Szórakozás

„Annyifelé rúgni, hogy aztán mindenki megutáljon” – a Palóc Videótéka készítői

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Horrort csinálnak a Mazsola és Tádéból, influenszereknek tartanak tehetségkutatót, máskor a tanárok helyzetéről készítenek közel milliós nézettségű videót. A több mint hét éve működő Palóc Videotéka neve akár becsapós is lehetne, de közben tökéletesen jellemzi a balassagyarmati duót: kölcsönösen szeretik és segítik egymást „Palócországgal”, és műfaji határokat sem ismernek. Domával és Lócival ültünk ki sörözni egy pokrócra, szó esett arról, hogyan próbálják becsapni az embereket, meddig lehet elmenni a humorban, és mit gondolnak a „turbómagyarokról” Palócország hívei.

Kitartó és hűséges rajongóitok vannak, de bizonyára sokan meglepődnének, ha tudnák, hogy majdnem egy teljesen komoly, egészestés túszdrámával indultatok a filmes világban.

Kovács Domonkos: Hát, ez még összejöhet, hisz 90 százalékos állapotban van a film azóta is.

Miért nem fejeztétek be?

Kovács Domonkos: 2015 nyarán kezdtünk el forgatni egy filmet az 1973-as, balassagyarmati túszdrámaként elhíresült eseményekről, aztán utána nagyjából egy évig gondolkoztunk, hogy mi legyen vele. Rájöttünk, hogy a forgatókönyv ezer sebből vérzik, mondhatjuk, hogy beletört a bicskánk, nem annyira jó, ahogy gondoltuk.

Cseh Lóránt: Igazából már előtte is jó sokszor megszívattuk magunkat, jó hosszú filmeket csináltunk, hogy elég nehéz legyen kivitelezni őket. Tapasztalatnak jók voltak, de már akkor éreztük, hogy le kellene rövidíteni a filmjeinket.

Kovács Domonkos: Rájöttünk, hogy fontosabb lenne gyorsabb visszajelzést kapni a munkánkról. Volt, hogy egy évig forgattunk, vágtunk egy filmet, csak azért, hogy egyszer bemutassák a balassagyarmati moziban. Azért sem volt jó ez a tempó, mert egy év alatt rengeteget fejlődtünk, változtunk, és sok mindent máshogy csináltunk volna, szóval nagyon lassú volt a tanulási folyamat. Akkor még nem publikáltunk a YouTube-ra, tehát ott sem tudtuk lemérni az eredményt. Sajnos későn ismertük fel, hogy használnunk kell ezt a platformot. Azért a Halember és folytatása, a Halember 2. – A Szupergólya már legalább az internetre felkerült. Ez azért is jó, mert ezeknél a filmeknél éreztük igazán, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni. Ezek a filmek már kifejezetten zsánerparódiák voltak, vagy zsánerek paródiái, amelyekben több stílust is ötvöztünk. Miután eldőlt, hogy nem folytatjuk a túszdrámáról szóló filmet, nem is volt kérdés, hogy mit fogunk csinálni.

2017-ben indult el a Palóc Videótéka. Az ironikus, horror-vígjáték paródiák, vagy legalábbis ezek előzetesei a mai napig szerves részét képezik a repertoárotoknak, még ha a Mazsola és Tádé vagy a Disney hívószavak alapján nem is feltétlenül gondolnánk erre. Honnan ered a vonzalom a stílus iránt?

Kovács Domonkos: Elsősorban a Náci zombikat kell megemlítenünk, ami nagy inspiráció volt számunkra. A film szintén ötvözete ezeknek a stílusoknak, de nem csak ezért volt ránk nagy hatással. Megfogott minket, hogy bár vígjátéknak készült, mégsincsenek benne egetverő poénok, a néző elsőre nem is tudja eldönteni, hogy komolyan csinálták vagy viccből. Később számunkra is ez lett a cél.

Büszkeséggel tölt el, hogy mára eljutottunk oda, hogy ha csinálunk egy videót arról, hogy Süsü megtámadja Budapestet, akkor valaki teljesen komolyan odakommenteli alá, hogy „erre bezzeg van pénz”.

Varga Jennifer / 24.hu

Tehát jó érzéssel tölt el titeket, ha becsaphatjátok az embereket?

Cseh Lóránt: Bár manapság tényleg nehéz eldönteni, mi igaz és mi nem, azért egyre több olyan film jön ki, ami él az irónia eszközével, és komolyan mesél el egy akár teljesen abszurd, vicces történetet, így a nézők már valamennyire hozzáedződhettek az ilyen humorhoz. Korábban talán szűkebb volt ez a réteg, mint most. De nem becsapni akarjuk a nézőket, hanem elgondolkodtatni.

Kovács Domonkos: Nagy hatással voltak ránk Kaeegan-Michael Key és Jordan Peele videói. Sokat elmond, hogy utóbbi azóta Oscar-díjas lett. A Key and Peele-ben komoly színészeket meghazudtolva humorizálnak, és soha nem kacsintanak ki a kamerába, hogy „helló, ez itt most egy vicc volt”. A legnagyobb abszurd baromságot is faarccal közlik, mindezt pedig magas technikai minőségben tálalják, ezzel is megvezetve a nézőt. Sokszor a túlszínészkedésen buknak el a vicces jelenetek, ők viszont azt üzenik, hogy nyugodtan bízzunk meg a nézőkben. Mi is ezt szeretjük csinálni, bár tény, hogy ez nem könnyű humor, nem feltétlenül működik azonnal.

Cseh Lóránt: Lassabban építkezünk, de úgy gondolom, hosszabb távon sokkal inkább kitart az a közönség, amelyik nem egy leegyszerűsített műfajt meg gondolatiságot közvetít. A 18 és 40 év közötti, nagyvárosokban élő férfiak körében mindenesetre jól állunk, legalábbis a YouTube-statisztikáink szerint nézőink 90 százaléka ezt a réteget fedi le.

A 2022-es, tanártüntetések idején készített videótok sikere megmutatta, hogy azért ezzel a humorral is át lehet ütni a falat, a buborékon kívül is van élet. A közhangulat szülte a videót?

Kovács Domonkos: Már régóta fel akartam dolgozni ezt a témát, sokszor tervben volt egy tanáros rész, csak aztán valahogy mindig elfelejtődött. A feleségem tanár, a forgatókönyv felét az ő tapasztalataiból írtam, abból az időszakból, amikor az állami iskolában dolgozott. Egyébként mindkettőnk édesanyja pedagógus, nekem két nagyszülőm is, szóval elég jól rálátunk a közoktatásra.

Szerettük volna kicsit helyretenni a dolgokat. Ezek a berögzülések, hogy „eljön 4-kor, aztán szabad a délután”, vagy, hogy „végignyaralja a vakációt”, nagyon távol állnak attól a 0-24-es szolgálattól, amit a tanárok végeznek. Olyan szintű homály van az emberek fejében, hogy muszáj helyre tenni.

A Legyél tanár! sikere mégiscsak annak volt köszönhető, hogy értették a humorotokat.

Kovács Domonkos: Vagy észrevett a potenciális közönségünk. Jobban felkapják az emberek a fejüket, hogy ha valami forró, politikai témát tárgyalsz, amely ráadásul akkor éppen tematizálja a közbeszédet. Mostanában gondolkoztunk rajta, hogy fel kellene dolgozni a gyermekbántalmazás témáját is, de nem látjuk, hogy lehetne azt jó palócosan megcsinálni.

Cseh Lóránt: A tanáros videó esetében is az volt az igazi siker számunkra, hogy úgy sikerült kitörnünk abból a bizonyos buborékból, hogy közben hűek maradtunk önmagunkhoz, nem mondtuk meg senkinek, hogy mit gondoljon. Ez már egyfajta politikai állásfoglalás lenne, amivel lehet, hogy sokan nem tudnának azonosulni, és nem néznék végig a videót, így végül magáról a problémáról kerülne el a fókusz. A videóinkban többnyire semleges álláspontot képviselünk, így nem lehet érv, hogy valaki ilyen vagy olyan nézetei miatt nem tud vele azonosulni.

De lehet rendszerkritika nélkül társadalmi problémákról beszélni?

Kovács Domonkos: Szinte lehetetlen, ahogy az is, hogy megtippeljük, melyik oldal hogyan fogja értékelni a videóinkat. A Kőcsóró Fiatalok tömény társadalomkritika, ami egyben egy TV2-n futó műsor kifigurázása is, mégsem kaptuk meg, hogy egyik vagy másik oldalra húzunk. Az alapvetően stílusparódia Néptáncos Kid esetében viszont jött olyan komment, hogy mi ez a jobberkedés. Pusztán a néptáncos vonal miatt baloldal-ellenes videónak tartották sokan. Ezekre nem lehet felkészülni.

A Palóc Videótéka név is inkább egy konzervatívabb, nemzetibb csatornát sejtet.

Kovács Domonkos: Lehet, hogy ezért nincsenek feliratkozóink?

Cseh Lóránt: Vagy ezért vannak?

A névválasztással is össze akartátok zavarni az embereket?

Cseh Lóránt: Semmi ilyen szándék nem volt bennünk,

„Palócországból” jövünk és büszkén vállaljuk, a videóinkban ugyanúgy megjelenik a palóc népviselet, mint a hollókői vár. Nincs ebben semmi magyarkodás vagy fricska a másik oldalnak. Fontosabb, hogy visszaadjunk valamit.

Én például Balassagyarmaton élek és a helyi művelődési házban dolgozom programszervezőként és médiafelelősként, lokálpatriótaként itt tudok legtöbbet hozzátenni Balassagyarmat kulturális életéhez. És hamarosan Doma is visszaköltözik. Szeretjük Magyarországot és Palócországot, igyekszünk belecsempészni a palóc kultúrát a videóinkba, és nem szeretnénk, ha valamelyik világnézeti oldal kisajátítaná azt.

Kovács Domonkos: De azért nem vagyunk álnaivak, tisztában vagyunk vele, hogy ma Magyarországon minden át van itatva politikával. Ha fontosak számunkra az olyan eszmék, mint a hazaszeretet, akkor biztos hungarista turbómagyarok vagyunk… Már akkor elhelyezed magad az egyik oldalon, ha kiteszel egy magyar zászlót az ablakodba vagy felteszed a kokárdát március 15-én. Ha már ezek a szimbólumok is megosztják az embereket, nehéz olyan videót csinálni, ami társadalomkritikus, de mindkét oldal magáénak érzi. Annyit tudunk tenni, hogy direkt beleállunk mindenbe, hogy kiüssük a biztosítékot. Kicsit úgy, mint a South Parkban: annyifelé rúgni, hogy aztán mindenki megutáljon.

A tanárok mellett gyakran megjelenik a környezetvédelem, az egészségügy problémája, vagy akár a vállalkozói ügyeskedések. Tudatosan úgy írtok egy-egy jelenetet, hogy azzal üssetek valahova, vagy üzenjetek vele?

Cseh Lóránt: Eleinte ez nem volt szándékos, inkább közben alakult. Azt tapasztaltuk, hogy jobban tetszik az embereknek az a jelenet, amiben van egyfajta társadalomkritikus él, ezért törekedtünk rá, hogy ezeket is belevigyük a jelenetekbe. És persze voltak személyes indíttatásai is, harmincon felül azért már megfogalmazódik az igény benned, hogy valami értelmet akarsz a munkádba tenni, ha már hobbiból csinálod.

Kovács Domonkos: Törekszünk rá, hogy minden videóban érintsünk egy-egy társadalmi problémát, és ez a jövőben még hangsúlyosabb lesz. Nekünk is jó, ha nem csak egy kapcsolódási pont van egy videóhoz, és hamar kiderült, hogy a nézők is szívesebben követik ezeket.

Nem tartotok attól, hogy pont a többség számára idegen vagy nehezebben befogadható, értelmezhető humorotok miatt ezek az üzenetek sem jönnek át?

Cseh Lóránt: Akinek hasonló a gondolkodásmódja, annak eleve könnyebb befogadnia ezt. Mi nem akarjuk, hogy ezt mindenki értse és azonosuljon vele. Mindenki el tudja dönteni, hogy milyen műfaj, stílus vagy téma érdekli. De mivel valamennyire közhasznú dologról van szó, sokszor jobb lenne, ha több olyan emberhez is eljutna, aki eddig nem foglalkozott egy-egy kérdéssel. És persze túlerőltetni sem szeretnénk, nem akarunk szájbarágósak lenni vagy mindenképpen meggyőzni valakit, hogy ez vagy az fontos téma. Még ha így kevesebb emberhez is érünk el.

Varga Jennifer / 24.hu

Arról már volt szó, hogy nem akartok direktebben politizálni, de vissza sem léptek egyet, hogy több emberhez jussatok el?

Kovács Domonkos: Semmiképpen sem. Ahogy mondtam, egyre fontosabbnak érzem, hogy jelen legyenek a társadalmi kérdések, így számítunk rá, hogy megosztóak maradunk ezután is.

Van olyan terület, amivel nem szabad viccelni?

Kovács Domonkos: Nincs.

