Az új menetrend, amely a következő többéves pénzügyi keret időszakára (2028-34) vonatkozna, egységes keretet biztosít az EU és annak szakpolitikái fejlődéséhez, a tagjelölt országok biztonságát és jogállamisági fejlődését garantálná, mindehhez egy reális költségvetési perspektívát kínálva. A rendszer három pillérre támaszkodik: hiteles uniós biztonsági garanciák, EU-s intézményi és szakpolitikai reformok végrehajtása, valamint egy kiszámítható pénzügyi támogatási rendszer kidolgozása – derül ki a jelentésből.
Az első pillér a tagjelölt országokkal és a közöttük meglévő biztonsági és politikai kérdések vitarendezését helyezné előtérbe, és erőteljesebb támogatást igényelne az EU-tól az egyre rosszindulatúbb külföldi behatolásokkal szemben. Ehhez megerősítenék a csatlakozásra váró államok katonai ellenálló képességét, amelyben az uniós országok is résztvennének.
Ez a támogatás túlmutatna azon, amit jelenleg az Európai Békefenntartási Eszköz és a közös biztonság- és védelempolitika nyújt, és megerősítené az Európai Unió stratégiai autonómiáját is –vagyis hogy kevésbé függjön az ellátási láncain keresztül Kínától vagy épp az Egyesült Államoktól. Az EU-országok műveleti irányítóként, támogatóként vállalnának szerepet az érintett tagjelölteknél. Továbbá a védelmi ipar, közös katonai irányítás területén is megerősítené az államszövetség kapacitásait.
A javaslat egy olyan Gyors Bevetési Kapacitás (Rapid Deployment Capacity – RDC) nevű védelmi rendszer létrehozására is felszólít, amely az EU elrettentő katonai erejének létrehozását jelentené.
A jelentés szerzői szerint a gyors bevetési képességnek már 2025-re teljes mértékben működőképesnek kell lennie, a jelenleg tervezett közös katonai hadtest 5000 fős létszámánál is nagyobbnak kell lennie, és meg kell felelnie az 1999-es helsinki kiemelt vállalásban foglaltaknak (ez 50-60 000 fős, 60 napon belül mozgósított és legalább 1 évig fenntartott hadtestet írna elő). Tekintettel a NATO-n belüli politikai törékenységre (mint egy esetlegesen Donald Trump vezette szeszélyes USA és Erdogan Törökországának kiszámíthatatlan szövetségesi viselkedése), az EU-nak nincs más választása, mint hogy a kontinens biztonságát fenntartó tényezővé váljon – állítja a CEPS-javaslat szerzője, a szervezet vezető kutatója Steven Blockmans.
Az egész pénzügyi támogatási rendszert újra kell gondolni
A második pillér a nyugat-balkáni hatokkal (Bosznia-Hercegovina, Albánia, Észak-Macedónia, Szerbia, Koszovó és Montenegró), a keleti hármas tagjelöltekkel (Ukrajna, Moldova és Grúzia), nem is beszélve Törökországról, történő bővítés előkészítéséhez szükséges reformokkal foglalkozna. Ehhez a CEPS szerint szükség lenne a közös agrárpolitika (KAP) átalakítására, a Tanácsban az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérésre, valamint a kohéziós politika reformjára.
Magyarország számára a legfájdalmasabb reformterület ez, főként a vétójog elvesztésével járó többségi minősített szavazási rendszer bevezetése válthatja ki a kormány ellenállását, amely ellen a kabinet már többször felszólalt más tagállamokkal együtt.
„Az [uniós] szerződések által kínált teljes potenciált ki kell használni, amely tagadja, hogy egyhangúságra van szükség minden kérdésben, szükséges, hogy a tagállamok hatékonyabb kormányzási megoldásokhoz (pl. passarelle klauzúrák) folyamodhassanak. Az egyhangúság, amelyet az új tagok csatlakozásával egyre nehezebb lesz elérni, magára a bővítési politikára is vonatkozik jelenleg. A csatlakozási folyamat közbenső szakaszában a minősített többségi szavazás bevezetésére irányuló, nemrégiben tett francia-német-szlovén javaslatot valamennyi tagállamnak támogatnia kell, hogy
a jövőben megakadályozzák, hogy egyetlen tagállam foglyul ejtse az Európai Uniót
– derül ki a szövegből.
A javaslat emellett az egységes energia-, pénzügyi és távközlési piac integrációját is szorgalmazza, hogy több magánfinanszírozást lehessen felszabadítani. Valamint az EU politikai prioritásaihoz, azaz a védelmi kiadások növeléséhez, a tagság kiterjesztéséhez a tagjelölt országokra és a gazdaság környezetbarátabbá tételéhez való új finanszírozási módok bevezetését javasolják egy tőkepiaci unióhoz hasonló rendszeren keresztül.
A harmadik pillér hiteles pénzügyi támogatást nyújtana a szegényebb, még szennyező technológiákat használó, agyilag és szakmai kapacitásokban rosszabb helyzetben tagjelölt országok fenntartható fejlődéséhez. Ehhez sokkal nagyobb előcsatlakozási támogatási eszközre (IPA IV) lenne szükség a CEPS szerint, amely erős költségvetési feltételrendszerrel és szigorú ellenőrzési mechanizmusokkal győzhetné meg a takarékos tagállamokat, hogy tartsák magukat a „többet a többért” elvhez – vagyis hogy a gazdag országok készek legyenek többet fizetni. A következő generációs IPA a nyugat-balkáni növekedési tervben bevezetett fokozatos integrációs módszertant is érvényre juttatná, és valamennyi tagjelölt országra alkalmazná.
A CEPS javaslata hangsúlyozza, hogy az új menetrend nem engedheti meg a „kimazsolázgatást” vagy a szelektív integrációt. Tehát nem engedheti meg a tagjelölt országoknak, hogy csak bizonyos politikákat kell elfogadniuk vagy bizonyos kritériumoknak kell megfelelniük. Ehelyett a hangsúlyozza az integráció átfogó és koherens megközelítésének szükségességét, ahol minden csatlakozni vágyó államra ugyanazok a magas követelmények vonatkoznak, és elvárják, hogy minden szükséges reformot végrehajtson mindenki.
A következő Európai Bizottságban a bővítésért felelős biztosnak is helyet kell kapnia, és az európai szomszédságpolitika maradványait (Kelet és Dél) a Nemzetközi Partnerségek Főigazgatóság alá kell vonni. Az új menetrendet a bővítési módszertan további felülvizsgálatához kell kötni, a hivatalos csatlakozási tárgyalásokhoz beillesztett szakaszokkal, valamint számszerűsíthető nyomon követéssel, amely igazolja a nagyobb pénzügyi, piacra jutási és intézményi előnyök felszabadítását, ha egyre magasabb referenciaértékek teljesülnek – az összes tárgyalási fejezetben elért pontszámok révén, beleértve a jogállamiságot és a közigazgatási reformot is.
Címlapkép forrása: EU
