Amikor az orosz vezetők 2022-ben leállították az ország EU-ba való gázszállításainak nagy részét az, úgy gondolták, okos döntést hoztak. Az árak azonnal felszöktek, így Oroszország a kisebb exportmennyiség ellenére is többet kereshetett. Eközben Európa, amely 2021-ben a gáz 40 százalékát Oroszországtól vásárolta, inflációra és áramkimaradásokra készült. Két évvel később azonban az enyhe télnek és az Amerikából származó hatalmas mennyiségű cseppfolyósított földgázimportnak (LNG) köszönhetően Európa gáztartályai teltebbek, mint valaha. A Gazprom, az orosz állami tulajdonú gázóriás pedig képtelen nyereséget termelni.

Oroszországnak a háborús gépezet fenntartása miatt fontos a gázeladások élénkítése. Az Európába irányuló export, amely még mindig az ország tavalyi 140 milliárd köbméteres exportjának felét tette ki, idén ismét csökkenni fog. Elméletileg Oroszországnak most két lehetősége van: csővezetékek építése más helyekre, vagy az cseppfolyósított földgáz-export felturbózása – írja a The Economist.

Kína a megoldás?

Oroszország már most is jobban kihasználja a Power of Siberia nevű vezetéket, amely az Európát soha nem kiszolgáló keleti gázmezőket köti össze Kínával. A 2020-as 10 milliárd köbméterről 2025-re a szállítások elérhetik a 38 milliárd köbmétert; egy bővítéssel 2029-re további évi 10 milliárd köbmétert lehetne szállítani. De a legnagyobb változást a Power of Siberia 2 jelentené, az Oroszország nyugati részéből Kínába tervezett vezeték, amely 2029-re évi 50 milliárd köbmétert szállítana. Addigra a kínai kereslet az előrejelzések szerint eléri a 600 milliárd köbmétert, szemben a tavalyi 390 milliárd köbméterrel. 

A probléma az, hogy Kína nem biztos, hogy valóban akarja a Power of Siberia 2-t, mivel az energiabiztonság megszállottjaként vezetői már régóta arra törekednek, hogy korlátozzák az egyetlen üzemanyag-exportőrre való támaszkodást.

A Gazprom viszont egyetlen vevőtől függ majd. Szergej Vakulenko, a cég korábbi olajipari vezetője szerint Kína egyszerűen várhatna 2025-26-ig, amikor is hatalmas új LNG-ellátás érkezik a piacra Amerikából és Katarból.

Az orosz gazdasági minisztérium már most azt jósolja, hogy a Kínába irányuló gázexportjának ára 2027-ben átlagosan 257 dollár lesz köbméterenként, szemben a többi európai vevőnek történő áramlás 320 dolláros árával.

A projekt egyéb kockázatokkal is járna. A Gazpromnak legalább 20 éven át teljes kapacitással kellene üzemeltetnie a csövet ahhoz, hogy a beruházása megtérüljön, ami elvileg megvalósítható. 

Az LNG-termelés növelése – Oroszország második lehetősége – valamivel biztonságosabbnak tűnik. Ha egyszer már felkerült egy hajóra, az üzemanyag bárhová elküldhető. Az orosz LNG pedig felveheti a versenyt a máshonnan származóval. Az orosz gáz, amellyel Oroszország a fő cseppfolyósító termináljait táplálja, olcsóbb, mint bármelyik exportőr Katart kivéve, és a cseppfolyósítás jól működik a hidegben. Oroszország 2030-ra 100 millió tonnára kívánja növelni LNG-exportját, ami 138 milliárd köbméter gáznak felel meg, a tavalyi 31 millióról. Az előrejelzések szerint piaci részesedése 2030-ra eléri a 20 százalékot a jelenlegi 8 százalékról.