2024. május 1. – 22:18
Én mint magyar, mondom önöknek,
árad a Tisza, hullámok lötyögnek.
(Sólyomvári Erik: Tajtékzó tenger [részlet])
Maximum a költészet napján szoktunk cikket verssel kezdeni, de Magyar Péter veszprémi nagygyűlése az említett hullámok erejével törte át ezt a gátat. Lassan egy óra elcsorgott a vármegyeszékhely sétálóutcájában tartott kampányeseményből, amikor Sólyomvári költő színpadra lépett, és saját kérésére előadta hatstrófás versét a változásról.
Ekkor már túl volt a tömeg egymás kezének megfogásán és felemelésén, Magyar gyújtóhangú beszédén, annak megtapsolásán, a NER-es alakok kifütyülésén, egy bakonyi érzelmi hullámvasúton. Magyar a Vas vármegyei turnéja után érkezett a szomszéd megyébe, a délután fél 6-os gyűlés előtt már túl volt egy devecseri, egy sümegi, egy tapolcai és egy ajkai jelenésen, szóval ezen a napon ötödször adta elő ugyanazokat a közpolitikai terveit a családi pótlék emelésétől a NER-es arcok elszámoltatásáig. Nem csoda, hogy a veszprémi gyűlés után levezetésül kézilabda-meccsnézést hirdetett támogatóinak.
„Nagyon szimpatikus ez a Magyar Péter”, aki mind a jóképűsége, mint a programja miatt bejön egy háromfős nőtársaságnak, akik a beszédes nevű, de amúgy városszerte ismert Kokó cukrászda előtt várták a messiás érkezését. Messiásnak nem mi neveztük Magyart, egy ötfős, kollégákból álló csapat egyik tagja külön kérte, írjuk le: „eddig nem tudtunk hova szavazni, de most jön a messiás, látunk fényt az alagút végén”. Persze az agyonhasznált messiás szót is továbbhárította az úr, „Bohár Dániel után szabadon” – tette hozzá, a Megafon egyik propagandistájára utalva.
Negyedórával a kezdés előtt még nem tűnt úgy, hogy tömegeket mozgat meg Magyar. Kétszáz-háromszáz ember lézengett a Szent Imre térré öblösödő sétálóutcán, ahol már látható volt, hogy egy lépcsősor tetején fogja előadni a régi Tisza Párt új arca a programját. A rendőrség se spilázta túl a késő délutáni NER-ellenes szeánszot, egy kisbuszt láttunk állni mindössze a közeli parkolóban. Ellenben standdal volt kinn a Kétfarkú Kutya Párt és a helyi Együtt Veszprémért csapata is, rákapaszkodva Magyar népszerűségére. A Tisza Párt aláírós standja előtt akkora volt a sor, hogy azt kettéosztották inkább, és az egyik sort a pult mögül kiállt aktivisták kezelték.
„Szeretnénk, ha a gyerek egy élhető országban nőne fel” – mondta a Telexnek egy fiatal, kisbabát pátyolgató pár, akik szerint Magyar pártja jól fog szerepelni a választásokon. Közben az egyik szervező egy hölgy kérdésére elmondta „a Péter úgy szokott jönni, hogy majd valahol felbukkan”. Így is lett, miután lement a Bikini Közeli helyeken című klasszikusa, na meg a Vén Európa, és ekkor már 1500-2000 főre saccoltuk a tömeget, ami egy közel 60 ezres városban nem rossz, de nem is forradalmi tömeg.
„Büszke vagyok rá, hogy itt lehetek a királynék városában, [az '56-os hős] Brusznyai Árpád városában, a kézilabda városában” – helyezte magát kontextusba Magyar, majd helybéli kötődéseit kezdte sorolni, kiemelve a boldog bándi gyermekéveket. Beszélt uniós csatlakozásunk 20. évfordulójáról, arról, hogy az EU második legszegényebb országa lettünk, majd egy kifejezetten lokális problémát vett elő: a veszprémi kórház ramaty állapotát. Bezárnak az osztályok, nem működik a lift, ölben viszik a betegeket, nem működnek a légkondik, az orvosok 35-40 fokban műtenek – sorolta az egészségügy gondjait.
„Próbáljunk meg oda eljutni, hogy lesz wc-papír meg szappan a kórházakban” – adta fel a leckét, majd tapsot kapott azzal, hogy „az emberek rájöttek, hogy nincs hova hátrálni”. Megerősítette, hogy a propagandával ellentétben nem belpesti a mozgalma, ez minden vármegyében látszik a gyűlésein. Innentől zömmel a programját vázolta, néha gúnyos kiszólásokkal az Orbán-rendszer egyes szereplőire – Tiborcz Istvánt például folyamatosan csak téistvánozva.
Aztán kicsit előreszaladt időben, és már az ország visszavételéről elmélkedett, arról, hogy hogyan kötnek majd az oligarchák vádalkut, majd a vidék kormányzati lezüllesztéséről és kiürüléséről beszélt. Nagy füttykoncertet váltott ki azzal, amikor lejátszott pár 2007-es Orbán-mondatot arról, hogy az emberek háborús félelmeivel jól lehet operálni. Magyar Veszprémben is elővette a „ne féljetek”-kártyát, mondván, hiába rúgnak ki embereket, mert kiállnak mellettük, a mögötte álló száz ügyvéd majd megvéd mindenkit. A 2025-ös büdzsé őszre halasztása és annak az amerikai elnökválasztással való megindoklása a „dollárfidesz” ordítást váltotta ki egy lelkesült rajongóból.
„Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” – idézte zárásul Szent Pált, majd arra kért mindenkit, fogja meg egymás kezét. Veszprém ellenzéki népe hallgatott rá, a „lépésről lépésre, tégláról téglára” bevált Magyar-mottót így skandálták.
Ekkor következett Sólyomvári költő már idézett előadása, illetve még pár kérdés a közönségből, köztük egy „oltáskárosulté”, amire Magyar diplomatikus kitérő választ adott. A meccsnézésre igyekvő Magyar ezután idegtépő lassúsággal, megállás nélkül szelfizve a rajongókkal totyogott le a Szent Imre tér lépcsősorán a Lordok Háza irányába, ahonnan pár erkélyről szintén követték az eseményt.
Egy nő utána elmondta a Telexnek, hogy szerinte „sok igazságot tartalmazott a beszéd”, de sokat csalódott már a nép, többek között Márki-Zay Péterben is. Beszéltünk egy kínai, Liaoning tartománybeli párral is, akik lelkesen fotózkodtak Magyarral. Kiderült, itt élnek, tanulnak a Pannon Egyetemen, és el szoktak járni közösségi eseményekre. Magyarról nem sokat tudnak, a beszédét se értették, de érdekesnek és energikusnak találták a figuráját.
Végül 30-40 szimpatizánssal együtt meglódult Magyar a sétálóutcán, majd kapualjakon, átjárókon, lépcsősorokon, a vendéglők teraszain ülő érdeklődő tekintetétől követve levonult egy helyi pub kerthelyiségébe. Itt kivetítőn nézték a Veszprém-fanok, ahogy kézilabdacsapatuk nagyot küzd Dániában az Aalborg ellen (végül sikertelenül, nem jött össze a kézi-BL Final Fourja). Magyar magához vett egy korsó Krušót, leguggolt nézni a meccsből két percet, majd elvonult a hátsó részbe beszélgetni a fanjaival. A Telekom Veszprém piros mezes híveit ez már nem érdekelte.