Jorge Nuno Pinto da Costa igazi intézmény a szülővárosában: több mint négy évtizeden keresztül vezette a portugál foci egyik legnagyobb múltú csapatát, az FC Portót. Elnökségét végigkísérték a sportsikerek és a pályán kívüli botrányok, az elmúlt években azonban az utóbbiakból lett egyre több. Igaz, a csapat még 2022-ben is megnyerte a bajnokságot, és jelenleg harmadik, a szurkolóknak azonban így is fáj, hogy csak tisztes távolból figyelhetik a két fő rivális, a Sporting és a Benfica versenyfutását a győzelemért.

A portugál futballklubok – hasonlóan például a németekhez – nagyrészt közösségi tulajdonban vannak, azaz a részvények többségét egy szurkolói egyesület birtokolja. Így van ez a Porto esetében is, ahol a város és a csapat gyakorlatilag egybeolvadt, aminek szép példája, hogy a kétezres évek elején épült új stadion, a Dragão belső falainak csempeborítására egyesével beleégették a bérletes egyesületi tagok, a „sóciók” nevét.

Az Euro 2004 nyitóünnepsége a Dragão stadionban

AFP / Francois Xavier Marit

Így aztán aligha lehet csodálkozni azon, hogy a csapat elnökét is ők választhatják. És az is joggal feltételezhető, hogy akit 42 éven keresztül rendre megszavaznak elnöknek, azzal rendkívül elégedettek a szurkolók, Pinto da Costa népszerűsége azonban a páratlan sikerek ellenére is megcsappant. Az elnök szorítása azonban olyan erős volt a klubon, hogy leváltásához így is különleges helyzetre és egy különleges kihívóra volt szükség.

Sikerek és botrányok

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a portugál sztárcsapat sokat köszönhet Pinto da Costának, hiszen hazai sikereinek jelentős részét az ő vezetése alatt érte el. Pinto Da Costa előbb 1976-ban sportigazgatója, majd 1982-től elnöke volt a Portónak. Kinevezése idején a csapat ötszörös portugál bajnok és háromszoros kupagyőztes volt, ma 30 bajnoki trófea és 19 portugál kupa díszíti a klub vitrinjét, de kétszer az európai futball csúcsára is feljutottak: az akkor még BEK néven futó sorozatot először 1987-ben nyerték meg, 2004-ben pedig a Bajnokok Ligájában diadalmaskodtak. Akkor a kispadon egy bizonyos José Mourinho ült, egyik segítőjét pedig André Villas-Boasnak hívták.

Az eredmények ellenére Pinto da Costa megítélése azért ellentmondásos, mert minden nagy sikerre jutott egy legalább akkora botrány is. Az egyik legismertebb az „Apito Dourado” (arany síp) néven futó ügy volt. A vádak szerint portugál klubok vezetői, köztük Pinto da Costa játékvezetőket befolyásoltak, hogy saját csapatukat segítség és a riválisokat – főleg a Benficát – akadályozzák. Egy hangfelvételen Pinto da Costa arról értekezett egy játékosügynökkel, hogy már elintézte egy prostituált társaságát egy bíró számára, hogy a kedvező játékvezetést biztosítsa csapata számára. Az ügyet végül megúszta, nem ítélték el, csak a portugál fociszövetség függesztette fel két évre. A Portót 150 ezer eurós pénzbírsággal és 6 pont levonással büntették, de a 2008-as bajnoki címet még így 20 pontos előnnyel húzta be.

Jorge Nuno Pinto da Costa 2015-ben

AFP / DPI / NurPhoto / Paulo Oliveira

Az elmúlt években aztán már egyre több olyan botrány volt napirenden, amelyben Pinto da Costa a saját érdekeit érvényesítette a klubéival szemben. Vádolták például azzal, hogy 40 millió eurót (15,5 milliárd forint) sikkasztott el az egyesületi pénzből családtagjain keresztül (erről az Expresso írt), de nemrég a Público szerint az is kiderült, hogy bevásárolt a klub részvényeiből az éves beszámoló közzététele előtt.

Mindeközben a csapat anyagi helyzete egyre rosszabbra fordult, többek között az európai futballszövetség (UEFA) pénzügyi fair play szabályzatát is megsértették, amiért 2 millió eurós pénzbüntetést kaptak, illetve felfüggesztett kizárást az európai versenysorozatokból. Ez utóbbi akkor lép érvénybe, ha a következő három évben esetleg újabb szabálytalanságra derül fény. Hogy ez ne fordulhasson elő, a klub olyan radikális lépésekre szánta el magát, mint a stadionhoz fűződő kereskedelmi jogok 30 százalékának kiárusítása 25 évre, 65 millió euró (25 milliárd forint) ellenében. Ez segíthet átvészelni az UEFA által fokozottan vizsgált időszakot, később azonban jelentős bevételkiesést okoz majd.