Cseh Lóránt: Azért van egy-két témakör… De ezek is inkább attól függenek, hogy milyen körben hangzanak el a mondatok. Mindennel lehet viccelődni, csak nem mindig, mindenhol, az adott kontextus a fontos.

Kovács Domonkos: Ha egy magyar standupos viccelne például a gyerekdarálással, az már teljesen máshogy működne, ha működne egyáltalán. Magyarországon azért óvatosabbnak kell lenni. Ha itt hozzá akarsz jutni a keményebb témákhoz, akkor el kell menned Jimmy Carr-ra például. Egyelőre nem látni, hogy itthonról kik tudnák követni.

A Key and Peele-ről szólva említettétek a profi technikai megvalósítást, ami képes még inkább árnyalni a humort. Ez láthatóan nálatok is kiemelten fontos, hisz már a kezdetek óta olyan minőségű videókat gyártotok, képben, hangban, vágásban, amilyet a magyar youtube-os tartalomgyártók közül nem sokan tudnak. Ha ez még mindig hobbi, honnan van forrás a technikai háttérre?

Kovács Domonkos: A hétköznapokban is videózással foglalkozunk, így a saját filmes munkáinkban használt eszközöket használjuk. Egyedül az animációknál szoktunk nagy ritkán segítséget kérni, de a videók 99 százalékát mi csináljuk.

Nyíltan mutatjátok az energiaitalok dobozait, és sokszor drága luxusautókat is látni a videóitokban, de nem jelzitek, hogy szponzorációról lenne szó.

Kovács Domonkos: Mert nincs is. Ezeket a termékeket nem azért mutatjuk, mert fizetnek érte, csak dramaturgiai szerepük van. És bármennyire hihetetlen, azokat a menő autókat is csak kölcsönadták nekünk.

Cseh Lóránt: Balassagyarmat abból a szempontból is jó hely, hogy mindenki ismer mindenkit.

Könnyebb úgy, ha van az anyukám egy ismerősének van egy XC90es Volvója, amit kölcsönkérhetünk. Sokan elbuknak azzal, hogy nem mernek kérni. Mi ebből nem csinálunk problémát.

Tudom a számát annak, akinél le akarjuk forgatni az 56-os videót, és tudom, ki ad hozzá ruhát, és meg is szerezzük. Sokan beállnak ingyen szerepelni, statisztálni, tehát ez sem költség. Gyarmaton ez még mindig nagy happening, ha forgat valaki, még hálásabb a szerepe, ha látszol is majd a filmben. Nagyon ritkán kell a zsebünkbe nyúlni, amikor például a Prince of Persia-t forgattuk, ott azért fizetni kellett a hollókői várért, még ha nem is annyit, mint másoknak.

Csak a videózásból éltek?

Kovács Domonkos: A videóműhelyünk nem hoz annyit, mindkettőnknek van más munkája is, én Lócival ellentétben még munkaidőben is videókat csinálok egy nagyobb cégnél. Az a szerencsénk, hogy reklámra nem kell költeni, mert ott vannak a palóc videótékás videók. Tavaly évvége óta olyasfajta emelkedést tapasztalunk, mint amit a Legyél Tanár! videó idején, ennek ellenére a Palóc Videótéka egyelőre még mindig költséges hobbi. De most már a YouTube-on is van annyi bevételünk, hogy vissza tudjuk forgatni a videókba.

Mi kell ahhoz, hogy jobban kitartson a lendület, mint 2022-ben?

Cseh Lóránt: A tanáros videónkat közel egymilliószor nézték meg, ha a YouTube aranykorában volt egy ilyen nagy hatású videód, arra fel tudtál építeni egy csatornát, nálunk viszont akkor valóban nem folytatódott a meredek emelkedés. Mostanra viszont sikerült összehangolódnunk, 2023 vége óta érezzük, hogy kezd megint beindulni a dolog. Ez nagy részben annak is köszönhető, hogy gyakrabban és rendszeresen teszünk ki videókat, jobb címeket és formátumokat választunk egy-egy témához. A magunk részéről még annyit tudunk tenni, hogy megpróbálunk minél jobb videókat csinálni és minél több emberhez eljutni. Az a fontos, hogy növekvő tendenciát mutassunk, és folyamatosan fejlődőképes legyen a dolog, mi pedig közben lehetőleg ne utáltassuk meg magunkat annyira. Mondjuk ez utóbbi nem igaz.

Varga Jennifer / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik