Pár óra leforgása alatt több száz, Magyar Péterrel készült szelfinek voltam tanúja. A végére már nézőként is elfáradtam. Pedig én csak a szerdai, veszprémi állomás utáni közönségtalálkozót, majd a kézirajongókkal közös meccsnézést követtem végig. Magyar addigra már túl volt a devecseri, sümegi, tapolcai és ajkai állomáson. Meg korábban jó pár megye végigjárásán. Budapesti tüntetéseken, villámdemonstrációkon. Ne gondolja senki, hogy ehhez csupán annyi kell: megfürödni a népszerűségben. Politikusoknak persze illik akármeddig tűrniük, hogy a nép abajgassa őket. Csak hát egy ideje a tömegek nem vágynak hasonlóra sem kormánypárti, sem ellenzéki politikusok esetében. Akiknél pedig mégis, azok sem képesek olyan intenzitással művelni ezt, mint Magyar. Mediatizációs tehetség, állóképesség, influenszerjellem is kell ehhez.
Teljesen felesleges mindezt valamiféle elfogult dicshimnuszként értékelni. A felfokozott hangulatot nem észrevenni súlyos valóságtagadás. Magyar nyilatkozataival kelünk és fekszünk, ilyen tempóban viszont lehetetlen is lenne nem hibázni. De Magyar bőven mond és tesz ezen túl is megosztó dolgokat. Az országjáráson elmondott beszédein végig lehetne menni mondatról mondatra. Ahogy rocksztárok esetében sem beszélünk természetesen tökéletes emberekről. Újdonság viszont, hogy Magyar politikusként épített fel magának hasonló népszerűséget.
Magyar Pétert fotózzák Veszprémben (Fotó: Lakner Dávid)
Magyar Péterről egymás közt áradozó néniket és bácsikat hallgatok. Többen a róla készült rajzukat nyújtják át. Van, aki arra kéri a politikust, mondjon fel a telefonba egy születésnapi köszöntőt. Megint más a beszédét épp befejező Magyart kérdezi, felolvashatná-e a versét. Miután a színpadként szolgáló plató mögött állok, tapasztalom azt is, hogy semmiféle eltervezettségről nincs szó. Pedig könnyű lenne minden ilyennel befürödni, kínossá válhatna a rögtönzés. Magyarban épp az az érdekes, hogy a számos apró spontán történés hogyan áll össze egy precíz megtervezettséget sugalló gépezetté. A veszprémi kézicsapat külföldi szereplését is egy olyan kocsmában követik, amelyet aznap béreltek ki. A helynek felkészülni sem igen volt ideje a megnövekedett nézőszámra. Azt hittem, csak papíron szereplő programpont, hogy valóban végignézi a találkozót a többi érdeklődővel. Ehhez képest az amúgy helyi szempontból nem túl jól sikerült meccs végéig ott ül a közönség közepén.
Beszédei is önálló koreográfiával bírnak. Bár videón tapasztaltam már, de így is megdöbbent, ahogy a tömeg a végén együtt skandálja a „tégláról téglára” részt. Majd amikor arra kéri a nézőket, hogy fogják meg egymás kezét és emeljék a magasba, a többség ezt tényleg meg is teszi. Már az április 6-ai tüntetésen is azt gondoltam, ez azért sok lesz. A magyar túl individualista ahhoz, hogy ismeretlen járókelők kezeit kezdje fogdosni. Aztán mégis. Nem sokkal előtte Magyar gúnyos éllel üdvözli a „propaganda” jelen lévő munkatársait, külön kiemelve a Hír TV-t, köztévét. (Nem tudom, jelen voltak-e.) Bár nem kormánylaptól vagyok, és amúgy sincs a kezemben kamera, de így is kicsit összébb húzom magam a közönség reakcióját hallva. Nem tudom, mennyire szerencsés az ilyen. Ahogy persze reakcióról és ellenreakcióról kell beszélnünk: a kormánymédia elképesztő mélységekbe képes süllyedni, csak hogy megpróbálja elvenni mindenki kedvét a politikustól. Nem sokkal később Magyar már arról beszél, hogy a szeretetnél nincs fontosabb. Idézi is Pál apostol levelét: „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”. Tényleg olyan az egész, mint valami ügyes ütemérzékkel összeválogatott zenekari setlist. Megvannak az odamondogatósabb pillanatok, a sztorizgatások, az összetartozás erősítése. Saját korábbi beszédeiből és másoktól is gond nélkül vesz át részeket. Meg nem tudnám mondani, hányszor és hol hallottam korábban tőle, hogy „hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon.” Meg hogy Orbán Viktor kérdezze meg a vejét, van-e pénz lóvéra.
Jelentős tömeg jött össze Veszprémben is (Fotó: Lakner Dávid)
Tiborczból egyébként csak T. István lesz, Mészárosből pedig M. Lőrinc. Kérdésekre válaszolva több dologra is azt mondja, ő nem olyasfajta politikus lesz, aki szakértőként mindenről meg akarja mondani a tutit. Az „oltáskárosultak” kapcsán is így fogalmaz. Máskor viszont éppen hogy bátran fejti ki a véleményét mindenféle dologról. Egyszer azt válaszolja, hogy először választást kell nyerni, addig felesleges is mindent megígérni. Máskor meg olyanokat mond, hogy a felszámolt propagandaminisztérium helyére teszik majd az oktatási, esetleg egészségügyi minisztériumot. Meg hogy Polt Pétert szinte azonnal menesztik majd, és jó lesz, ha sietnek az új legfőbb ügyészhez az oligarchák, mert az első még vádalkut köthet majd. Felteszem, még a legnagyobb rajongók is sejthetik, hogy ezek közt bőven vannak elrugaszkodottnak tűnő gondolatok. Ha esetleg el is fogadjuk, hogy rendkívüli küzdelmek árán választást nyerhet, abban az esetben is túlzónak tűnnek. Mi lesz kétharmad nélkül? Mi lesz a Fideszen túli többi szereplővel? Mi lesz a Fidesszel? Reálisnak tűnik-e, hogy az Orbánon túli világnak (a Tisza Pártnak önállóan?) kétharmada lehet? De ezek az állomások láthatóan nem a hasonló kényelmetlen kérdések megrágásának terepei. Mint ahogy egy rockkoncerten sem arról faggatják a körülrajongott zenészt, hogy milyen lesz az, amikor öreg lesz, bottal jár majd, és a hangját is rég elvesztette.
Magyar Péter Veszprémben (Fotó: Lakner Dávid)
Szól a hangszóróból a Közeli helyeken, a tömeg pedig azt figyeli, honnan bukkan fel a főhős. Veszprém jellemzően halott város, a belváros is leginkább csak nyaranta, az Utcazene Fesztiválon telik meg. Most majális van, így azért akadnak többen, de akkora tömeg, mint Magyar Péter rendezvényén, az ünnepnap miatt nem lenne. – Kijöttünk megnézni, milyen élőben – hallom tizenéves srácoktól. Követik a helyi közéletet is? – kérdezem, de a válasz nemleges. Egy másik fiatalabb lány azt mondja, azért jött ki, mert ez „valami új”. És hogy továbbutazott volna Zircre, de maradt még meghallgatni.
Egy idősebb hármas már hosszabban részletezi kritikáját. A kulturális életben tapasztalt központosítást, a Balaton beépítését és kisajátítását, a veszprémi székesegyház átfestését emlegetik. Meg hogy már megint fel van dúlva a vár környéke. Magyar Pétert illetően még tapogatózik, érdeklődik, és van, ami nem tetszik – mondja az egyik nő. Úgy mutatkozik be, hogy ő az, „aki állítólag nem létezik, a kiábrándult szavazó”. Mi nem tetszik neki Magyarban? – kérdezem. Úgy fogalmaz, például az időnként monoton fogalmazásmód, „mintha papírból olvasna fel”. Mindemellett érdeklődőek, megvárják, mi lesz ebből.
Egyébként a beszédmondásba is láthatóan belejött Magyar. A kezében lévő papírt negyed óra után elhajítja, majd a témák közt csapongva, de egyben lenyomja az egészet, mint valami politikai stand-up-show-t. A fiatal Vona Gábor humorral átszőtt, mégis kemény hangú beszédeinél láttam hasonló dinamikát, illetve érdeklődést a Jobbik kezdeti időszakában.
Magyar Péter Veszprémben (Fotó: Lakner Dávid)
Magyar csak ezen a napon mondott már három másik beszédet. Ahogy rocksztároknál szokás, mindenhol igyekszik a helyiekhez szólni: Veszprém hősét, Brusznyai Árpádot emlegeti, majd később a kórház veszélybe került urológiai osztályát. Többször is elmondja, hogy megy majd kézimeccset nézni. Majd lepattan a színpadról, és elkiáltja magát, tudja-e valaki, merre van az adott hely. Aztán további negyed óráig nem tud indulni, mert mindenki közös képet akar. Emberek, a kocsmában is lehet ám szelfizni – mondja már a végén. Majd elindul végig a Kossuth utcán, kisebb tömeg követi végig. Arra járók kiáltanak oda, hogy „hajrá, Péter”, majd tízméterenként meg kell állni újabb közös fotókra.
Csütörtökön következik még Bánd, Várpalota, Balatonfüred, Zirc és Pápa. Még sok ezerszer az előbbi eseménysor újra. Aztán további megyék. Aztán, hogy a júniusi választások után mi, azt jelenleg senki nem tudja. Talán jönnek majd újabb albumok, újabb koncertkörutak. Eladási rekordok? Koprodukciók? További csapattagok? Még a jövő zenéje.
