Egy gyerek általában akkor nyúl erőszakos eszközhöz, ha ezt az indulatkezelést tanulta el a felnőttektől, másrészt ha nem érzi magát biztonságban, ezért a világgal szemben védekező és támadásra kész pozícióba helyezi magát, állítja a kriminológus szakértő. A bőnyi iskolai késeléssel kapcsolatban arra kerestük a választ, hogyan előzhetők meg a hasonló esetek, és hogyan merülhet fel ilyenkor a szülő felelőssége.
„Azok a gyerekek, akik ilyesmit követnek el, mindig adnak jelzéseket. Egy ilyen agresszív cselekedetre felkészülni hosszú folyamat: egyáltalán kést szerezni, és kigondolni, hogy fogja csinálni. Ez nem spontán alakul így, a gyereknek el kell jutnia egy olyan beszűkült tudatállapotba, amikor már nem lát más megoldást. A kérdés az, hogyan juthatott el egy olyan állapotig egy fiatal gyerek, hogy úgy érezze, ez az egyetlen eszköze, az egyetlen megoldási lehetősége” – mondja a bőnyi iskolában történt késelés mentén a Pécsi Tudományegyetem Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének adjunktusa, dr. Kulcsár Gabriella.
Hétfőn a Győrhöz közeli bőnyi iskolában egy hatodikos kislány egy 20 cm hosszú konyhakéssel szívtájékon szúrta egyik lány osztálytársát, akit mentőhelikopterrel szállítottak a győri kórházba. A megszúrt rétalapi diák túl van az életveszélyen, az elkövető hatodikost letartóztatták, és legfeljebb egy hónapra javítóintézetbe kerül. A diáklány vallomást tett a bíróságon, és a családi körülmények vizsgálatának szükségessége is felmerült.
A bizarr Messenger-üzenetek és a furcsa viselkedés is jelzés volt
A Telex győri tudósítóinak a késelő kislány osztálytársai azt mondták, hogy a lány kissé fura karakter, aki mostanában vérfarkasokat utánzott az ugrálásaival, furcsa üzeneteket írt Messengeren, majd visszavonta őket. De ha ezek olyan intő jelek voltak, amilyenekre Kulcsár Gabriella is utal, miért nem vették őket elég komolyan?
A szakértő szerint egy általános iskolába járó gyerek környezetében rengetegen vannak, akik észrevehetik, hogy valami nincs rendben, a felnőttekhez képest őt sokkal szorosabb szociális háló veszi körbe. „A bizarr Messenger-üzenetek és a furcsa viselkedés mind-mind jelzések voltak a kislány részéről. Az elkövető kislány környezetében élők vagy nem észlelték ezeket, vagy nem sikerült felismerniük, hogy a kislánynak milyen segítségre lenne szüksége. Agresszív gondolatai mindenkinek vannak, de sok tényező együttállása kell ahhoz, hogy ezekből ilyen súlyú tragédia alakuljon ki”
– teszi hozzá a szakértő, aki szerint minél fiatalabb gyerekről van szó, annál inkább felmerül az őt körülvevő felnőttek, valamint a társadalom felelőssége is. Ugyanis
ha a társadalom cserben hagyja azokat, akiknek vigyázniuk kellene a gyerekekre (tanárok, háziorvosok, szociális segítők, iskolapszichológusok stb.), akkor nagyobb eséllyel történnek ilyen tragédiák.
„Azon is múlik, hány szakember dolgozik abban a rendszerben, amiben a gyerek nevelkedik. Nekik van-e elég kapacitásuk mindenkire figyelni, hiszen tudjuk, hogy itthon milyen kevés iskolapszichológus jut több száz vagy ezer gyerekre, hasonlóan a szociális segítőkhöz. A tanárokon szintén rengeteg a teher, nem lehet csak rajtuk számonkérni, hogy segítsenek a gyerekeknek.”
Egy gyerek akkor válhat erőszakossá, ha azt látta, így kell a konfliktusokat kezelni
Hétfőn az elkövető kislány anyukája a Telexnek azt mondta, a kislány apjával jó ideje megromlott a kapcsolatuk, fel is jelentette a rendőrségen korábban, eljárás is indult ellene. Külön is költöztek, de hétvégén ismét megfenyegette őt a férfi, ezért múlt szombaton rendőrt hívott. A nő szerint ez is szerepet játszhatott a gyerek viselkedésében. „Ez már eleve egy hatalmas teher ezen a kislányon. Nem tudhatjuk, hogy minek volt tanúja otthon, de nyilván hatással volt arra, hogy ő milyen módot választ a konfliktusmegoldásra.
Ha az otthonában fenyegetett a légkör, akkor egy erőszakos cselekedet, mondjuk az, hogy késsel rátámad az osztálytársára, egyben önvédelem is. Fontos hangsúlyozni, hogy nem ismerjük még az ügy minden részletét, nem tudjuk, hogy mi volt a kiváltó ok, illetve milyen egyéb stresszforrások voltak a kislány életében, és milyen szerepe volt neki az osztályközösségben. Egyelőre csak találgatni tudunk, de a találgatásokkal óvatosan kell bánni különösen az ilyen nehéz érzéseket kiváltó eseményeknél” – teszi hozzá Kulcsár Gabriella.
Szerinte egy gyerek általában akkor nyúl erőszakos eszközhöz, ha ezt az indulatkezelést tanulta el a felnőttektől, másrészt ha nem érzi magát biztonságban, ezért a világgal szemben védekező és támadásra kész pozícióba helyezi magát.
Nem azokon vezeti le a feszültséget, akik valójában a probléma forrásai?
A hétfőn történtek után a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtótájékoztatót tartott, ezen többek között az is elhangzott, hogy a bőnyi kislánynak halállistája volt, amin piros színnel voltak megjelölve azok, akiket még a tervei szerint megölt volna – többek között a megszúrt kislány 9 éves testvére és unokatestvérei is. „Nyilvánvalóan olyanokat rakott erre a listára, akikkel szemben voltak indulatai. A kérdés az, hogy ezek az indulatok miből táplálkoztak, és mennyire vetítette ki másokra.
Ha egy gyerekben nagy a feszültség, akkor lehet, hogy nem az ellen fog fordulni, aki valójában az indulatai forrása.
Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a nehéz családi viszony váltott ki benne olyan érzéseket, félelmet vagy fenyegetettséget, amivel nem tudott mit kezdeni. Egy gyerek, főleg egy tizenkét éves, még nem tud szembeszállni a szüleivel, akiktől sok szempontból függ is. Ezért sokkal könnyebb másokon levezetni a benne felgyülemlett feszültséget” – teszi hozzá a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa.
A gyerekkel foglalkozó szakértői bázis mellett a szülőket is támogatni kellene
Kulcsár Gabriella szerint több ponton is meg kellene erősíteni a szociális hálót, azt a segítő közeget, amiben kipihent, megbecsült és felkészült szakembereknek lenne kapacitásuk figyelni a gyerekekre, és kellő időben észrevenni, ha baj van. „Ehhez egyértelműen több pénzre és több emberre lenne szükség a rendszerben. Hatalmas a munkaerőhiány és a fluktuáció a gyerekekkel foglalkozó területeken, hiszen a munka nehéz és nagy felelősséggel jár, komoly szaktudást igényel, az anyagi és a társadalmi elismertség ehhez viszonyítva viszont igen alacsony. Elhivatott emberek viszik a hátukon azokat a rendszereket, amelyek a gyerekeknek és családoknak próbálnak segíteni, azonban ők sem tudnak mindent megoldani, mert idejük sincs erre az említett humánerőforrás-hiány miatt, hiszen rengeteg gyerekre kellene odafigyelni egyszerre.”
