„Az egyik leggyakoribb szülői aggodalom a csecsemők, kisgyermekek székletével kapcsolatos” – hívta fel a figyelmet dr. Hidvégi Edit gyermekgasztroenterológus, a Gyermekgyógyászati Központ szakembere. A szakértő azt is kiemelte, hogy a rostdús étrend, a bőséges folyadékbevitel, valamint a testmozgás is elengedhetetlen a megfelelő székelési habitus kialakításához.
Milyen a kisbabák széklete?
„A baba első széklete a zöldes-feketés magzatszurok (mekónium), amely zsírnemű anyagokat, epét, nyákot, hámsejteket és magzatvizet tartalmaz. Előfordulhat, hogy a magzat már a megszületése előtt a magzatvízbe üríti – ez azért probléma, mert oxigénhiányt jelezhet és fertőzést okozhat a magzatnak, újszülöttnek. A mekónium általában a szülést követő 1-2 napon belül kiürül az újszülött végbelén keresztül. Amennyiben az egészséges újszülöttnek 2 nap alatt sem lesz meg az első széklete, az bélelzáródást jelent” – magyarázta dr. Hidvégi Edit.
A magzatszurok ürülését követően jelenik meg az átmeneti, majd az anyatejes széklet. Az anyatejes széklet kenőcsös állagú, sárgás színű, jellegzetes illatú, fehér tejcsomócskák vannak benne, ha azonban nagyon kemény, az mindenképpen kivizsgálást igényel. Tápszer adása mellett a széklet kemény is lehet. Ha széteső bogyós vagy nagyon vastag a széklet, azzal forduljunk a gyermek háziorvosához – tanácsolta a szakember.
Mennyi székletürítés az ideális?
Egy kizárólagosan szoptatott, jól fejlődő és panaszmentes csecsemőnél teljesen természetes, ha naponta többször is kakil. Hathetes kor után pedig – ha a baba közérzete megfelelő – a heti két széklet is normálisnak tekinthető. Tápszeres gyermekeknél már elvárható a napi székletürítés, és a hozzátáplálást követően is az egy-kétnaponkénti székletürítést tartják normálisnak a szakértők. A széklet ez esetben már keményebb és sűrűbb az anyatejes széklethez képest.
Természetesen nem kell kétségbe esni akkor sem, ha ettől eltérő, de rendszeres ritmusú székletürítést tapasztalunk a gyermeknél. Fontos azonban, hogy ne társuljon hozzá kellemetlenség, rossz közérzet vagy nehezített székelés, a széklet állaga pedig lágy, kenőcsös vagy formált legyen. A normális székletszám a napi három és a háromnaponta egyszeri ürítés között változik.
Mikor beszélhetünk székrekedésről?
„Gyermekkorban igen gyakori problémát jelent a székrekedés, amelyet ráadásul számtalan tévhit is övez” – mondta a gyermekgasztroenterológus. Hozzátette, valójában nem a székletürítések száma, sokkal inkább az ürítéssel kapcsolatos nehézségek és kellemetlen élmények döntik el, hogy székrekedése van-e a gyermeknek. Székrekedésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek heti kettőnél kevesebbszer kakil, a széklet állaga kemény, száraz, az ürülés pedig csak nagy nehézségek árán megy. A székrekedést hasfájás, puffadás, teltségérzet vagy bűzös szelek kíséri. Súlyosabb esetben a gyermek végbélnyílása is berepedhet – ez fájdalommal jár és tovább nehezíti a székelést.
Anafilaxia: te felismernéd a tüneteit?
A székrekedés okai igen szerteágazók, ám döntő többségben nem szervi okok állnak a háttérben. Többnyire az alacsony rost- és folyadékbevitel a ludas. Ilyenkor étrendi módosítással, több folyadékkal, zöldség és gyümölcs, valamint teljes kiőrlésű gabonák fogyasztásával orvosolható a probléma. Hidvégi doktornő a rendszeres testmozgás jelentőségére is felhívja a figyelmet, azzal ugyanis megelőzhető az emésztési problémák kialakulása. Egy óvodáskorú gyermeknek még sok mozgásra van szüksége, de iskolás korban is fontos a napi minimum 60 perc mozgás, lehetőleg a szabadban. Csecsemőknél a lábak passzív tornáztatásával (combok felhajtása a hasra) stimulálhatjuk a kicsik bélműködését.
Kisgyermekkorban sokszor a székeléshez kapcsolódó negatív tapasztalat vagy kellemetlen élmény vezet székrekedéshez – ezért gyakori a szobatisztaságra szoktatás körül vagy a közösségbe járás megkezdésekor jelentkező székrekedés. Erre általában onnan jönnek rá a szülők, hogy az alsónemű folyton maszatos, ami az akaratlan székletcsorgás következménye. A gyermek ilyenkor csak nagy nehézségek árán tud megszabadulni a vastag, kemény széklettől. A helyzetet pedig tovább súlyosbíthatja, ha a kakilás témája állandóan középpontban van, és a szülő folyamatosan a széklet produkálására biztatja a gyermeket. Fontos, hogy funkcionális székrekedés esetén mihamarabb orvosi segítséget kérjünk a székletürítés rendezéséhez; de ugyanilyen nagy jelentősége van a szülő és gyermek pszichés támogatásának is a terápia során.
Tapasztalataim szerint a székletürítés változatossága időnként stresszt okoz a szülőknek. Ügyeljünk rá, hogy a gyermek nyugodt körülmények között végezhesse a nagydolgát. Azt tanácsolom, hogy a szülők elsősorban ne arra összpontosítsanak, hogy a gyermek milyen gyakran kakil, hanem arra, hogy milyen a széklet konzisztenciája. A túlságosan kemény, diszkomfortérzetet és székelési nehézségeket okozó vagy a gyakori, vizes állagú, habos-nyákos, bűzös, vért tartalmazó, esetleg zsíros széklet orvosi kivizsgálást igényel” – figyelmeztetett a Gyermekgyógyászati Központ szakembere.
Legjobban: