Elképesztő titkokat rejt Uxmal városa. A mexikói Yucatán-félszigeten található település sokáig a maja birodalom legfontosabb városának számított, és több izgalmas épülete a mai napig fennmaradt: a leghíresebb ezek közül a Kormányzó palotája, az Apácazárda, illetve a kicsit később épült Varázsló piramisa. Utóbbi építéséről roppant érdekes történet maradt fönn, amely akár egy Benedek Elek-mesekönyvben is szerepelhetne, az épületek hátterében húzódó valóság felfedezése viszont gyökeresen megváltoztatta az európaiak gondolkodását.
A maja boszorkány gyermeke
A legenda szerint a piramis helyén valaha egy apró kunyhó állt, amelyben egy boszorkány lakott. Egy nap a boszorkány rájött, hogy egyetlen dolog hiányzik az életéből: egy gyermek. Adta magát a megoldás, hogy ezt a problémát is mágikus úton orvosolja.
Fogott egy tojást, és a megfelelő varázsige elmondása után bebugyolálta egy takaróba, majd a kunyhója sarkába rejtette.
Mindennap ellenőrizte, és kitartása egy nap meghozta az eredményt: a tojásból egy apró, csecsemőszerű lény bújt elő. A boszorkány fiaként nevelgette teremtményét, és a legenda szerint szerető gondoskodásától a gyermek egy év elteltével már járni és beszélni is tudott. Ám a termete nem nőtt hasonló mértékben, a boszorkány fia apró maradt egész életében. Ennek ellenére az asszony szeretete nem csökkent, sőt, roppant büszke volt fiára. Annyira, hogy megjósolta: egy nap király lesz belőle.
Legendás párbaj a trónért
A boszorkány komolyan is vette saját jóslatát: egy nap elküldte a fiát, hogy hívja ki a királyt párbajra – az erőpróba győzteséé lesz a trón. A fiú így is tett. Mivel az őrök nem érezték fenyegetőnek a törpét apró termete miatt, beengedték a királyhoz, aki hasonló okok miatt ráállt a viadalra. Első feladatként a fiú azt kapta, hogy emeljen föl egy 3 arrobás sziklát. (Az arroba a tömeg spanyol mértékegysége volt, 3 arroba nagyjából 34 kilogrammnak felel meg.) A törpe borzasztóan megijedt, és sírva szaladt haza anyjához, aki azt tanácsolta neki, hogy mondja meg a királynak: minden feladatot először az uralkodó hajtson végre. Így is történt. A király fölemelte a követ, és így tett a törpe is.
A felháborodott uralkodó egyre nehezebb erőpróbák elé állította a fiút, ám ő az összeset végrehajtotta.
A király elképedt, hogyan lehetséges, hogy egy törpe fel tudja vele venni a versenyt, és a dühtől tajtékozva lehetetlennek tűnő feladat elé állította: másnap reggelre építse föl a város legmagasabb épületét, különben halállal lakol. A törpe ismét kétségbeesett, és sírva hazaszaladt. Boszorkány anyja azt mondta neki, ne aggódjon, csak feküdjön le aludni. Másnap reggel a király, a törpe és az egész város hatalmas csodára ébredt: ott állt a boszorkány kunyhójának helyén a Varázsló piramisa. Az uralkodó egy utolsó erőpróba elé állította a törpét: megbízta, hogy
hozzon egy különlegesen erős és kemény fából két husángköteget – először a király fogja a törpe fején széttörni a botokat, utána fordítva.
A fiú, attól tartva, hogy nem éli túl a próbát, ismét felkereste anyját, aki egy varázslatos tortillát tett a fejére, majd visszaküldte, hogy nyugodtan álljon a király elé. A törpe így is tett, és az egész város szeme láttára az uralkodó egymás után széttörte rajta az összes husángot, ám neki semmi baja sem lett. Ezután a fiún volt a sor, a király koponyája azonban nem állta ki a próbát: már a második bot betörte. A király meghalt, és a boszorkány jóslata beteljesedett, a törpéből uralkodó lett.
A felfedezés, amely megrengette az elfogadott világrendet
A legendát a maják sosem jegyezték le: ez a leginkább ismert verzió John Lloyd Stephenstől származik, aki a 19. században utazott Közép-Amerikába többek között azért, hogy tanulmányozza a romvárosokat. Ekkor jegyezte föl a történetet, amit a bennszülöttek meséltek el neki. Stephens érdeklődését Alexander von Humboldt és Juan Galindo (előbbi természettudós és utazó, utóbbi a maja civilizáció úttörő tanulmányozója volt) beszámolói keltették föl a városokkal kapcsolatban, és miután 1837-ben a várakozásokkal ellentétben nem őt választotta Martin Van Buren elnök az USA hollandiai nagykövetének, két évvel később közép-amerikai követ lett. Noha a közös közép-amerikai kormányzat pont ebben az időben omlott össze, Stephens Frederick Catherwooddal bejárta Közép-Amerika maja romvárosait.
Ők fedezték föl, és bizonyították be Catherwood rajzai segítségével, hogy a hatalmas épületeket nem Európából vagy Ázsiából idekerült emberek, hanem a helyi őslakos maják építették.
Ez akkoriban elképzelhetetlennek tűnt: azt gondolták, hogy a közép-amerikaiak és őseik fejletlenek és civilizálatlanok, lehetetlennek tartották, hogy ilyen építészeti és művészeti teljesítményre legyenek képesek.
A Varázsló piramisa jó példa erre: 35 méteres magasságával, furcsa elliptikus alapjával és lekerített széleivel kitűnik Uxmal épületei közül. A történészek és régészek szerint a legendával ellentétben az épületet nem egyetlen éjszaka alatt, hanem mintegy 3 évszázadon keresztül építették. Szintenként haladtak, vagyis akkor kezdték el a következő „emelet” építését, amikor az előzővel végeztek. A Varázsló piramisa a késői maja korban készült, amikor a birodalom már hanyatlásnak indult. Talán ezért született a legenda is – így magyarázhatták meg a maja városok fénykorát már nem ismerő emberek ennek a hatalmas épületnek a lehetetlennek tűnő felépítését.
Olvasd el egy másik híres épület keletkezésének történetét, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
