Ha ezeket az adatokat kiadnák, akkor az egyik legjövedelmezőbb állami cég lehúzhatná a rolót

2024. május 2. – 06:56

Másolás

Vágólapra másolva

Kiperelte a Demokratikus Koalíció, hogy kik gazdagodtak meg Orbán és Putyin piszkos gázalkuján – ezzel a címmel adott ki közleményt a Demokratikus Koalíció (DK).

Ha bármikor olyan információ érkezik, hogy valami transzparensebb lesz, az állam több információt árul el az adófizetőknek, annak örülni szoktunk. Nem szép például ha eltitkolják, hogy egy nagy állami cég milyen csókos civil szervezeteknek ad tízmilliókat, milyen áron vesz igénybe gyaníthatóan túlárazott szolgáltatásokat, vagy milyen döntés-előkészítés előz meg egy-egy fontos szerződést (például Paks II.-t).

Ez a cikk mégis elsősorban arról szól, hogy hiába nyert pert az ellenzéki párt, a gázkereskedelemben nem reális az, hogy valós és részletes adatok kerüljenek nyilvánosságra. Hiszen ha egy vállalkozástól a partnerek akarata ellenére, vagyis előzetes egyeztetés nélkül kiszivárog egy szerződés minden eleme (az ár, a mennyiség, az üzleti kondíciók), akkor az a cég alighanem elveszíti a létjogosultságát. Márpedig a perben érintett szereplő az egyik legjövedelmezőbb magyar állami vállalat, melynek régiós súlya a maga piacán már a Mol nagyságrendjéhez mérhető.

Mi is volt a per tárgya?

Elsőre a DK közleménye után az általunk elért öt gázpiaci szakembernek nem is volt teljesen világos, hogy milyen szerződésekről is van szó. Hiszen a DK a rövid közleményében két fontos, de széttartó mondatot is leírt:

  • „Végre megismerhetjük azokat a Fidesz-közeli nagyvállalatokat és milliárdosokat, akik éveken át a világpiaci ár többszörösért adták el az oroszoktól vásárolt gázt a magyar embereknek.”
  • „A Fővárosi Ítélőtábla ítélete arra kötelezte az MVM gázkereskedőjét, hogy nevezze meg azokat a cégeket és kapcsolattartó személyeket, akik 2021 óta, az Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök által kötött gázalku keretében orosz gázt adtak el a magyar államnak.”

Valóban jó, ha nem felejtjük el, hogy az állam végső soron mi lennénk, az emberek összessége, de ez alapján a két mondat alapján nem volt tiszta, mi is a kérdés: hogy a magyar állam kitől és hogyan vett gázt (második mondat), vagy hogy a magyar végfogyasztók, a lakosság miként vásárolhat gázt energiakereskedőktől (első mondat). Kérdésünkre az ellenzéki párt pontosította a közlemény tartalmát, tájékoztatásuk szerint

az adatkérés a 2021. január 1. és 2022. november 15. között az MVM CEEnergy Zrt. által földgázbeszerzése tárgyában kötött szerződések kiadására irányult.

Az adatkérés tétjének megismeréséhez lássuk, mi is a szóban forgó a cég: az MVM CEEnergy Zrt. 100 százalékos állami tulajdonban áll, közvetlen tulajdonosa az MVM Energetika Zrt., amelynek tulajdonosa a magyar állam. Vagyis a DK azzal érvelt és nyert a bíróságon, hogy amikor az állam földgázt vesz bizonyos piaci szereplőktől, ezen szerződések (és a kapcsolódó okiratok) megismerhetők. Igaz, a párt azt is jelezte nekünk, hogy a bíróság csak bizonyos adatok kitakarásával adott helyt a kérésnek.

Innen jön a gázunk

Az Energiaügyi Minisztérium közléséből tudjuk, hogy Magyarország földgázigénye 2023-ban 8,5 milliárd köbméter földgáz volt. Honnan érkezett ez? Három forrást kiemelhetünk:

  • A cikkben tárgyalt MVM CEEnergy Oroszországból hosszú távú (15 éves) szerződés keretében a Gazpromexport nevű cégtől vásárol évente 4,5 milliárd köbméter gázt, amiből normál esetben 3,5 milliárd köbméter érkezik a Török Áramlat balkáni ágán Szerbia felől, 1 milliárd pedig Ausztria felől. A hosszú távú szerződések árai titkosak, de az iparágban azért nem olyan nagy titok az, hogy a holland TTF-árjegyzések körül, vagyis piaci szinten alakul ez az árszint egy bizonyos időbeli csúszással.
  • Magyarország emellett 2027. október 1-jéig éves szinten egymilliárd köbméteres kapacitást foglalt le a horvátországi Krk sziget LNG-termináljában, itt a Shell cég is a partnerünk.
  • Emellett hazai forrásokból, vagyis a Mol és az MVM belföldi földgázkitermeléséből is közel 2 milliárd köbméter származik.

Ezekhez a számokhoz képest a gyakorlatban azért lehetnek eltérések, több okból. Egyrészt van, amikor pótlólagos mennyiséget veszünk Oroszországból, vagy elcseréljük (swapoljuk) a különböző gázforrásainkat.

Másrészt az MVM CEEnergy egy olyan gázkereskedő cég, amely komoly regionális kereskedőként abból is gazdagodik, hogy állandóan üzleteket köt: a tőzsdén, a tőzsdén kívüli piacon vagy kétoldalú megállapodások keretében, fizikailag vagy akár virtuálisan adja-veszi a gázt.

Mit sejt az ellenzéki párt, és milyen bizniszek fordulhatnak elő egyáltalán?

A DK közleménye alapján úgy tűnik, hogy a párt valamilyen susmust, árnyéküzletet sejt a magyar gázbeszerzések körül.

Az MVM CEEnergy a vizsgált időszak két éve közül, 2021-ben 1587 milliárd forint forgalom mellett 6 milliárd forint adózott eredményt ért el, míg 2022-ben 5584 milliárd forint forgalom mellett 104 milliárd forintos adózott eredményt mutatott ki. A piacot ismerő forrásainktól érdeklődtünk, lehetséges-e, hogy a régebbi időkhöz hasonlóan most is vannak olyan közvetítők, amelyek valamiképpen ügynökösködnek az orosz gázzal, ezzel tesznek szert profitra – ilyen volt korábban például Panrusgas, Centrex vagy az EMFESZ. Beszélgetőpartnereink ugyanakkor most nem tudnak arról, hogy ilyen üzletek folynának.

Természetesen a piacon vannak más szereplők is, de egy MVM felé megtett adatigénylés biztosan nem az MVM-től független kereskedők, például a MET, az Audax, a horvát PPD vagy a ciprusi Ozbor Enterprises adataira irányul. Kérdés lehet továbbá – mondta egy forrásunk – hogy a kiskundorozsmai határkapacitáson keresztül lehetett-e az említett állami cégen kívül valaki, aki az oroszoktól vett gázt áthozta, majd azt a magyar államnak adta el. A piac szereplői szerint ilyen előfordulhatott, de a számuk legfeljebb 2–5, és ezek már nem a régről ismert, gyanúsabb cégek. Ráadásul forrásaink arra utaltak, hogy a jelenleg élő megállapodások és a tárolók töltöttsége alapján az MVM-nek bőven elegendőek a saját szerződései, nincs rászorulva további gázforrásokra.

Mit lenne érdemes kikérni?

Beszéltünk azért olyan szakemberekkel, akik elmesélték, hogy kérdezni persze érdemes a magyar gázbizniszről, csak nem a beszerzésről. Képzeljük el, hogy van három szakasza annak, ahogy Szerbiából Magyarországra jön az orosz gáz.
Szerbia, ahol minden „különös” (nem uniós országról van szó), rögtön két csövet is működtet, az egyik (Kiskundorozsma 2), amelyben a Gazprom maga a vezetéktulajdonos és az üzemeltető, Magyarországra hozza a Török Áramlatról a gázt, akár napi 16 millió köbmétert, egy másik (Kiskundorozsma 1) pedig Magyarországról viszi ki a gázt.

Ezeket két külön cég üzemelteti, a Gastrans, illetve a Transportgas Srbija. Erre a furcsa rendszerre azért van szükség, mert Szerbia nem tud tárolni, így amikor elég neki az Oroszországból érkező gáz, akkor azt használja, de télen a magyar tárolókból is kap, a magyar kereskedőcégek pedig szépen keresnek azon, hogy a fűtési szezonban (január–márciusig) exportálni szoktak Magyarországról Szerbiába.

Szerbia a Török Áramlat megépítése előtt a magyar gázpiacnak még jobb üzlet volt, hiszen az ukrán–magyar–szerb tranziton Magyarország is extra pénzt keresett.
De nem ez az igazán érdekes, ahogy az sem, hogy a határ után a magyar szakaszon mi történik. Magyarországon a Magyar Gázkiegyenlítési Pont (MGP) nevű virtuális pont után mindenki úgy kereskedik, ahogy szeretne. Itt már a gáz forrása teljesen kideríthetetlen és követhetetlen, az MGP-n már minden gázmolekula egyforma.
A potenciális nagy buli maga a határ, vagyis a kiskundorozsmai határkeresztező kapacitás, amelynek van egy másodlagos piaca. Vagyis az úgynevezett határkeresztező kapacitásokon és azok másodlagos piacán lehet(ett) jó üzleteket kötni kisebb-nagyobb magyar gázengedélyes (de nem feltétlenül magyar) cégekkel.

Transzparencia és kereskedelem

Miért tűnik illúziónak, hogy érdemi üzleti adatok napvilágra kerüljenek? Az MVM-csoport valóban állami cég, van is egyfajta közellátási feladata. A MVM CEEnergy által megvett gázt a csoport egy másik tagja, az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. értékesíti hazai lakossági, ipari és akár önkormányzati fogyasztóknak is, ebből 2022-ben 2252 milliárd forint forgalma és 22 milliárd forintos nyeresége volt. Ugyanakkor a DK válaszából tudjuk, hogy az adatigénylés nem az MVM CEEnergy és az MVM Next közötti árakra vonatkozott.

A nagy kérdés az tehát, hogy milyen szerződéseket kell majd kiadni, illetve mit fognak ezekből kitakarni.

Ha ugyanis egy energiakereskedő kiadná a szerződéseit, azokkal az információkkal együtt, hogy kitől, mennyit, milyen kondíciókkal vásárolt, akkor azt megismernék a versenytársak is, a társaság lehúzhatná a rolót. Egyrészt senki nem szerződne vele utána, másrészt a piac többi szereplője rámenne az ügyfeleire – nem véletlen, hogy ezek az információk a kereskedők legféltettebb titkai.

Forrásaink szerint a CEEnergy, amely az egyik legjövedelmezőbb állami vállalat, részben éppen azzal termel profitot, hogy kereskedik, vagyis adja-veszi a gázt. Nagy kérdés, hogy a vonatkozó időszak gázbeszerzéseinek publikálásában meg lehet-e különböztetni majd a hosszabb távú (fizikai) gázbeszerzéseket és azokat a spekulatív vételeket, amelyekből a profit egy része származik.

Hiszen az MVM CEEnergy Zrt. már már valójában olyasmi a regionális gázpiacon, mint a Mol Nyrt. a regionális olaj- és olajtermékpiacon. Ha a Moltól valaki kiperelné, hogy mennyiért vesz olajat, mennyiért adja el az ügyfeleinek a finomított termékeket, akkor hamar bezárhatná a boltot, és pont így járhatna a CEEnergy is, ha ilyen részletes adatokat kéne nyilvánosságra hoznia.

Ha az adatközlésből végül csak annyi jön ki, hogy látunk olyan neveket, mint a Gazpromexport vagy a Shell, de nem kerülnek napvilágra új partnerek és szerződési részletek, abban nem lesz sok újdonság. Ha viszont a szerződések részletei is kiderülnének, az nem lenne összeegyeztethető az üzletszerű működéssel. A cégnek ugyanis vélhetően nemcsak a Gazpromexporttal van egy nagy szerződése, hanem szerződéses viszonyok keretében üzletel a MET-tel, a CEZ-zel, az OMV-vel, az Orlennel, a PPD-vel, a Shell-lel és hasonló cégekkel, amelyek ehhez nem járultak hozzá.

A hazai fogyasztás többszörösét megforgatják

Az MVM CEEnergynek óriási a forgalma, van fizikai és virtuális kereskedelme, és persze a homogén gáz esetében nem is lehet pontosan követni a fizikai szállításoknál sem a molekulák útját.

Valószínű ugyanakkor, hogy a cég a magyar fogyasztás többszörösét megforgatja a profittermelő tevékenysége során, hiszen az elmúlt öt-hat évben nagyon erős nagykereskedő lett a közép-európai gázpiacon. Ez egyébként abban is segít, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jobb pozícióból tárgyaljon a török, azeri, román vagy bármilyen egyéb potenciális gázpartnerekkel.

Közben persze az is tény, hogy minden ami titkos, nagy érdeklődést vált ki, főleg mert 2021–2022-ben ugrásszerűen, olykor hirtelen tízszeresére is nőtt az európai gázár, ami sok gazdasági szereplőt hozott nehéz helyzetbe. Ráadásul, miközben a lakossági rezsiár tényleg nagyon alacsony, a hazai intézmények és a magyar lakosság az átlagfogyasztás feletti mennyiségekre magas árat fizet, vagy legalábbis fizethet (az egyedi, céges szerződésekről nehéz átfogó megállapítást tenni).

De adatkérés ide vagy oda, az egyirányúsított és központosított magyar gázbeszerzések piacán most nem várható, hogy az MVM adatközlése után olyan ügynökök vagy közvetítőcégek listája bukkanjon fel, mint amikre a lélegeztetőgép-bizniszben derült fény.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!