„10 éves fiam 5 éves koráig asztmás volt, kisebb megfázásokon kívül az elmúlt közel 5 évben más problémája nem volt, egészen április 27-én hajnali fél 1-ig, amikor is felugrott, felakadtak a szemei és csak annyit tudott hörögni, hogy »anya, nem kapok levegőt, összenőtt a torkom, segíts!!!!«” – kezdte levelét egy édesanya, aki a mentők segítségét kérte gyermekéhez. Mint írta, próbálta megnyugtatni kisfiát, illetve igyekezett leplezni saját kétségbeesését, végül azonban a mentésirányító kedves hozzáállása segített mindkettőjüknek lehiggadni.
„Nyugodj meg, kisember, mindjárt odaér a segítség!”
A beszámoló szerint a mentésirányító azt kérte az édesanyától, hogy hangosítsa ki a telefont, hogy beszélhessen a beteggel. „Végtelen nyugalommal, kedves hangon egészen addig szóval tartotta a fiamat, amíg a mentő megérkezett” – fogalmazott a nő. Saját bevallása szerint a mentésirányító egyik megnyugtató mondata egy életre belevésődött az emlékezetébe:
Nyugodj meg, kisember, mindjárt odaér a segítség!”
„Ki tudott zökkenteni minket a pánikból”
A mentésirányító folyamatosan tájékoztatta a beteget és édesanyját arról, hogy éppen merre jár a mentőegység, amelyet riasztott. „A nyugodtsága, higgadtsága, kedves hangja volt az, ami nem csak a kisfiamat, hanem engem is ki tudott zökkenteni abból a pánikból, amiben voltunk. Fiam kapkodva és ugatva ugyan, de tudta venni a levegőt és ahogy utólag ő mondta: »anya, nagyon figyeltem a bácsi hangját és ettől jobb lett a lélegzésem«. Ezúton szeretném megköszönni Önökön keresztül a fiatalember áldozatos és lelkiismeretes munkáját” – áll a köszönőlevélben.
Anafilaxia: te felismernéd a tüneteit?
Legjobban: