Nagyüzemi körülmények között gyakran előfordul, hogy az ott tartott sertések lerágják egymás fülét, farkát. Az abnormális viselkedést kiváltó okok szomorúbbak, mint maga a jelenség. A tartási körülmények ugyanis nem teszik lehetővé számukra, hogy természetes ösztöneiknek megfelelően viselkedjenek. A jelenséget az állattartók úgy védik ki, hogy maguk csonkítják meg a kismalacokat.
Sok helyen ugyanis összezsúfolva, egy rácson fekve vagy épp álldogálva élik le az életüket természetes fény nélkül, ami kizárja, hogy ösztöneiknek megfelelően viselkedjenek. A fogyasztók befolyásolhatnák a tartási körülményeket, ám erre nem figyelmeztetnek a termékeken.
A kép illusztráció. Fotó: Pixabay cco
Egyes malacok visítanak, harapnak, mások rezignáltam tűrik, amikor társaik harapdálják, vagy szó szerint megrágják a farkukat és a fülüket. Ez egyfajta kannibalizmus, ami a nagyüzemi körülmények okozta természetellenes tartásmód következménye
– mondta el a a 24.hu-nak Maros Katalin etológus.
Sokak számára ismerős lehet a „farokrágás” jelensége, de inkább homokba dugjuk a fejünket, mert nem esik jól a sonka, kolbász, tarja vagy dagadó, ha közben az érintett állatok szenvedéseire gondolunk. Nem vagyunk álszentek: az emberi szervezetnek szüksége van állati fehérjékre, zsírokra, a húsételek kultúránk szerves részét képezik, és ekkora népesség eltartásához valóban szükséges a nagyüzemi állattartás.
Ugyanakkor a nagyüzemi állattartó telepek többségében az elsődleges cél a maximális nyereség, melynek az ott tartott állatok fizetik meg az árát.
A puszta tudományos tényekre alapozva tartotta előadását Maros Katalin a Magyar Természettudományi Társulat (MTT) minapi konferenciáján Válogatós tyúkok, kíváncsi disznók és érzelmes marhák címmel.
Laikusként a disznóknál megfigyelhető farokrágás a legmegdöbbentőbb, miközben egymagában az egész problémakört megvilágítja – ezért e jelenségről kérdezte a 24.hu az etológus kutatót.
Szó szerint lerágják egymás farkát
A házi sertések – ösztöneik tekintetében – szinte teljesen megmaradtak olyannak, mint vadon élő őseik. Mindennapi életükben ugyanazon tevékenységeket folytatnák, mint a vaddisznók, melyek aktívan töltött idejének 75 százalékát a táplálékkeresés tölti ki, ami napi 8 órát jelent. Ehhez olyan tipikus viselkedési formák járulnak, mint a turkálás, legelészés, rágcsálás – mindezt több száz hektáron mozogva – szinte attól a pillanattól kezdve, hogy a világra jöttek. Ez több százezer évnyi evolúciós fejlődés eredménye, minden egyes sertés természetes igénye kortól és fajtától függetlenül.
Okos, kíváncsi állatok, intelligenciájuk a kutyákéhoz mérhető, a nagyüzemi sertéstartó telepeken viszont szinte semmiféle olyan ingerrel nem találkoznak, mint a természetben. A táplálékuk eléjük van öntve, jellemzően olyan formában, hogy gyakran még rágniuk sem igen kell. Nem csoda, ha rettentően unatkoznak
– folytatta Maros Katalin.
Emellett – praktikus okokból – igen zsúfoltan tartják őket, a magyar állatvédelmi törvény szerint a sertés súlyának függvényében, egyedenként minimum 0,4–0,65 négyzetméternyi szabad alapterületet kell biztosítani (azaz fél és egy négyzetméter közötti terület jut egy-egy állatra).
Amikor farokrágásról beszélünk, a gyakorlatban pontosan az történik, amire gondolunk: az egyik állat a szájába veszi a másik farkát, ritkábban a fülét, és harapdálja, rágcsálja. Kezdetben csak kisebb karcolásokat, de idővel súlyos sebeket ejt rajta, egy 2007-es jelentés szerint a jelenség az európai sertéstelepek 30–70 százalékát érinti.
A kutatók szerint egyes tápanyagok hiánya és/vagy a nem megfelelő mennyiségű táplálék aktiválja az állatok kereső viselkedését. Normál esetben elkezdnének élelem után kutatni, ám a hizlaldában hiába is próbálkoznak, nincs hol keresgélni és
a kereső viselkedés előbb-utóbb a társak „kiálló testrészeire”, főként a farkukra és a fülükre irányítódik át.
A sertések társas állatok, szinkronizált a viselkedésük, ami azt jelenti, hogy a természetben a konda tagjai minden tevékenységet nagyjából egyidőben végeznek. A telepeken viszont az etetőkhöz sokszor csak a disznók egy része fér hozzá egyszerre, a gyengébb egyedeket kilökik, hátra szorítják, ők pedig ettől gyakran frusztráltak lesznek, és elkezdik rágni az előttük eszegető társaik farkát.
A farokrágást alapvetően az általános stressz-szint emelkedése váltja ki, és emiatt egyes állatok mondhatni rákapnak a művelésére
-összegezte az etológus.
Fájdalmas tüneti megoldás
A farok sérülése természetesen a gazdálkodó számára is kárt okoz, a kezelés, a gyógyszerek, a fertőzésveszély elhárítása mind-mind nem kívánt kiadás. Megoldásként világszerte elterjedt az állatjóléti szempontból igencsak megkérdőjelezhető farokcsonkolás, amit jellemzően bódítás és fájdalomcsillapítás nélkül végeznek el az éppen világra jött, párnapos malacokon. Maros Katalin kiemeli:
a vágás a farokcsigolyáknál történik, nem kérdés, hogy fáj nekik, jelentős stresszként élik meg.
Mi lehet az állatbarát megoldás?
Ahol a farok csonkolása tilos, mint például Finnországban, ott megpróbálnak a disznóknak ingergazdagabb környezetet biztosítani. Kutatások igazolják, hogy már egy kevés beszórt szalmában is elturkálnak, csócsálgatnak, és nem egymás farkával vannak elfoglalva. Korábban közröhej tárgya volt, hogy játékot „kell” biztosítani a malacoknak, de működik: belógatott kötéllel, a karámra kötött bármilyen tárggyal már részben kiélhetik kíváncsiságukat, illetve rágási kényszerüket. A látszólag pofonegyszerű szalmás megoldás viszont a legtöbb helyen azért nem működik, mert a malacok egy rácson taposva élik az életüket, hogy könnyebb legyen a helyüket tisztán tartani. A rácsra viszont nem lehet szalmát tenni, mert eltömi a rendszert.
A kutatók tapasztalatai szerint jó lenne az etetők számát, a férőhelyet növelni, alomanyagot tenni az állatoknak, illetve természetes fényt és jobb szellőzést biztosítani az istállókban, és ezzel a fő rizikófaktorokat is jelentősen csökkenthetnénk.
A legfontosabb az lenne, hogy a vásárlók számára is legyen választási lehetőség. A termékek jelölése a boltokban lehetőséget adna a tudatos vásárlóknak arra, hogy lássák, milyen tartási módban élő állattól származik az adott termék. Ehhez azonban először tájékoztatni kellene őket.
csak ennyi
barátilag
J.L.