Felcipelni tilos!

2024. május 1.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
A kaputelefonon mondta a futár, hogy nem cipeli fel Fotó: Northfoo

Rendeltem egy fajansz vécéülőkét a neten. Simán ment, jobb kedvem is lett, hogy milyen könnyű az élet ezzel az internettel, csak kijelölöm a tárgyat, beírom az adataimat, kifizetem az árát a bankkártyámmal, és várom, hogy kihozzák.

Másnap délutánra ígérték, 4 utánra. Ragyogó.

Hazaértem időben, és vártam a futárt. 4 és 6 között volt esedékes. Fél hatkor meg is érkezett. A ház elé.

Társasházban lakom, a kerten át vezet a kavicsokkal felszórt út, második emelet, szép, magas emeletek egyébként. Lift nincs.

Csengetett a kaputelefonon.

– Üdv – mondtam –, a másodikon lakom, ide kéne felhozni.

Vakarászást, süvítést, hörgést hallottam, elég gyenge ez a kaputelefon.

– Nem értem, mit mond, kiabáltam. Megismételné?

Na, erre beledörmögött visszhangozva:

– Nem visszük fel a terméket a lakásba, csak letesszük a kapuba!

A kaputelefont elengedtem, ott lengedezett a fal mellett lógva, és rohantam le az utcára. Néztem a futárt és karjában a bazi nagy vécékagylót, és azon imádkoztam, hogy ne engedjék el egymást. Könyörgőre fogtam.

– Uram, kérem, hozza fel, hát nézzen rám, hogy tudnám én ezt az izét felcipelni a másodikra?

– Nem lehet, mondta, ez van a szerződésben.

– Kérem, kérem, nem árulom el senkinek!

Megesett rajtam a szíve.

– Hát jó, mondta, de akkor tényleg ne mondja el a cégnek.

– A cégnek? Nem, soha. Megesküdtem.

Felhozta, megkínáltam kólával, megitta, megköszönte, megköszöntem.

Csak nem értem. Miért ennyire tilos a futár cégnek felcipelni a lépcsőn, amit kiszállítanak? És miért ekkora titok, ha emberségből mégis megteszik?

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a hírlevelünkre itt.


Megosztás Küldés Messengeren Pinterest