Lisszabon fantasztikus város, tele van izgalmas látványosságokkal a múltból és a modern korból. Tökéletes hely a nyaralásra, mert minden igényt kielégít, hiszen ott van a világörökség részének számító Belém torony (Torre de Belém) és a Szent György vár (Castelo de Sao Jorge), ahonnan csodálatos kilátás nyílik a változatos domborzatú városra. Mivel Budapest végül visszalépett az 1998-as világkiállítás rendezésétől, és Lisszabon vállalta, ezért abból a korszakból is bőven akadnak épületek és nagy terek, akkor nyitott meg a Gare do Oriente pályaudvar is.

1994-ben döntöttek Portót és Lisszabont összekötő vasút modernizálásáról, ennek részeként épült meg ez a légies pályaudvar.

Közel háromszáznegyven kilométer hosszú a portugál Linha do Norte vasútvonal, amelynek része a 220 km/órás sebességgel száguldó Alfa Pendular gyorsvonat is. Fontos szempont volt, hogy a világkiállításra áramló tömegeket hatékonyan tudják mozgatni, így mindenképpen egy nagy áteresztőképességű, de látványos épület kellett a Parque das Nações-re, tehát a Tagus folyó mellett fekvő, újraépített területre.

1995-ben a spanyol Santiago Calatrava építész megtervezte a pályaudvart, a kivitelezéssel pedig a Necsót bízták meg. A városközponttól hat kilométerre fekvő, nagy sebességű és regionális vasúti csomópontként is működő Gare do Oriente pályaudvar kapcsolódik a lisszaboni metróhálózathoz, de buszpályaudvar és bevásárlóközponti is van benne. Ezzel a rengeteg funkcióval valóban megkönnyíti az utasok életét.

Santiago Calatrava modernista stílusú épületet tervezett, melyeken gótikus hatások is felfedezhetőek.

Nyers betonfelületekből ovális oszlopok nőnek ki, közöttük pedig mozgólépcsők és henger alakú liftek visznek fel a vágányokhoz. A vonatok nyolc vágányra érkeznek, melyek 510 és 720 méter hosszúak, a peronok pedig 60 és 70 centiméter magasságúak. A pályaudvar huszonkét méterrel magasodik az utca szintje fölé, javarészt vasbetonból épült, de a fém és üveg rácsszerkezetekkel kelt igazán könnyed hatást.

Már nagy rutinnal tervez pályaudvart a spanyol építész, hiszen a Lyonban található Saint-Exupéry és a zürichi Stadelhofen állomás is Calatrava nevéhez fűződik. Mindegyik épületben ott vannak a rá jellemző formák, a lisszaboni Gare do Orientében szintén ott vannak az organikus elemek. Nem véletlenül nyerte el a vasúti épületeknek szánt Brunel-díjat, hiszen a lisszaboni pályaudvar beltere egy sci-fiben is remekül mutatna.

Közel harminc év telt el a Gare do Oriente megnyitása óta, és ez látszik is rajta.

Messziről még mindig remekül mutat a napfényben rikítóan fehér épület, de közelebbről már mindenütt ott van annak a nyoma, hogy rengeteg ember használja és elhasználja. A pályaudvaron kerülgetni kell a beázások miatt kirakott műanyag vödröket, az utastájékoztató kijelzők sok helyen nem működnek, néhol rozsda rontja az összképet, de egyes liftek is karbantartása szorulnának.

Tökéletes példa arra, hogy nem elég a világhírű építésszel és rengeteg pénzből megépíteni valamit, hanem érdemes figyelni arra is, hogy az érkezőknek mit mutat ez Portugália fővárosáról.

Ez is érdekelhet: