"Terhes voltam, amikor egy hívás miatt összeomlott az egész világom"

Egy megtört szívű nő 17 hetes terhesen veszítette el férjét. Mint mondja, kisbabája adott erőt neki ahhoz, hogy folytassa az életet.

Amikor 2023. május 24-én reggel a 26 éves Sophie Ransom férje, Paul (25) nélkül ébredt fel, zsigereiben tudta, hogy valami szörnyűség történt. Még reménykedett, hogy férje dolgozik, ezért elugrott a boltba vásárolni. Mire hazaért, a férje főnökének a hívása fogadta.

"Visszahívtam, és az első dolog, amit megkérdezett tőlem, az volt: »Jól van Paul?« Azt mondtam: »Nos, mondd meg te, mert itthon nincs.« Hatalmas kő keletkezett a gyomromban, mert azonnal éreztem, hogy valami történt."

Az asszony azonnal visszanézte a kamerák felvételeit, kereste, hogy mikor indulhatott munkába a férje, ám nem találta egyik felvételen sem. Ekkor felhívta a helyi katasztrófavédelmet és megkérdezte, történt-e baleset a környéken a közelmúltban. 

"A telefonáló hölgy nagyon nyugodt volt – mondta. – Megkért, hogy jellemezzem Pault – és azt mondta, valaki hamarosan felveszi velem a kapcsolatot."

Körülbelül 30 perccel később a rendőrök kopogtattak az ajtón. – Azt mondták nekem: Paul balesetet szenvedett, és nem élte túl. Nem akartam elhinni. Tudtam, hogy valami történt, de azt nem akartam elhinni, hogy meghalt.

A pár 2016 októberében a Tinderen ismerkedett össze, amikor még csak 19 évesek voltak. Paul pár üzenetváltás után elhívta egy randira Sophie-t, ám a nő először nemet mondott. Majd pár nappal később váratlanul összefutottak egy bárban. Az egész estét végigbeszélgették. Járni kezdtek, 2021. október 6-án eljegyezték egymást, majd alig több mint egy hónappal később összeházasodtak.

"A kapcsolatunk majdnem tökéletes volt. Paul a legviccesebb és legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam – mindenki felvidult tőle, akivel találkozott" - mondta Sophie. "Soha nem volt egy rossz szava senkiről - és bármit megtenne érted. Valójában az egyetlen dolog, ami nem volt tökéletes, az az, hogy milyen rendetlen tud lenni!"

A temetést nem temetésnek nevezték, hanem Paul élete megünneplésének. Sophie mindenkit megkért, színes ruhákban érkezzenek és vicces történeteket meséltek a férfiról. A babájuk először akkor rúgott, amikor felcsendül Paul és Sophie közös dala.

"Kezdtem érezni a baba mozgását" - mondta. "Ekkor arra gondoltam, hogy tovább kell lépnem, most már rá kell vigyáznom, és magamra is."

Sophie azt mondja, azzal a szándékkal ébred fel, hogy "naponta legalább egyszer mosolyogjon és nevessen", annak ellenére, hogy azt gondolja, soha többé nem lehet boldog. Hozzátette: "Fiatal özvegyként nehéz az életem – ez a legnehezebb dolog, amit valaha tettem, és annyira kimerítő. De minden egyes nap van boldogság az életemben – és ez a kiváltság, hogy továbbra is a lányomért élhetek."