Indonéziában kutatók figyeltek meg egy olyan hím orángutánt, aki a pofáján lévő nyílt sebet egy gyógyhatású növénnyel kezelt - írja a Guardian.
A felfedezés azért jelentős, mivel most először sikerült egy olyan vadon élő állatot megfigyelni, ami egy közismerten gyógyhatású növénnyel kezeli nyílt sebét. A németországi Institute of Animal Behavior vezető kutatója szerint ezek az eredmények betekintést nyújtanak az emberi sebkezelés eredetébe - amelyről először egy, i.e. 2200-ban keletkezett orvosi kézirat tesz említést. „Ez határozottan azt mutatja, hogy ezek az alapvető kognitív képességek, amelyek egy ilyen viselkedés kialakításához szükségesek, valószínűleg már az utolsó közös ősünk idején is jelen voltak” - fogalmazott Caroline Schuppli.
A Scientific Reports című folyóiratban beszámolnak a felfedezés körülményeiről is. Mint írják, egy Rakus névre hallgató szumátrai orángután hím követése során észrevették, hogy friss arcsérülése van. Ezt vélhetően egy másik hímmel történt verekedés közben szerezte. Három nappal később azt látták, hogy az orángután egy, a Fibraurea tinctoria nevű kúszó lián szárával és leveleivel táplálkozott.
13 perccel később elkezdte rágni a leveleket anélkül, hogy lenyelte volna őket, és az ujjaival közvetlenül az arcán lévő sebre kenegette a szájából a növény levét. Rakus nemcsak megismételte a műveletet: nem sokkal később az egész sebet bekente a megrágott levelekkel, így azt teljesen beborította. Öt nap múlva az arcon lévő seb begyógyult, néhány hétre rá pedig behegedt. A csapat szerint a Rakus által használt növényről ismert, hogy többek között antibakteriális, gyulladáscsökkentő, gombaellenes, antioxidáns, fájdalomcsillapító és rákellenes tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tartalmaz. A vele rokon liánokat a hagyományos gyógyászatban különböző betegségek, például vérhas, cukorbetegség és malária kezelésére használják.
Egyelőre nem világos, hogy Rakus saját maga találta-e ki a műveletet, vagy egy másik orángutántól tanulta, bár fajtársainál még nem tapasztaltak ilyesmit.