Egy olyan Premier League szezonban, amelyben az Evertontól és a Nottingham Foresttől is pontokat vontak le a kiadási korlátok megsértése miatt, egyre inkább megkérdőjeleződik az először 2013-ban bevezetett PSR-szabályok (Profit and Sustainability Rules) megfelelősége.

Az eddigi irányelvek mentén a hároméves elszámolási időszak hagyományosan 105 millió font elszámolható veszteséget tesz lehetővé, de fokozatosan elfogadottá vált a reform szükségessége.

A Premier League-ben szereplő klubok ezért megállapodtak arról, hogy a 2025–2026-os szezon elején életbe lépő „csapatköltség” szabályok részeként új, az eddigieknél keményebb kiadási sapkát vezetnek be.

A bevezetendő csapatköltség-szabály bevezetését a Premier League részvényesei ezen a héten tartott közgyűlésén egyhangúlag jóváhagyták, és várhatóan a júniusi közgyűlésen véglegesítik.

Mi lesz az új szabály, és mennyi az annyi?

Az új szabály értelmében

a csapatok a jövőben legfeljebb a négy és félszeresét költhetnék el annak az összegnek, amit a ligautolsó megkap a televíziós bevételek osztalékaként.

Ez az összeg jelenleg 103,6 millió font. Az Athletic azonban azt írja, hogy a 4,5-szeres koncepciót először tavaly vetették fel, de miután több klub határozottan ellenezte az ötletet, várhatóan az ötös szorzó kerül bevezetésre, ha a javaslat elfogadásra kerül.

Ha az anchoring (lehorgonyzási szabály – a szerk.) az elmúlt szezonban is érvényben lett volna, akkor a sapka 518 millió fontnál húzott volna határvonalat, ami ötszöröse annak a 103,6 millió fontnak, amit a 20. helyen végzett Southampton szerzett a központosított bevételekből. Ebből kiindulva máris láthatjuk, hogy a Chelsea ennél többet költött (539 millió font) bérekre, amortizált átigazolási díjakra és ügynököknek történő kifizetésekre, a Manchester City pedig nem sokkal maradt le mögötte (501 millió font).

Kép: Economx

Nem meglepő, hogy az új szabály ötlete sokkal népszerűbb a bevételi táblázatban lejjebb lévő kluboknál, ők ugyanis úgy látják, hogy

ezzel meg lehetne akadályozni, hogy a liga legjobban kereső klubjai egyre nagyobb arányban tudjanak túlköltekezni rajtuk. Enélkül viszont attól tartanak, hogy a liga amúgy is törékeny versenyhelyzetének egyensúlya tovább romlana.

Bár a spanyol La Ligában már van hasonló szabály (erről többek közt ebben a cikkünkben is írtunk), ez lesz az első olyan regula, amely egy klub kiadásait egy másik csapat bevételéhez köti, mivel a pénzügyi fair play (FFP) szabályainak más változatai a klub saját bevételén alapulnak.

Hogy számolják el az ügynöki díjakat?

Ennek ellenére úgy tűnik azonban, hogy a Premier League újabb engedményt tett az ötlet ellenzőinek, mivel mostantól csak a játékosok nevében az ügynököknek fizetett díjak („játékos-szolgáltatások”) része számít bele a felső határ kiszámításába. Ennek az az oka, hogy amikor a csapatok ügynököknek fizetnek az átigazolás biztosítása érdekében a klub számára végzett munkájukért, akkor ez a díj külső költségének minősül, ezért a mérlegben aktiválják.

ss
Az ismert sztárügynök, Jorge Mendes is érintett lesz az ügynöki díjak elszámolása kapcsán

Ez azt jelenti, hogy a klubok által az ügynököknek fizetett díjak mintegy fele értékcsökkenésként, nem pedig amortizációként jelenik meg a könyvelésben. Az értékcsökkenés az, ahogyan a könyvelők egy eszköz – például egy stadion, egy edzőpálya vagy egy ügynök tevékenységének – idővel csökkenő értékét elismerik. A csapatok költségeinek kiszámítása szempontjából pedig azért fontos, mivel jelentősen csökkenti az ügynöki kifizetések ténylegesen számításba vehető összegét. Csak azok a kifizetések számítanak ugyanis, amelyek az ügynökök által a játékosoknak nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, mivel ezeket a klub éves eredménykimutatásában a bérekkel megegyező módon költségként számolják el.

A gigaklubok nem örülnek, a szakszervezet figyel

A Manchester United, a Manchester City és az Aston Villa is a kiadási plafon ellen szavazott, míg a Chelsea tartózkodott. Utóbbi klub elhatárolódása az ügytől nem csoda, hiszen a londoni kékek trükkök ezreit vetették be, hogy valahogy bepréseljék magukat a szabályokba, ráadásul még figyelik is őket a pénzügyi fairplay esetleges megsértése miatt.

A United pedig arra hivatkozva ellenezte a javaslatot, hogy szerintük

negatív hatással lenne a liga versenyképességére a megszorítási szabályzat.

Egyébként Manchester vörös felében sem árt óvatosnak lenni, mert ők is pengeélen táncolnak az FFP-szabályokat illetően.

Minden olyan lépés, amely felső határt szab annak, hogy egy munkáltató mennyi pénzt fizethet az alkalmazottainak, mindig felkelti a Hivatásos Labdarúgók Szövetségének (PFA) – tehát a játékosok kvázi szakszervezetének – érdeklődését.

A liga tudja, hogy ahhoz, hogy bármilyen esélye legyen a bevezetésre, a javaslatot a Profi Labdarúgás Tárgyalási és Konzultációs Bizottságának is jóvá kell hagynia – ez a szakszervezetet, a Labdarúgó Szövetséget, az Angol Labdarúgó Ligát és a Premier League-et tömörítő testület –, amely a játékosok foglalkoztatásával kapcsolatos kérdések megvitatására hivatott.

Ezzel kapcsolatban a PFA szóvivője elmondta: „Mindig is egyértelmű volt, hogy ellenezünk minden olyan intézkedést, amely kemény felső határt szab a játékosok bérére. Létezik egy bevett eljárás, amely biztosítja, hogy az ilyen javaslatokról, amelyek közvetlenül érintenék tagjainkat, megfelelő konzultációt kell folytatni.”

A PFA tehát – nem meglepő módon – utálja a fizetési sapka ötletét, és fel is teszi a kérdést:

"Önöknek tetszene, ha egy harmadik fél azt mondaná, hogy a munkáltatójuk nem fizethet önöknek egy bizonyos szint felett, még akkor sem, ha a munkáltató ezt szeretné és megengedhetné magának?"

Az UEFA kicsit húzza száját

A fentebb taglalt jelenség miatt az európai labdarúgást irányító UEFA-nak és mindenki másnak mindig is óvatosan kellett eljárnia a költségellenőrzés bevezetésekor. A kereskedelmi korlátozásokra vonatkozó EU-s és nemzeti jogszabályok megsértésének elkerülése érdekében az irányító testületeknek be kell bizonyítaniuk, hogy

amit tesznek, azt jogos cél – egy kulturálisan jelentős iparág fenntarthatósága – indokolja, és a javasolt intézkedés tisztességes, arányos és átlátható. Más szóval, nem mehetnek túl messzire.

Tehát azok a szabályok, amelyek egy klub költési képességét a jövedelemtermelő képességéhez kötik, eddig rendben voltak a törvényhozók számára, mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a fenntarthatósággal. De ha egy klub költekezési képességét valaki más jövedelméhez kötik? Erre eddig nem volt példa, és ki tudja mi lesz belőle. Egy azonban biztos, innentől semmi nem lesz ugyanolyan az angol fociban.

A leggazdagabb klubok csalnak a legtöbbet, és ők ússzák meg leginkább

Folyton azt hallani, hogy egyes klubok nem igazolhatnak a pénzügyi fair play megsértése miatt, sőt még pénzbüntetésre vagy kizárásra is számíthatnak. De mi a pénzügyi fair play, milyen szabályokat kell betartani, és milyen büntetésre számíthat az a csapat, amelyik ész nélkül költi a pénzt? Összefoglaltuk, hogy mit kell tudni a rendszerről, és hogy miért úszhatják meg a legnagyobb renitensek az igazi szankcionálást. Bővebben→