“Egy régi emlék jutott eszembe, amikor ezt a felkérést megkaptam. Egy barátommal jártuk az éjszakát - ez jó régen volt mostmár - és mentünk helyről helyre. Egy nagy társasággal voltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Mi ketten felvetettük, hogy nem megyünk-e át egy másik helyre. Azt szegezte nekünk valaki, hogy miért menjünk át máshova, ha nekünk itt jó? Ez akkor eléggé szöget ütött a fejembe, hiszen ilyen hosszú idő után is emlékszem rá” - kezdte előadását a kommunikációs szakértő.

Mindennapjainkban rengeteg ingerrel találkozunk, egy időben számos dolog zajlik, folyamatosan döntéseket kell meghoznunk arról, mivel kell foglalkoznunk, hol kell ott lennünk. Emiatt állandó kimaradás élményben van részünk. Ha az otthoni pihenést választjuk egy nehéz nap után, akkor kimaradunk a beszélgetésből a barátainkkal. Ha a közös mozizást választjuk, akkor lemaradunk a kiállításról, amely azon a napon tekinthető meg utoljára. Döntéseinket érzelmeink befolyásolják, amelyek szubjektív állapotokat tükröznek, és minden esetben meghatározzák viselkedésünket. Emócióink biológiailag meghatározottak és biológiai hatásokat váltanak ki belőlünk. A kommunikációnak, márkakommunikációnak az a célja, hogy meghatározzák viselkedésünket és bizonyos döntések meghozatalára ösztönözzenek minket, ezért nagyon szereti ezt a fajta működésünket.

Rengeteg féle érzelem áll a rendelkezésünkre, amelyek 6 alapérzelem köré csoportosíthatók. Ezen alapérzelmek univerzálisak, tehát nem kultúra függőek, hanem evolúciós alapon így alakultak ki és bármilyen közegben ugyanúgy működnek. “Ha belegondolunk, igazából mindegyik alapérzelemre lehet kampányt építeni, vagy a kommunikációt valamilyen módon felfűzni. Egyszer azért, mert dühből akarunk cselekedni, máskor azért, mert boldogok akarunk lenni. Szerencsére ez a gyakoribb. Mindegyik alapérzelmünk alkalmas arra, hogy valamilyen kampánykommunikáció alapanyaga legyen” - magyarázta Bőhm Kornél.

A kimaradás elkerülése végett folyamatos örömhajhászásban töltjük mindennapjainkat. Megpróbálunk mindenhol jelen lenni, hogy az ehhez kapcsolódó frusztrációnkat, hiányérzetünket csökkentsük. Ennek a működésnek a kedvelt kifejezése a FOMO, vagyis a “Fear of Missing Out”. A social média platformok a végtelenített görgetéssel például tökéletes táptalajt nyújtanak félelmünk számára, hiszen sohasem lehet elérni a hírfolyam végét. “Nem lehetséges eljutnunk egy olyan létállapothoz -néhány pillanaton kívül-, amikor azt gondolnánk, most jól érzem magam, nem akarok tovább pörögni. Vagy most csinálunk valamit, vagy lemaradunk róla. Ez egy kielégítetlen, örömtelen állapot, amelyet folyamatosan üldözünk” - mondta az előadó.

Ezzel szemben jelent meg a LOMO, a “Love of Missing Out” kifejezés. Ez a viselkedés egy nagyon tudatos létforma, nem ösztönösen alakul ki. Az embernek át kell gondolnia, hogy mit akar az adott napon csinálni, ki kell alakítania a napi rituálékat és azokhoz nagyjából tartania is kell magát. Ebbe tehát csak nagyon átgondolt módon lehet belehelyezkedni. “A LOMO szembemegy mindazzal, amiről eddig beszéltem. Azt a fajta magabiztosságot adja meg a mindenkori embernek, hogy amiben éppen van, amit most éppen csinál, az egészséges, jó, kielégítő, elég. Nem keres más ingereket, nem akar okvetlenül másféle élvezeteket hajszolni” - fejtette ki a szakember.

Ez az új igény nagy kihívást jelent a márkák számára, hiszen olyan szolgáltatásokat és üzeneteket kell kidolgozniuk, amelyek kielégítik és támogatják azt a komfortérzetet, hogy az embernek ott jó, ahol éppen van. “Olyan márkákkal és szolgáltatásokkal fogunk találkozni, amelyek partnerek tudnak lenni abban, hogy a hajsza és kielégíthetetlenség érzése ne legyen fojtogató, hanem a magabiztos, otthon tudok lenni, nem kell menni sehova menni érzetünk legyen kielégítve” - vélekedett Bőhm Kornél.

“Az a nagy dilemma, hogy egyrészt, ha mi magunk megfáradtunk abban, hogy hajszoljuk az új impulzusokat, az új ingereket, ki tudjuk-e rekeszteni ezeket a fajta érzelmeket, vágyakat? Meg tudunk-e elégedni azzal, ami van például, hogy otthon vagyunk és nem megyünk tovább. Illetve a márkáknak is van egy nagy kérdése, hogy hogyan tudnak mégis az ajtón, alatta, fölötte, az ablakon, vagy bárhol odajönni és továbbra is diskurzust folytatni velünk. Az egészen biztos, hogy a párbeszéd megmarad. Erről szól a kommunikációs szakma, PR, marketing. A becsukott ajtó nem jelenti azt, hogy valaki elvágja magát a külvilágtól, a márkáktól. Az azonban nagy fejtörés lesz a márkáknak, hogy ezt a fajta érzelemkeresletet hogyan tudják kielégíteni és valamilyen módon behúzni, megszólítani azokat is, akik most már inkább LOME-ban akarnak maradni. De meg fogják oldani. Ilyen típusú kétségem nincsen” - zárta előadását a szakember.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!