A Hagyományok Háza áprilisban tette közzé online felületeit, fejlesztéseit, amelyek megkönnyítik a zenészek, népzene oktatók és a zenetanulás iránt érdeklődők fejlődését, munkáját, tanulását. Az elkészült platformok kapcsán témanapot is tartottak Digitalizáció és innováció a népzene területén címmel hazai és külföldi szakemberek számára. A legfrissebb fejlesztés a Folk_ME (Folk Music Education) online népzeneoktatási platform, amelyet Both Miklós főigazgató, ötletgazda mutatott be a meghívott szakembereknek.
A Folk_ME a Kárpát-medence legnagyobb online népzeneoktató platformjának számít, de a feltöltött anyagok számát tekintve benne van a világ élvonalában is.
A mindenki számára elérhető netes tudástár kiváló minőségű videókat, hangszerenként külön sávokra rögzített hanganyagokat, dalszövegeket kínál, amelyek segítségével a felhasználók aktív résztvevőként ismerhetik meg a népzene eredeti előadásmódját.
Fotó: Hagyományok Háza / Folk_ME
„Fontos, hogy a népzene minél nagyobb arányban foglalja el az online teret – fogalmazta meg vízióját Both Miklós. – A közösségi médiában az elmúlt években robbanásszerűen nőttek meg az online oktatási felületek, és fontos, hogy a magyar népzene tekintetében is nagy mennyiségű és jó minőségű anyagok legyenek elérhetőek az érdeklődők számára.
A platformon található kiemelkedő kép- és hangminőségben rögzített videók alkalmasak arra, hogy a vizuálisan és hangminőségre érzékeny fiatalabb generációnak is megragadja a figyelmét.”
A kezdeményezést páratlan szakmai érdeklődés övezte nemcsak itthon, de külföldön is, a világhálón lévő anyagok, a félezer videó és az adatbázisok a kutatók, az oktatók és a gyakorló zenészek körében egyaránt népszerűek.
Pávai István, Both Miklós és Zagyva Natália a Folk_ME bemutatóján – Fotó: Hagyományok Háza / Hrotkó Bálint
Ezt a sikert azért tartja fontosnak a Hagyományok Háza főigazgatója, mert
az eszköz segítségével a magyar népművészet és a táncházmozgalom eredményei nemzetközi szinten is láthatóvá és elérhetővé válnak.
Szintén a Hagyományok Háza gondozásában kapta meg végleges formáját az ezredforduló legnagyobb szervezett népzenei gyűjtésének, az Utolsó óra programnak az internetes felülete.
Fotó: Hagyományok Háza / Utolsó óra
Kelemen László, az akkori gyűjtés megszervezője, kitalálója a programmal kapcsolatban a tudós-kutató Kallós Zoltánt idézte:
„Minden gyűjtés annyit ér, ami hasznosul belőle.”
Hangsúlyozta, hogy e munkában kizárólag a legújabb technika alkalmazása célszerű. Véleménye szerint az Utolsó Óra elnevezésnek van ugyan egy pesszimista felhangja, viszont a kezdeményezés jól szolgálja az eredeti célt. Dr. Pávai István, a Katalogizálási Osztály vezetője részletesen mutatta be a programnak újonnan kialakított weboldalt és számokkal illusztrálta a széleskörű munkát. Vázolta a „fehér foltok” eltüntetésének szükségességét: a kevésbé ismert zenészek megszólítását a teljeskörű gyűjtés érdekében.
Dr. Pávai István, a Katalogizálási Osztály vezetője – Fotó: Hagyományok Háza / Hrotkó Bálint
A délelőtti programot Zagyva Natália, az Adatbázis Szakcsoport szakmai vezetője zárta a Folklóradatbázis új weblapjának bemutatásával. A 2001-ben elkezdődött fejlesztés mára hatalmas adatbázissá bővült, és a Folk_ME-hez hasonlóan széleskörűen használható.
„A cél a népművészet elérhetővé és élővé tétele
– ezzel a kulcsgondolattal zárta mondanivalóját Both Miklós az innovációk kapcsán.
Dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója – Fotó: Hagyományok Háza / Hrotkó Bálint
„A Hagyományok Házának nemcsak az a feladata, hogy a folklór kutatásokat segítse, de minden egyes népzene iránt érdeklődőnek jó minőségű, kontextualizált anyagokat biztosítson népzenéről, néptáncról, népművészetről.”
Ajánljuk még:
A kézfogás is tabu, szokványos randi pedig nincsen – ilyen a testiség nélküli ismerkedés
Lefokozott szentek: a hithősök névsorát is meg-megújítják
„Bármiről lemondok, de a karácsonyról soha!” – a nem keresztény vallású magyarok viszonya a karácsonyhoz
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom – Gyerekkori emlékek a templomból
Kisgyerekként sokat jártam mamával a falusi templomba. De akkoriban az még másmilyen volt. Nem az épület, nem a falak, nem a freskók, hanem az egész volt más. Nekem a templom olyan tiszta, akár a hóval borított falu. A benne lévő melegség pedig olyan, mint a szánkózó gyerekek pírja, akiknek szeme csillog, lelke kacag, legyen bármilyen hideg körülötte.
