Az amerikai felsőoktatási intézményekben hetek óta tartó, néha erőszakos tiltakozások és épületfoglalások a hatvanas éveket, a vietnámi háború időszakát idézik, és hasonló gazdasági következményekkel járhatnak az egyetemek számára, mint akkor: egyesek elveszíthetik a működéshez alapvetően fontos anyagi támogatást, és rengeteg diákot, akik olyan iskolát választanak inkább, ahol biztonságban érzik magukat, és tanulhatnak.
A republikánus törvényhozók máris vizsgálatot indítottak egyes egyetemek ellen, amelyeket a szövetségi pénzek megvonásával fenyegetnek – emlékeztetett a MarketWatch. Különböző tagállamok konzervatív képviselői követhetik a példájukat, és sok nagy magándonor is fontolgatja, hogy nem finanszírozza tovább egykori alma materét. Ez a folyamat már közvetlenül a Hamász október 7-i terrortámadása után megkezdődött, antiszemitizmussal vádolták Izrael-ellenes előadók meghívása miatt többek között Karikó Katalin egykori egyetemét, és kiszálltak mögüle.
A hatvanas években beváltották a fenyegetést
Az 1960-as években a tiltakozások miatt valóban megszüntették egyes intézmények anyagi támogatását, és Jon Fansmith, az 1700 akkreditált, diplomát kiadó főiskola és egyetem, valamint felsőoktatással kapcsolatos egyesületek, szervezetek és társaságok vezetőit tömörítő American Council on Education (ACE) alelnöke szerint valós az aggodalom, hogy ez most is megtörténik.
Ronald Reagant 1966-ban nagyrészt a Kaliforniai Egyetem, a „Berkeley-balhé kipucolásának” a szlogenje segítette a kaliforniai kormányzói szék megszerzéséhez.
Megválasztása után azonnal javasolta az egyetem költségvetésének tízszázalékos csökkentését és tandíj bevezetését.
Bár az állami kongresszus ezt nem fogadta el, a leendő amerikai elnök áterőltetett egy külön fizetendő díjat, amely lényegében a tandíj bevezetését jelentette a korábban ingyenes egyetemi rendszerben, és gyakorlatilag a közösségi főiskolák (community college) felé terelte a finanszírozást.
A szövetségi kormányzati intézmények is átirányították a kutatások finanszírozását a prominens egyetemekről kevésbé „ellenséges” laboratóriumokhoz és iskolákhoz. Ez fordulópontot jelentett, és hosszú távon meghatározta az állami felsőoktatási intézmények finanszírozását.
Elfordulnak a donorok
Az 1960–1970-es években az elitegyetemek számára súlyos anyagi problémát okozott a donorok reakciója a tiltakozásokra. A Columbia Egyetem válságba csúszott az adományok elmaradása miatt, a Yale Egyetem évi egymillió dolláros deficittel küzdött.
Most ez anyagilag valószínűleg kisebb megterhelést jelent majd a számukra, mert vannak saját befektetési és finanszírozási alapjaik – a diákok egyik követelése éppen az, hogy ezek az alapok szabaduljanak meg minden izraeli vagy ahhoz kapcsolható befektetéstől, ami gyakorlatilag lehetetlen.
Valós veszély viszont a szövetségi források, többek között a kutatási támogatások elapadása, bár oktatási szakértők szerint ezzel csak az alacsony és közepes jövedelmű diákok életét nehezítenék meg. Az egyetlen reménysugár az érintett egyetemek számára a washingtoni kongresszus totális megosztottsága és működésképtelensége, ami valószínűtlenné teszi, hogy döntést hozzanak a kérdésben.
Az adóemelés is megoldás
A törvényhozók azonban más módon is joghatóságot gyakorolnak az iskolák felett. A tehetős főiskolák már most is kisebb adót fizetnek az alapítványaikra, de mutatkozik hajlandóság ennek az adónak a jelentős megemelésére. „Ez a legkomolyabb politikai kockázat” – állítja Brian Rosenberg, a minnesotai Macalester College egykori elnöke.
Szövetségi szinten Donald Trump volt elnök közeli szövetségese, J. D. Vance ohiói szenátor már javasolta, hogy a legalább tízmilliárd dolláros vagyonnal rendelkező főiskolák esetében emeljék 35 százalékra az alapítványi adót, és
indoklásképpen a diáktiltakozásokra hivatkozott.
Tagállami szinten demokrata törvényhozók szintén javasolták az alapítványi adók megemelését, hogy így ösztönözzék az iskolákat az alacsony jövedelmű diákokat hátrányosan érintő gyakorlatok megszüntetésére.
A jövendő gólyák már menekülnek
Az egyetemeken tapasztalható feszültség és erőszak jó néhány leendő diákot bírt rá arra, hogy változtasson a korábbi döntésén, és inkább másik iskolát válasszon, ahol szeptemberben megkezdi a tanulást.
A CNN elsősorban zsidó diákokkal beszélt, akiknek egyike eredetileg a New York-i Barnard College-ben akarta folytatni a tanulmányait, de a család úgy döntött, hogy nagyobb biztonságban lesz a massachusettsi Brandeis Egyetemen. Az intézmény annak a mindössze két amerikai egyetemnek az egyike a vizsgált 85-ből, amelyik kitűnő minősítést kapott a zsidó érdekvédelmi Anti-Defamation League-től az antiszemita incidensekre adott válaszára és a zsidó diákok támogatására.
A leendő egyetemistáknak már csak pár napjuk van annak eldöntésére, hogy melyik egyetemet választják,
és Mimi Doe, a választásban segítő Top Tier Admission alapítója és ügyvezető igazgatója szerint a munkatársai főleg azoktól kapják a kétségbeesett hívásokat és e-maileket, akik a Columbia Egyetemre jelentkeztek.
„A zsidó diákok és a szüleik egyértelműen megfontoltabb döntést hoznak azzal kapcsolatban, hol érzik magukat és a gyereküket biztonságban, de nem csupán róluk van szó. Éppen most hallottunk egy diáktól, aki a Columbiára jelentkezett, és nem zsidó, de az anyja és az apja kijelentette: nem, ezt a lehetőséget elvetjük” – nyilatkozta a hírtelevíziónak.
