliumban. Patkányokból viszont annál több akad: 2022 elején a közeli amerikai képviselőházi gyermekgondozási központból rágcsálófertőzést jelentettek, 2022-ben pedig a kerületben körülbelül 13 ezer patkányokkal kapcsolatos panasz és bejelentés érkezett.