Magyarország 2004. május elsején, azaz pontosan húsz évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz, visszatekintve ma már ki lehet jelenteni, hogy a csatlakozásunkat túlzott optimizmus lengte körül. A fejlett nyugat utolérése negyven év szocializmusa, majd 14 év átmeneti időszaka után sose tűnt ilyen közelinek. Ám hamar jött a kijózanodás, a 2000-es évek második felében derült ki, hogy az uniós csatlakozás önmagában nem jelent garanciát arra, hogy egyhamar beérjük Ausztriát vagy Németországot.
Ha csak a felzárkózás tényét vesszük, a 2010 utáni gazdaságpolitikával mindenképpen sikertörténet az EU-csatlakozás, ugyanakkor ha azt nézzük, hogy mi lehetett volna, ha például nem vesztegetjük el a csatlakozás első éveit, akkor maradhat keserű íz a szánkban
– mondta a Világgazdaságnak Molnár Dániel, a Makronóm Intézet vezető elemzője, aki szerint a különböző időszakok teljesítményéből is látható, hogy az EU-csatlakozás vagy az uniós források megléte még nem garancia semmire. Ahhoz, hogy egy gazdaság élni tudjon ezzel a lehetőséggel, szükség van a megfelelő gazdaságpolitikai döntések meghozatalára is, valamint vállalatokra és munkavállalókra, akik megteremtik a felzárkózás alapját. Az elemző szerint az elmúlt húsz év legnagyobb tanulsága, hogy a felzárkózási forrásokból, a nyugati piacok közelségéből csak akkor lesz tényleges ha az megfelelően kerül felhasználásra.
Hiába jött az EU, nem volt felzárkózás
Korántsem volt egységes időszak ez a magyar gazdaságtörténetben. Ha az egy főre jutó GDP-t nézzük az uniós szint átlagában, mint a felzárkózás mérőszámát, azt láthatjuk, hogy 2004 és 2008 között a magyar gazdaság stagnált, nagyjából 63 százalék körül alakult.
„Vagyis a csatlakozás időszakában, az elhibázott gazdaságpolitika miatt elszalasztottuk a felzárkózás lehetőségét, miközben a csehek vagy a lengyelek 5, míg a szlovákok több mint 10 százalékponttal közeledtek az uniós átlaghoz ekkor”
– emelte ki a Makronóm elemzője. Érdemes felidézni, 2007-ben, három évvel az uniós csatlakozásunk után míg idehaza 0,6 százalékkal bővült a Szlovákiában abban az évben 10 százalékkal, Lengyelországban pedig 7 százalékkal. Ezek után nem ért senkit sem meglepetésként, hogy a 2008–2009-es válságot sokkal jobban megszenvedte a magyar gazdaság, mint a környékbeli országok, így 2008 és 2012 közötti időszak alatt 3 százalékponttal közeledtünk az uniós átlaghoz, de az is inkább annak volt betudható, hogy a déli országok (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország) súlyos válsághelyzete nyomán az EU fejlettsége közeledett hazánkéhoz.
Nem biztos, hogy Brüsszelen múlik a magyarok megélhetése
2012 és 2019 között ellenben gyorsabb ütemű felzárkózás zajlott le hazánkban, 7 év alatt 6 százalékpontot közeledtünk, amely egyáltalán nem olyan rossz annak fényében, hogy ez megfelel például a lengyel ütemnek.
Molnár úgy látja, hogy a magyar felzárkózás kulcsa ebben az időszakban a munkaalapú gazdaságpolitikai megközelítésben keresendő: jelentős számú munkaerőt vontak be néhány év alatt, amelynek köszönhetően a
munkaerőpiaci mutatóink (foglalkoztatás, aktivitás) az unió sereghajtó pozíciójából az átlag fölé került, amely a gazdaság más szegmenseiben, például a szegénységi mutatókban is érdemi javulást eredményezett.
Bár a 2020-as évek válságai (koronavírus, háború) a felzárkózásra is rányomták a bélyegüket, azonban 4 év alatt még így is kicsit több mint 3 százalékpontot közeledtünk az uniós átlaghoz, amely gyorsabb, mint a szlovák felzárkózás, miközben a csehek például divergáltak. Tavaly Magyarország az unió fejlettségének 76 százalékán állt, így húsz év alatt 13 százalékponttal közeledett a leggazdagabb országokhoz, ami nagyon vontatott fejlődést takar.
Több mint húszezer milliárd forintnyi uniós forrás
Bár sokan az uniós forrásoktól várták a csodát, az jól látható, hogy nem ezen múlik a magyar gazdaság fejlődése. Ha a két, eddig lezárt unós költségvetési ciklust, a 2007 és 2013, valamint a 2014 és 2020 közöttit nézzük, akkor húsz év alatt több mint húszezer milliárd, egészen pontosan 23 ezer milliárd forintnyi uniós forrás érkezett a magyar gazdaságba. Ez elsőre valóban soknak tűnik, ám az ország gazdasági méretéhez és a külföldiek által kivitt profithoz képest kevésbé:
éves szinten átlagosan kicsivel több mint 1000 milliárd forint eltörpül a GDP-nkhez képest, ami idén már valahol 80 ezer milliárd körül alakulhat.
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a Magyarországon tevékenykedő külföldi tulajdonú vállalatok kiviszik az országból a profitot, és ez rendre magasabb annál, mint ami beérkezik hozzánk az uniós pénzekből.
Kell-e nekünk euró?
Az euró bevezetése számtalan esetben felmerült az elmúlt húsz évben, az első céldátum még 2007 volt. Hogy akkor nem sikerült teljesíteni, az annak tudható be, hogy a maastrichti kritériumoktól nagyon messze álltak a hazai gazdasági mutatók. A 2010-es évek után pedig lényegében a gazdaságpolitikai szemléletmód változott meg, Orbán Viktor miniszterelnök határozott álláspontja, hogy hosszabb távon inkább árt a közös uniós fizetőeszköz a gazdasági felzárkózásnak.
Molnár Dániel úgy látja, az euró bevezetésének hosszú távon lehetnek előnyei a magyar gazdaság számára is, amennyiben az euróövezet fenntartja versenyképességét. „Az időzítés azonban kulcsfontosságú: az euró rövid távon nem oldja meg a problémákat, illetve nem vezet önmagában felzárkózáshoz. A bevezetéssel mindenképpen érdemes kivárni, a gazdasági felzárkózás, a gazdaság ellenálló képességének erősítése, a magasabb hozzáadott értékű termelésre való áttérés egyaránt hozzájárulhat, hogy az euró bevezetésével a felzárkózás tovább folytatódjon, és ne járjunk úgy, mint Szlovákia” – magyarázta az elemző.
