Szomorú, mennyit kellett dolgoznia egy gyereknek a 19. században - Így lett május 1-je a munka ünnepe

A munka ünnepének hátterében hosszú évekig tartó sztrájkok és megmozdulások húzódnak.

Május 1. a munka ünnepe
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Május 1. 1894-ben lett az Egyesült Államokban a nemzeti munka ünnepe, később számos országban lett ünnepnap, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja. Ez a nap a világ számos országában hivatalos állami szabadnap, így a legtöbb helyen pihenőnapnak számít. Majálisokat szerveznek a megünneplésére, azt viszont kevesen tudják, mi a valódi története.

Így lett május 1-je a munka ünnepe

A munka ünnepének előzményei egészen az ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor Robert Owen brit gyártulajdonos 1817-ben azt javasolta, hogy a munkavállalók addigi 10-14 órás munkaidejét napi nyolc órára csökkentsék. Az utópista szocialista üzletember elképzelésének hatására Nagy-Britannia-szerte sztrájkok és tüntetések robbantak ki. A tüntető tömeg a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” szlogennel vonult az utcákra.

8hoursday banner 1856 (1)

A mozgalom azonban hamar kifulladt, törvények és szabályozás híján pedig a demonstrálók nagy részét elbocsátották, és más munkaadók sem voltak hajlandók felvenni őket. Kisebb sikert csak 1847-re tudtak elérni, amikor az Egyesült Királyságban és gyarmatain napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét.

Gyermekmunka a 19. században

Itt érdemes megjegyezni, hogy a 18. század második felétől a 19. század közepéig tartó ipari forradalom alatt a gyerekmunka virágzott, és több millió gyermeket kényszerítettek arra, hogy napi 12-14 órát dolgozzon. Kis termetük miatt a nagyvárosokban kéményseprőkként alkalmazták, és szándékosan alultáplálták őket, hogy a legkisebb helyekre is beférjenek. Nyugaton patkányokat fogattak velük, a brit gyapotmalmokban pedig a működésben lévő mezőgazdasági gépek alól szedték össze a beszorult gyapotot, ahol lángra kaphatott a hajuk és a ruházatuk, vagy egy óvatlan mozdulattal az egész karjukat is elveszíthették. 

Az Egyesült Királyságban és gyarmatain teljesen 1874-ig engedélyezett volt a tíz éven aluli gyerekek dolgoztatása. Tehát nemcsak a munkaidővel voltak hatalmas problémák ebben az időszakban, hanem a gyermekek jogainak védelmével is. A 20. századig azonban semmilyen jelentős előrelépés nem történt az ügyben. 

Az ausztrál sikertörténet

1856. április 21-én az ausztráliai Melbourne városában kőművesek és építőmunkások vonultak a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig, hogy követeljék a nyolcórás munkaidő bevezetését. A munkások történelmi áttörést értek el, és amellett, hogy sikerrel jártak a munkaidő csökkentésében, még a fizetésük sem lett kevesebb. A példájuk más országok szakszervezeteit is inspirálta, és a 19. század második felében már az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanapot. 

Az első Labor Day munkás felvonulás New Yorkban, 1882-ben.
Az első Labor Day munkás felvonulás New Yorkban, 1882-ben.

1886. május 1-jén chicagói munkások kezdtek sztrájkba. A tiltakozó nagygyűlésre több mint 350 ezer ember vonult ki a Haymarket Square-re. A demonstráció negyedik napján azonban a helyi anarchista vezetők bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé. A terrortámadásban 11 ember - hét rendőr és négy tüntető - halt meg, a megsérült munkások nagy része pedig nem mert kórházba menni, nehogy letartóztassák. A felkelés kirobbantóira halálbüntetést szabtak ki, míg a segítőik 15 évre rács mögé kerültek. 

Emléktüntetésből globális ünnepnap

A következő években a chicagói események miatt május elsejére emléktüntetéseket szerveztek, majd az 1889-ben megalakult II. Internacionálé kongresszusán úgy határoztak, hogy 1890-ben a szakszervezetek és a más munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Magyarországon is 1890 május 1-jén tartottak először munkástüntetést. Később, a II. Internacionálé 1891-es kongresszusán hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították május 1-jét. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban az anyaság témakörét boncolgattuk. Tényleg az anyukák a rossz, az apukák pedig a jó zsaruk? Magányosak az anyukák a mai világban? Milyen a munkába visszatérő anyák helyzete Magyarországon? Frusztrálóak az anyainfluenszerek? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Semjén Nóra anyainfluenszer, valamint Fehér Ági, a Femina főszerkesztője és Pintér Ada műsorvezető.

Promóció

Május 1. a 20. század egyik legnagyobb nemzetközi munkásünnepévé vált, különösen a Szovjetunióban és a második világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban. Állami ünnep és munkaszüneti nap lett, amit nagyszabású felvonulásokkal ünnepeltek. A rendszerváltás óta viszont ez a nap a munkavállalók szolidaritási napja. 

Milyen volt a munka ünnepe a Kádár-korszakban? Múltidéző képeken a május 1-jei felvonulások

A Kádár-korszakban hatalmas ünnepségek zajlottak május 1-jén. Régi fotókon mutatjuk őket.

Elolvasom

(A képek forrása: MTI Fotóbank, Wikipédia)

Ezt is szeretjük