Netanjahu megnyerhetetlen háborúja

Netanjahu, izraeli miniszterelnök „totális győzelemről” beszél, de jogosan reménykedhet a kialakult háborús helyzet megnyugtató lezárásában?

Kizártnak tartom. Izrael totális győzelmet csak úgy tudna aratni, ha a térségben élő összes palesztint megölnék, de legalább is elüldöznék, áttelepítenék Egyiptomba, ami nyilván kivitelezhetetlen. 

Ha hinni lehet az övezetben készült képeknek és a palesztin adatoknak, szörnyű katasztrófát váltott ki a Hamasz októberi támadása és azt követő válaszcsapás. 

A ciszjordániai áldozatokkal együtt már mintegy harmincötezer halottról, köztük mintegy tizenötezer gyerekről tudni, és akkor még nem beszéltünk azokról az ezrekről, akiknek a maradványait a megsemmisült épületek temették maguk alá. Mindannyiuknak vannak, maradtak rokonaik, akikben nemzedékeken át ott él majd a bosszú vágya. Úgy gondolom, Netanjahu a konfliktus folytatásával, elhúzásával most már inkább csak önmagát szeretné politikailag átmenteni egy következő korszakba.

Ön szerint soha nem lesz béke ebben a térségben?

Golda Meir, aki Izrael miniszterelnöke volt 1969 és 1974 között, azt mondta egyszer, hogy „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.” Sajnos több mint száz éves már ez a kilátástalan konfliktus.

Gázát porig rombolták. Már csak az hiányzik, hogy sóval is beszórják…

A napokban jelent meg az ENSZ szakértőinek jelentése, abban azt állítják, napi száz teherautó tizennégy év alatt tudná eltakarítani azt a 34 millió tonna törmeléket, amely egyébként tele van befulladt lőszerekkel. Nincs víz, nincs élelmiszer, fedél az emberek feje felett. Mindenki tudja, hogy ezért az egészért nagyrészt a Hamasz a felelős, de az arab világ majdnem egymilliárd lakosa akkor is Izraelre fog haragudni. Egy friss ENSZ jelentés szerint – ideális esetben – 2040-re lehet újjáépíteni az övezetet, de vannak olyan kalkulációk is, amelyek több évtizedes újjáépítési idővel számolnak. 

Katonailag Izrael már megnyerte ezt a háborút. Miért folytatják mégis?

Katonailag igen, de a diplomácia frontján, a nemzetközi kapcsolataikban máris elveszítették. Ezt akarta a Hamasz, ennél többre aligha számíthatott, amikor októberben betört Izraelbe, brutálisan legyilkolt több mint ezer embert, elhurcolt százakat. Akik most azokon az amerikai elit egyetemeken tüntetnek, ahonnan majd a következő évtizedek politikai elitje kikerül, elhintik az antiszemitizmus magját, lehetőséget kapnak a szélsőjobbosok, az ott élő palesztinok is megmutatni a hangjukat. A rendőrök közbelépnek, az amerikai közvélemény egy jelentős része pedig azt szűri le majd mindebből, hogy a „zsidók miatt verik az egyetemistákat”. Nagyon rossz felállásból kezdte meg ezt a kommunikációs háborút a zsidó állam.

Nem úgy látja, hogy Izrael felelőtlenül belesétált a palesztinok csapdájába? Túl reagálta a merényletre adott választ?

Ez előre látható volt. Nemcsak Netanjahu hibája mindez. Ott van a nyakán egy rendkívül keményen szélsőséges kormány, amelynek akadnak olyan tagjai is, akik akár a palesztinok kiirtásának árán, az egész gázai övezet megtisztítását szorgalmazzák. Az izraeli szélsőjobboldal vastagon benne van a kialakult helyzetben, mint ahogyan Ciszjordániában is a palesztin halottak egy jelentős részét nem az izraeli hadsereg, hanem a szélsőséges telepesek gyilkolták meg. Sajnos a térségben kialakult egy olyan gyűlölet és erőszakspirál, ami ma megfékezhetetlennek látszik.

Egyáltalán, csillapítható volna valamelyest a konfliktus?

A Hamasznak el kellene engednie a túszokat. Talán negyvenen közülük már biztosan nem élnek, de amíg egy túsz kiszabadítására is van remény, folytatni kell a tárgyalásokat. Izraelnek le kellene állítania a hadműveleteket. Be kellene engedni a humanitárius segélyeket, sokkal többet, mint most. Folytatni a gázai partoknál épülő humanitárius móló munkálatait, hogy nagyobb mennyiségű víz, élelmiszer és gyógyszer érkezhessen a térségbe. Nem Iránt vagy Irakot, hanem mondjuk az amerikaiakkal jó kapcsolatokat ápoló szaúdiakat, az egyiptomiakat, a jordánokat oda kellene engedni, hogy segíteni tudjanak a lakosságnak. Mind a két félnek engednie kellene. 

Annál erősebbek az ősi indulatok.

Ezért mondom, hogy ez egy megnyerhetetlen háború. A Hamasz terrorista és gerilla szervezet. A gerillák pedig maguk a nép, a mozgalomnak szoros kapcsolatai vannak a lakossággal. Voltak már példák az ilyen konfliktusok felszámolására is Srí Lankán, a Csecsenföldön, de annak mindig népirtás lett a vége. Egy ilyenfajta megoldást az Izraelt támogató nyugati világ biztosan nem engedne meg, de a Közel-Kelet egymilliárd arab lakója sem tűrné ezt. Akkor mi értelme volna?