A gyerekek mellett és gyerekkel dolgozó szakértői bázis mellett a szülőket is támogatni kellene. „A szülőket is meg kell tartania egy hálónak, főleg, ha egy egyedülálló anyáról van szó, akinek fel kellett jelentenie a gyereke apját. Az alapján, ami tudható a családi körülményeikről, feltehetően a lány anyukájának is szüksége lett volna segítségre ahhoz, hogy a lányán segíteni tudjon.”
Hogyan merülhet fel a szülői felelősség?
Éppen idén áprilisban ítéltek 10, illetve 15 év börtönbüntetésre két michigani szülőt, akiknek 17 éves fia 2021 novemberében lelőtte négy osztálytársát. A szülők ellen azért indult eljárás, mert a fegyvert ők vették ajándékba a fiuknak, miközben nem tulajdonítottak jelentőséget azoknak a furcsa változásoknak, amiket a gyerekük viselkedésében tapasztaltak, és amelyek végül a mészárláshoz vezettek. Az ítélet szerint gondatlanságból elkövetett emberölésért kellett felelniük.
Az általunk megkérdezett büntetőjogász szerint a bőnyi esetnél a szülői felelősség kérdése a büntetőjog szempontjából kiskorú veszélyeztetése kérdésében merülhet fel. Ez azt jelenti, hogy a konkrét esetben a szülő passzív vagy akár aktív módon „súlyos kötelességszegésével” olyan környezetet teremtett a kiskorú gyerekének, ami a testi, érzelmi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztette. „Ez lehet egy súlyosan elhanyagoló, vagy egy kriminalizált környezet. A fizikai ellátás hiánya mellett akkor is elhanyagoló a szülő, ha egyáltalán nem gondoskodik a gyereke alapvető érzelmi szükségleteiről; arról, hogy megfelelő pszichoszociális környezete legyen, azaz nem figyel rá oda, nem kontrollálja a nevelését megfelelően, vagy súlyos probléma esetén nem kér semmilyen segítséget. A kriminalizált környezet esetében a szülő maga is bűncselekményeket követ el akár egzisztenciális okból, akár más családtag sérelmére. Extrém esetben a gyereket veszi igénybe a bűncselekmény elkövetéséhez, vagy azt használja ki, hogy a gyerek nem büntethető, így őt veszi rá például lopásra, vagy más bűncselekmény elkövetésére” – magyarázza a szakember.
A jogász szerint a bőnyi ügyben feltehetően ezeket a környezeti elemeket vizsgálják majd a hatóságok, és ezzel együtt azt, hogy a gyerekvédelmi rendszer milyen jelzéseket kapott a kiskorúval kapcsolatban. „Ha igazolható, hogy a gyerek fejlődését súlyosan veszélyeztető környezet a szülő mulasztásának következménye, akkor nagyobb esély van arra, hogy a gyerek által elkövetett bűncselekmény miatt a szülő ellen is büntetőeljárás indul. Ha legfeljebb szóbeszéd alapján lehetett erről tudni, és
nincs hivatalos nyoma és az iskola sem figyelmeztette a családot, akkor sokkal nehezebb lesz mindezt bizonyítani.”
Mivel a jogász szerint a bonyolult tinédzserkor miatt a kamaszok gyakran burkolóznak egy sötét és depresszív világba, és az sem ritka, hogy listákat írnak, rajta azokkal, akiket utálnak, akik „bárcsak meghalnának”, ezek komolyan vehetősége a szülő számára is nehéz kérdés. A szakember szerint ha egy szülő esetleg tudott is egy ilyen „halállista” létezéséről, mint amilyet a bőnyi kamasz is írt, csak ezért még nem merül fel a szülő büntetőjogi felelőssége. Mindenesetre a tinédzserek csak nagyon kis százaléka követ el ténylegesen valamilyen erőszakos cselekményt, és ilyen esetben mindig igazságügyi pszichológust vonnak be az eljárásba.
A bőnyi esetben felmerülhet még a szülői felügyeleti jog korlátozása vagy megszüntetése is, illetve a gyerek védelembe vétele, ezeket a gyámhivatal vizsgálhatja majd közigazgatási eljárás keretében, és végső soron bíróság dönt ebben.