A hamarosan megkezdődő érettségiken a vizsgázók több változással szembesülhetnek, ezek közül is főleg a magyar és a történelem feladatsorok rejtenek újdonságokat. Mindkettőben vannak tartalmi változások, de a magyar érettségibe új feladattípusok is bekerültek, míg egyes – szakértők szerint előremutató – feladattípusok a szemetesládában landoltak. Az új kimeneti követelmények tervezetét már évekkel ezelőtt is több fronton bírálták, 2021-ben pedig a Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete egyaránt elhatárolódott a döntéstől. Az előbbi „hibásnak és károsnak” nevezte a tervezett változtatásokat és kijelentette, hogy az új feladatsorokban az „üres adatismeret nagyra értékelésének régen elavult és diákellenes elve érvényesül”. A utóbbi szintén elfogadhatatlannak tartja az érettségi vizsga tervezett változtatását, és elvárja, hogy a korszerű anyagok széleskörű szakmai vita alapján legyenek kidolgozva.
Hogy a változtatásokat mi indokolja, arról írásban kérdeztük a Belügyminisztériumot. Válaszukban elmagyarázták, hogy az érettséginek – mint a köznevelés kimeneti szabályozójának – követnie kell azokat tartalmakat és fejlesztési célokat, amiket a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és a kerettantervek meghatároznak. Azt is kiemelték, hogy a változtatásokat szerintük széles körű szakmai és társadalmi egyeztetés előzte meg, amely után számos beérkezett javaslat és észrevétel be is épült az érettségit szabályozó kormányrendeletbe. Ezzel szemben a releváns pedagógus szervezetek mind úgy nyilatkoztak, hogy velük nem történt egyeztetés, se a 2020-ban elkészült Nemzeti Alaptantervben meghatározott tartalmakról, se az érettségi követelményekben beálló változásokról. A 2020-as NAT-ot rengeteg szakmai kritikai érte, többek között azért, mert növeli a tananyag mennyiségét. A Belügyminisztérium mégis úgy tartja, hogy a módosított NAT valamennyi tantárgya esetében csökkent a tananyag, és ebből következően az érettségi vizsgatárgyak követelményei szintén csökkentek.
Emellett a tárca részéről arra is felhívták a figyelmünket, hogy a tavaszi vizsgaidőszak módosított követelményei már évek óta közismertek, a felkészüléshez szükséges, megújított taneszközök pedig mindenkinek időben a rendelkezésére bocsátották. Valóban, az érettségit meghatározó tartalmak már régebben elkészültek, csak egyáltalán nem veszik számításba a megelőző több évtizedes szakmai folyamatot, amely során a poroszos vizsgából egy korszerűbbet kovácsoltak. Abban ugyanis három, lapunk által megszólaltatott megkérdezett szakértő egyetért, hogy a módosított követelmények súlyos visszalépést jelentenek a korábbi érettségikhez képest, és ezzel nemcsak a vizsgázást, de az egész magyar oktatást is nagyban befolyásolják.
Több mint vizsga
A kilencvenes évek elején elindult egy hosszú folyamat, ami a gimnáziumi éveket lezáró vizsgát több ízben igyekezett fejleszteni – magyarázza Lannert Judit, oktatásszakértő, a T-Tudok Oktatáskutató Központ kutatója:
A magyar oktatás úgy néz ki, hogy minden az érettségiről sugárzik lefelé, mert minden tanár oda akar felkészíteni. Az alsós tanítónak az számít, hogy ötödikben mit fog majd a tanár nézni, a felsős tanítónak az, hogy mit fog a gimnázium számon kérni, a gimnazista tanárokat meg az érdekli, hogy mi lesz az érettségiben. Így az érettségi jellege szükségszerűen lesugárzik, meg lehet érezni a felső vagy akár az alsó tagozaton is. Emiatt is volt anno egy racionális és okos döntés, hogy az érettségit meg kell változtatni.
És a kétezres évek elején meg is kezdődtek a változások. Az érettségi kétszintes lett, hogy alap és emelt szinten is lehessen vizsgázni, az új vizsga egyszerre töltötte be a lezáró funkciót és a továbbtanuláshoz szükséges felvételi szerepét, és a legfontosabb: megpróbált megalapozni a kompetenciaalapú oktatásnak. Ugyanis ekkortájt indultak el a nemzetközi PISA felmérések, amelyek nem tárgyi tudást mértek, hanem úgynevezett alapkompetenciákat, olyan készségeket, amelyekre a tanulóknak később, a továbbtanulásban és a munkaerőpiacon lesz szükségük. Ebbe az irányba kezdték el fejleszteni az érettségit is: megpróbálták integrálni a tantárgyakat, hogy csökkenjen a terhelés és a tanulók ne magolással próbálják korrigálni a túlzsúfolt órarendjüket.
Talán ma is ismerősen hangzanak ezek a problémák, aminek egyik oka az oktatáspolitikában jelenleg is zajló szemléletváltozás. Nahalka István oktatáskutató egy konzervatív pedagógiai irány megjelenésével – vagy inkább visszatérésével – magyarázza a történteket. „A konzervatív nem egy szitokszó. Olyan irányzatról van szó, ahol óriási szerepe van annak, hogy milyen adatszerű, tényekre kiterjedő, és milyen tömegű ismeretet birtokolnak a gyerekek és a fiatalok.” Szintén jellemző, hogy az irányzat képviselői egyértelműen kritizálják azokat a törekvéseket, amelyek az ismeretekkel szemben a képességeknek, sőt a kompetenciák fejlesztésének adnak elsőbbséget. Rengeteg könyv és tanulmány készül ezzel a szemlélettel, és Nahalka az új alaptanterv kapcsán is kiemeli ezt a jelenséget: „Tulajdonképpen már a NAT is ennek a konzervatív pedagógiának a zászlaja alatt született, de valahol kétarcú is. Egyrészt megmaradt benne – legalább a szavak szintjén – valami kompetenciaközpontúság, ugyanakkor rettenetesen fel lett dúsítva ismeretekkel.”
Ami korszerű, kihullik
A konzervatív pedagógiai fordulatot jól tükrözik a magyar nyelv és irodalom érettségiben beálló változások, amelyekről Arató László pedagógussal, a Magyartanárok Egyesületének elnökével beszélgettünk. A középszinten kötelező magyar érettségin minden évben van szövegértési feladat, azonban idéntől hagyományos leíró nyelvtani feladatokkal egészül ki, ehhez társul egy – a magyar érettségi történetében páratlan – műveltségi teszt. Azaz a feladatsor, amely ez idáig mindenféle tárgyi ismeret nélkül is elvégezhető volt, most lexikális tudást is elvár a pontszerzéshez. Ráadásul eltűnt a gyakorlati szövegalkotási feladat, ami vagy egy érvelés írása, vagy egy hétköznapi beszédmű, például, kérvény, panaszoslevél vagy motivációs levél elkészítése volt. Ezzel – és a szövegértési feladat átalakításával – a magyar érettséginek a legkorszerűbb elemei tűntek el.
