Legyen sáros minden gyerek! Sokkal fontosabb a fejlődésük szempontjából, mint gondolod
A kicsik fejlődése során az úgynevezett nagymozgásoknak és a finommotorikának egyaránt kulcsszerepe van, hiszen ezek alapozzák meg a gyerekek mozgáskoordinációját és izmaik összehangolt működését. De mit értünk ezek alatt a fogalmak alatt, és miért olyan fontos, hogy fejlesszük ezeket?
Szülőként tényleg folyton aggódik az ember, hogy gyermeke a fejlődés megfelelő útján jár-e, és hogy tényleg minden tekintetben korának megfelelő tudással rendelkezik-e. Mások gyermekére ránézve olykor a frász kerülget minket, hogy míg a szomszéd kisgyerek már kétéves korában elkezdte építeni a kertjükben feltúrt homokból a várát, a legjobb barátnőnk kislánya pedig még nem volt három, amikor már tökéletesen felcsíptette a vizes ruhákat a ruhaszárítóra, addig a mi csemeténket ezek a dolgok ennyi idős korban egyáltalán nem érdeklik. Gond lehet-e, ha a gyerek nem végzi el a hasonló mozdulatokat és tevékenységeket, melyek jócskán finommotorikát igényelnek?
A válasz egyértelműen nem, hiszen nem minden kisgyerek szeret a kezdetektől gyurmázni, homokvárat építeni, gyöngyöt fűzni vagy éppen gombokat válogatni. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a nagymozgások és a finommotorikus képességek kialakulása egy egészséges kisgyereknél alapfolyamatnak számítanak.
Mi az a nagymozgás és a finommotorika?
A nagymozgások során egész testünket használjuk, úgy, hogy különböző izomcsoportjainkat mozgatjuk meg. A nagymozgások természetes koordinációja alapvető tudásunk repertoárját képzi, hiszen a mindennapok során reflexszerűen használjuk őket. Nagymozgás lehet tehát a guggolás, a járás, a kúszás és mászás, a lefekvés és felülés, a futás, az ugrálás. Egy kisgyermeknek akkor fejlett a nagymozgása, ha egyes testrészeit képes összehangoltan működtetni, tehát mozgáskoordinációja megfelelő. Ide szokták sorolni a szem és kéz összehangolt működését is.
Ezzel szemben a finommotorika – mint ahogy neve is sejteti – jóval finomabb, aprólékosabb mozgáselemeket foglal magába. Legtöbbször a kéz és az ujjak finom mozgását értjük alatta, de ide tartozik a szem, az arc, a nyelv vagy a száj izmainak mozgatása és koordinációja is. Az, hogy mennyire fejlett valakinek a finommotorikája, nagyban függ attól, hogy mennyire sikeres és kifinomult a nagymozgása, hiszen a kettő kéz a kézben jár és mindkettő rettenetesen fontos a mindennapi tevékenységek során a gyermeki fejlődés tekintetében.
A finommotorika fejlődési szakaszai
A finommotorika életkortól függetlenül folyamatosan fejlődésben van, és minden korszaknak – így az egészen pici babakornak is megvannak a maga mozgáskoordinációs jellemvonásai. Ide tartozik, hogy például az első hónapokban a baba még nem tudatosan emeli a kezét vagy hogy szemével követi az egyes tárgyakat. A harmadik hónapra már kicsi ujjaival képes egy csörgőt vagy valamilyen kisebb játékot megfogni, később pedig már tudatosan nyúl a tárgyakért. Fél éves kortól kialakulnak a csippentő mozdulatok, melyeknek finommotorikus kifejlődése hónapokig is eltarthat, hiszen gondoljunk csak bele, mennyire nagy utat tesz meg egy csecsemő, míg két pici ujjával képes egy-egy tárgyat összecsípni és megemelni?
A babák szája is egy nagyon fontos érzékelési pont, így amikor szájukba veszik a játékokat például, az is tipikus fejlődési szakasza a finommotorikának. Egy éves kor körül már a kicsik bátran lapozzák a könyveket, kisebb tárgyakat és játékkockákat a helyükre tesznek – ez a képességük pedig a hónapok múlásával tökéletesre fejlődik, hibamentesen. A finommotorikus képességekhez tartozik, hogy egy kisgyerek képes lesz megfogni és helyesen tartani egy ceruzát vagy egy zsírkrétát, és elkezdődik a jobb vagy balkezesség korszaka is.
Másfél éves korra a gyerekek már tapsolnak, építőkockáznak, integetnek, és a kanalat biztonsággal, mellényúlás nélkül teszik be a szájukba. A kicsik két éves korra elkezdenek érdeklődni a gyurma és a festés iránt, három évesen ollóval vágnak és képesek kigombolni és zipzárazni ruháikat. Négy évesen tökéletesre fejlődik a puzzle tudomány, ötéves korra pedig a cipő bekötése is sikeres lesz számukra. Mire iskolás lesz egy gyermek, igen fejlett finommotorikával rendelkezik már, hiszen az önálló öltözéssel, az evőeszközök megfelelő használatával, a ceruza helyes fogásával vagy éppen a megfelelő papír vágási technikával mind-mind az iskola alappilléreit alapozza meg.
Ezek a készségek az évek előrehaladtával folyamatosan fejlődnek, de szülőként mi is sokat tehetünk azért, hogy ebben segítsük gyermekünket. Számtalan játékos feladatot kitalálhatunk kisgyermekünk részére, mellyel finommotorikus készségeit fejleszthetjük, mindemellett ezzel növeljük a vele együtt töltött minőségi időt és a szoros szülő-gyerek kapcsolatot is.
Ne álljunk a gyerek útjába, ha „koszolni” szeretne
A különböző nagymozgásos és finommotorikus készségek fejlesztése olykor nem mindig a legtisztább megoldás, hiszen számos olyan – némi piszokkal járó – elfoglaltság van, melyet gyermekünk nagy kedvvel űz, ha engedjük neki. Lehet, hogy teljesen szétmorzsolja a gyurmát, vagy éppen két kézzel markolja és szórja a tálba beleborított lisztet, de ha hagyjuk neki, hogy csinálja, nagyban hozzásegítjük kézügyességének fejlődésében.
Ugyanilyen tevékenység a sarazás és a homokozás is, mely az érzékszervek és a szenzomotoros fejlődést egyaránt támogatják. A sár és a homok kézbe vételével gyermekünk megtapintja magát a földet, érzékeli az anyagot, mindeközben kezének finom izmaival tapicskol benne, mely mind-mind érleli idegrendszerét – jótékonyan.
A pocsolyába ugrálás sem egy igazán – szülőknek testhezálló tevékenység, hiszen sokszor idegeskedünk rajta, hogy csemeténk összepiszkolja magát vele vagy megfázik. Engedjük neki, hogy tapicskoljon a víztócsába és ugráljon a pocsolyába, mert ez is egy szuper módja a nagymozgás fejlődésének.
A legjobb, ha ezeket a csuda jó elfoglaltságokat hagyjuk neki csinálni – természetesen megfelelő időjárási körülmények között, kulturáltan. Ha a gyermek szabadon alkot pl. fest, összekeni magát, belemarkol valamilyen száraz élelmiszeráruba (liszt, zsemlemorzsa, rizs stb), homok-sütit készít, kavicsokat dobál és válogat stb., saját idegrendszere és kreativitása fejlődik, és amit a saját bőrén megtapasztal, sokkal jobban érzékeli és megjegyzi, mintha például valamit elméleti síkon elmagyarázunk vagy körbeírunk neki.
Tippek, hogyan tudjuk mi is, szülőként gyermekünk finommotorikus képességeit játszva fejleszteni:
- gyurmázással
- befőttes gumik szétválogatásával
- homokvár építéssel
- zoknik párosításával
- gombok kiválogatásával
- sütemény sütésénél a nyers tészta összegyúrásával
- építőkockázással
- színezéssel a megadott formákon belül és rajzzal
- csipeszek felcsíptetésével
- szerszámok szétválogatásával (csak apa felügyeletével)
- kupakok palackokról lecsavarásával és szelektálásával
- papírformák kivágásával ollóval
- gyöngyfűzéssel
Ezek a tevékenységek csak néhányak a sok közül, amit együtt tudunk csinálni csemeténkkel, hiszen rengeteg más kreatív fejlesztő programot kitalálhatunk, amivel csak az ő javait szolgáljuk. Nem utolsó sorban ma már rengeteg kreatív doboz és készlet közül válogathatunk, ha nem szeretnénk hasonló „házi megoldásokban” gondolkodni. Ezekhez a különböző boltokból könnyedén hozzájuthatunk, és innentől semmi sem szabhat gátat a felhőtlen szórakozásnak és közös programoknak.
Ahhoz, hogy kisgyermekünk kiegyensúlyozottá váljon, és harmonikusak legyenek a mindennapok, fontos, hogy megteremtsük számára a megfelelő életkörülményeket, melyekbe a napi rutin is teljes joggal beletartozik. De hol van az arany középút a katonás rend és a káosz között?
Leadfotó: 123rf.com
Fotó: Pixabay.com
Oldalak