Már edzőként is csodagyereknek tartották

André Villas-Boas januárban jelentette be, hogy elindul a klubelnöki címért, de már jóval régebb óta kötődik a portói csapathoz. A nemesi származású szakember – dédnagyapja I. Károly portugál királytól kapott algrófi címet – a kikötővárosban született, tinédzserként pedig családja egy lakóparkban élt a legendás angol edzővel, a kilencvenes évek közepén a Portót irányító Bobby Robsonnal, akitől egy véletlen találkozás során megkérdezte, miért nem játszatta a csapat egyik játékosát. A trénerre pozitív benyomást tett Villas-Boas, ezért megkérte, hogy csatlakozzon a megfigyelőcsapatához. 

Az FC Porto és Benfica közötti mérkőzés 1996-ban

AFP / Antonio Cotrim

A korábban sportújságírói pályára készülő Villas-Boas a Portónál elkezdte az edzői képzést, amiben szintén Robson segítette: többek között az egykori csapatánál, az Ipswichnél intézett neki tanulmányutat. Villas-Boas 21 évesen a Brit Virgin-szigetek válogatottjainak technikai igazgatója lett, nem sokkal később pedig lehetősége nyílt csatlakozni az akkor már (2002-2004) a Portót irányító José Mourinho stábjához. A szintén izgalmas pályát bejáró Mourinho Robson tolmácsa volt az angol edző portói időszakában, minden bizonnyal akkor ismerhette meg Villas-Boast is. 

Mourinho és Villas-Boas alatt a Porto UEFA-kupát és BL-t is nyert, majd a menedzser a Chelsea-hez távozott, Villas-Boas pedig oda, majd később az olasz Interhez is követte. 2009-ben végül felkérték a portugál kiscsapat, az Académica vezetésére, így otthagyta Mourinho stábját. A kiesőjelölt együttest a középmezőnybe vezette, ezt látva kérte fel a Porto vezetése, hogy legyen a csapat vezetőedzője.

Andre Villas-Boasnak gratulál Jorge Nuno Pinto da Costa, a Porto elnöke 2010-ben

AFP / Fernando Veludo

Csupán egy évet töltött a poszton, de a 2010-2011-es szezon kivételesen sikeresen és emlékezetesen alakult: a bajnokságot veretlenül nyerték meg, de győztek a portugál kupában és az Európa-ligában is. Villas-Boas követte elődje pályáját, és a Chelsea menedzsere lett, ott azonban elkerülték a sikerek: az első szezonjában, még a bajnokság vége előtt menesztették, utódja az asszisztense, Roberto Di Matteo lett, akivel a Chelsea az idény végén megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Ezt követően a városi rivális Tottenhamhez került, de másfél év után onnan is távozott. Edzősködött még Oroszországban (Zenit), Kínában (Shanghai Port) és Franciaországban (Marseille) is, de 2021-ben beleunt a menedzseri karrierbe, és éles váltással autóversenyzésbe kezdett: elindult a rali-világbajnokságon és a Dakar-ralin is.

Az idén januári bejelentést megelőzően már sejteni lehetett, hogy Villas-Boas megpályázza a Porto elnöki székét. A 42 éve hivatalban lévő Pinto da Costa nem nézte jó szemmel korábbi beosztottja ambícióit, és mindent megtett, hogy megőrizze hatalmát. Ebbe beletartoztak az olyan kicsinyes húzások is, mint amikor tavaly nyáron a csapat nemzetközi sikereit bemutató videóból egyszerűen kivágták Villas-Boas Európa-liga-győzelmét, de ennél sokkal durvább megoldásoktól sem riadt vissza.

Andre Villas-Boas

AFP / NurPhoto / Rita Franca

Pinto Da Costát régóta szoros viszony fűzi a portói ultrákhoz, akiket szinte verőemberként alkalmazott. A kék-fehér huligánok a közösségi médiában fogadtak hűséget neki, Villas-Boast pedig megfenyegették. Egy alkalommal lefotózták a reggel iskolába tartó gyerekeit, majd a fényképeket elküldték az egykori sikeredzőnek, míg máskor a házát rongálták meg. De az is előfordult, hogy egy Brazíliába tartó, drogot tartalmazó csomagra feladóként Villas-Boas címét adták meg. 

Villas-Boas a fenyegetések ellenére kitartott jelöltsége mellett, és az áprilisi szavazáson legyőzte Pinto da Costát, a portugál Record szerint nagy többséggel. Jutalma egy nehéz pénzügyi helyzetben lévő klub vezetése és egy súlyos elnöki örökség, amellyel akár évekbe is telhet elszámolni.