„Igen, szoptatom a 9 éves lányomat, és ez így marad, amíg azt nem mondja, hogy vége”

A szóban forgó anyuka az egyik közösségi oldalon próbált támogatókat keresni a döntéséhez. Kevés sikerrel.

Esvé

2024. Május 04.

„Képzeld el, mit szólnak a barátai és az iskolatársai, ha megtudják” – írta az egyik hozzászóló annak az anyukának, aki a közelmúltban arról vallott (névtelenül) az egyik közösségi oldalon, hogy még mindig szoptatja a 9 éves lányát. Vallomásában kifejtette azt is, hogy nem szándékozik abbahagyni a szoptatást addig, míg lánya magától úgy nem dönt. És, bár a bejegyzés végén megkérdezte, vannak-e a közösségben olyanok, akik támogatják a döntését, a nagy többség nem állt az oldalára.

„A lányod már túl nagy ahhoz, hogy szoptasd. Szerintem azonnal hagyd abba.”
„Szerintem a világon nincs olyan ok, ami indokolná, hogy szoptass egy kilenc éves gyereket. Szoptatási tanácsadó vagyok, és hidd el, rengeteg olyan anyával találkoztam már, aki sokáig szoptatta a gyerekét, de egyikük sem csinálta 9 évig.”
„Kérlek, kérj segítséget. Amit csinálsz, egyáltalán nem egészséges: neked se és a lányodnak se.”
„Egy 9 éves gyerek szája és a fogai egyáltalán nem arra vannak kitalálva, hogy szopjon. Nem véletlenül hívják azokat a fogakat tejfogaknak.”
„Mi másban kap még a gyereked szabad kezet, ha ebben engeded őt dönteni? Ő diktálja a családi napirendet, ő dönt arról, hogy milyen kocsitok legyen? Hogy ki mit egyen? Ez nem egészséges.”
„Azt írod, hogy addig szoptatod, ameddig abba nem akarja hagyni. És az mikor lesz? Az érettségijén, vagy esetleg utána?”

Íme, néhány hozzászólás azok közül, amiket az édesanya kapott válaszul a bejegyzésére. Még azoktól is, akik egyébként egyetértenek az évekig tartó szoptatással. De vajon igazuk van? Mit mond a szakértő erről?

„Igen, szoptatom a 9 éves lányomat, és ez így marad, amíg azt nem mondja, hogy vége” (Fotó: GettyImages)

Az anyatej kell, mint egy falat kenyér

Az anyatej fontos szerepe az újszülöttek és a csecsemők optimális fejlődéséhez nélkülözhetetlen, és vitán felül is áll. Az Egészségügyi Világszervezet éppen ezért az egész világon azt javasolja az édesanyáknak, hogy (ha arra lehetőségük van) az életük első hat hónapjában kizárólag anyatejjel táplálják a babáikat, majd pedig – magas tápértékű kiegészítő táplálékok bevezetése mellett – folytassák gyermekeik szoptatását kétéves korig, vagy tovább.

Dr. Gyarmati Franciska szoptatási – és életmódtanácsadó az nlc.-nek korábban elmondta, az elmúlt két generáció alatt érezhetően rövidült a szoptatással töltött idő. „Megjelentek a piacon a tápszerek és bevetté vált a 3-4 hónapos korban kezdődő hozzátáplálás, a cél pedig az lett, hogy a gyereket minél hamarabb elválasszák, hogy – amíg anya dolgozik – bárki etethesse.” A szakértő ezzel együtt fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szoptatás a tápláláson túl fontos eszköze a megnyugvásnak, a kapcsolódásnak és a fájdalomcsillapításnak is.

A szakértő szerint az, hogy a külvilág viszonylag nagyobb, még mindig szopizó gyerekkel találkozzon, meglehetősen ritka. Ennek egyike oka szerinte, hogy az „igényszerintiség” a gyerek szocializációjával párhuzamosan csorbul: a szoptatás intim, meghitt és különleges alkalom lesz, aminek kerete van.

Az ilyen gyerekek már nem igény szerint szopnak, hanem például elalváshoz, éjszakai felriadáskor kérnek cicit, vagy ha megsérültek, megijedtek.

„Senki nem dönt úgy, hogy iskolás korig szoptat”

Szilvia az nlc-nek például arról beszélt, kicsit szégyelli is, hogy sokáig szoptat(ott). „Inkább megtartom magamnak, mert nem kellenek a különböző »jótanácsok«. Még a környezetemben is csak kevesen tudnak arról, hogy a lányom ötévesen is kérte a cicit. Igaz, akkor már csak esténként, de csak ezzel tudott elaludni.”

Csatlakozva Gyarmati Franciskához, Szilvia is elmondta, nyilvános helyen – például a játszótéren – nem vette elő a mellét az akkor már kétkeréken bicikliző kislánynak, de „otthon, a négy fal között nem csináltunk ügyet belőle.”

Eleinte én sem terveztem az elhúzódó szoptatást, de valahogy mégis így alakult. Talán igaza van annak, aki szerint már előbb el kellett volna választanom a gyerekeimet, de ahhoz egyszerűen nem volt szívem

– tette még hozzá.

A szakértő szerint teljes mértékben egyénfüggő, hogy kiben mikor tudatosodik, hogy már nem egy aprócska babát, hanem egy „nagy kölköt” szoptat, és ez nagyban függ a gyerek fejlettségétől is.

Árt a gyereknek, ha az anya sokáig szoptatja?

Gyarmati Franciska szerint semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá azt a tévhitet, miszerint az évekig tartó szoptatás negatívan befolyásolná a gyerek szexuális irányultságát, ahogy az sem igaz, hogy csak azok az anyák szoptatnak évekig, akik valamilyen mentális problémával küzdenek.

„A jó hír az, hogy a szoptatással szerencsére nem lehet senkit sem üldözni: általában nem az anya fut kipakolt cicivel a szopizni már nem akaró gyereke után. Ha a gyereknek nincs szüksége az anyja mellére, senki sem tehet semmit, hogy szoptatásra bírja” – mondja a szakértő, majd azzal folytatta:

Főemlős rokonainkkal és a természeti népek körében végzett kutatások alapján úgy tűnik, 2-2,5, illetve 5-7 éves korban minden gyerek szopási szükséglete elmúlik, tehát addigra a gyerekek legtöbbje akkor is elválasztódna, ha végig igény szerint szopizna és semmit sem tennék az elválasztásért.

Emlékeztetett, hogy a gyereknevelés célja – szoptatástól függetlenül – az, hogy önálló felnőttet neveljünk, épp ezért hagyni is kell, hogy ezt az önállóságot lépésről-lépésre egyre több területen megélje gyermekünk.

via 1, 2, 3,